14. -15. Fejezet

 

14. fejezet

Fordította: BaBett

 

– Biztos, hogy vissza kell mennünk? – motyogta Eric, és közelebb rántotta Rebekah-t. Mindketten ragacsosak voltak az ondótól, az izzadságtól és a nyáltól. Kételkedett benne, hogy újra fel tudna állni, de messze volt attól, hogy megossza a lányt a világ többi részével. A szex fenomenális volt, de már a vele való együttlét is elég volt ahhoz, hogy megszédüljön.

– Két nap múlva Austinban kell lennünk.

– Akkor még huszonnégy órát maradunk az ágyban, és aztán indulunk. Nem tart sokáig elvezetni Phoenixből Austinba.

– Kizárt dolog, hogy hagyom, hogy olyan messzire vezess, Eric Sticks – nevetett a nő.

– Akkor felszállunk egy repülőre.

– Szerintem Jon vissza akarja majd kapni a kocsiját.

– Mintha érdekelne.

– Ez nem a kapcsolatunk vége, édesem. Csak a kezdet. Lesznek még közös estéink.

Ennyire átlátszó lenne? Igaza volt. Más éjszakáik is lesznek. Napok. Esték. Reggelek. Délutánok. Remélhetőleg egy életen át.

– Menjünk zuhanyozni – mondta.

Eric egy centivel felemelte a fejét a párnáról, de nem volt ereje kinyitni a szemét, hogy ránézzen. – Együtt?

– Hacsak nincs jobb ötleted.

– Ez egy remek ötlet. Csak nem hiszem, hogy kibírom. – A férfi leejtette a fejét a párnára. – Kimerítettél, asszony.

– Óóóó, szegénykém. Túl sokáig lovagoltam a cowboyomon? – kérdezte, felkapta a cowboykalapot az ágyról, és a fejére nyomta.

A férfi elvigyorodott. – Nem panaszkodom.

– Talán ha nem ragaszkodtál volna ahhoz, hogy hatlövetű legyél. – A nő kuncogott, és végigsimított az ujjával a férfi petyhüdt farkán. Eric kételkedett benne, hogy valaha is működni fog.

– Három után abba kellett volna hagynom.

– Legutóbb több mint fél órát bírtál. – Az egyik karjára támaszkodott, hátracsapta a kalapját, és ránézett. – Úgy tűnik, az elméletem helyes volt.

– Meglep, hogy legutóbb egyáltalán elmentem. Nem hiszem, hogy a golyóimban poron kívül maradt más.

– Egy kicsit én is érzékeny vagyok odalent – ismerte el a lány.

– Akarod, hogy megcsókoljam, hogy jobban érezd magad? – A csókja az orra hegyén landolt, mivel ez volt az egyetlen hely, amit elérhetett minden erőfeszítés nélkül.

– Ne kísérts! – A nő megcsókolta a férfi mellkasát, és kicsúszott a férfi erőtlen öleléséből. – Megyek, lezuhanyozom. Remélem, megtalálod az energiát, hogy csatlakozz hozzám.

A férfi felnyögött, de továbbra is elterülve maradt az ágy közepén. Egy pillanattal később meghallotta a zuhany hangját. Rebekah a Sinners legújabb dalát, a "Sever"-t énekelte, előadása mosolyt csalt Eric ajkára. Az öntudat határán sodródott, amíg Rebekah rémült sikolya rögtön talpra állította. A férfi berontott a fürdőszobába és Rebekah-t, csuromvizesen és szappanosan találta, amint a WC fedelén állt, a törölközőtartóba kapaszkodott.

– Mi a baj?

A nő remegő kézzel a zuhanyzóra mutatott. A víz még mindig folyt a zuhanyfüggöny mögött. Elhúzta a függönyt, arra számítva, hogy egy holttestet lát, vagy legalábbis Norman Bates-t. De nem volt ott semmi.

– Miért sikítottál?

– Pó-pók!

Eric átkutatta a zuhanyzót, a hatalmas, szőrös tarantula után kutatva, ami kiváltotta nála a hiperventillációt. Nem volt ott semmi. Semmi.

– Nem látok semmit.

– Ott van! – sikoltott a lány, a férfi vállába kapaszkodva, a távoli sarokba mutatott.

Eric bemászott a kádba, a víz a hátát csapkodta, és megtalálta az apró pókot, ami egy sampon mögött rejtőzött.

– Ez az apróság?

Eric a kezébe kaparintotta a pókot, ami felmászott a csuklójára. Rebekah ettől hisztériás rohamot kapott. Leugrott a vécéről, és berontott a hálószobába, miközben ijesztő hangokat adott ki, és végigdörzsölte a kezét a testén, miközben a szőnyegen ugrált.

Eric elkapta a pókot, és lazán az öklébe tartotta. A kis lábaival a tenyerén szaladgált, miközben megpróbált elmenekülni. Figyelte Rebekah meztelen kiborulását, túl nagy kísértés volt a számára, hogy ellenálljon.

– Megvan – jelentette ki Eric, amikor csatlakozott hozzá a hálószobában.

– Megölted? – akarta tudni a lány, nagy ívben kerülgetve a férfit.

– Jól van – biztosította Eric, és kinyitotta a kezét. A pók az ujja végére száguldott, hogy kamikaze módjára a padlóra vesse magát, amikor Rebekah sikolya és akrobatikus ugrása az ágyra megijesztette, és arra késztette, hogy lekuporodjon Eric ujjhegyén. A férfi kuncogva nyugtatta meg újra az élőlényt a kezében.

– Ez csak egy kis pók, Reb. Nem fog bántani téged.

– Utálom a pókokat.

– Azt hiszem, ezt mondanod sem kell.

– Szabadulj meg tőle!

Kinyitotta az erkélyajtót, és odakint szabadon engedte a pókot. Megfordulva Rebekát még mindig az ágyon találta, egyik kezét a mellkasa közepén tartva.

– Eltűnt.

– Össze kellett volna nyomnod.

– Jaj, mit csinált veled a kis fickó?

– Megpróbált szívrohamot okozni nekem, az történt. – Leugrott az ágyról, és elindult vissza a fürdőszoba felé, miközben a környezetét fürkészte.

Eric követte őt. – Azt hiszem, csatlakoznom kéne hozzád, hátha egy másik gyilkos lény megpróbál megtámadni.

– Egyetértek! – Bemászott a még mindig folyó zuhanyzóba, és a férfit magával húzta a kádba.

Ahelyett, hogy megmosakodott volna, két karjába zárta, és éhesen megcsókolta. – Mmmm – motyogta a férfi. – Gyakrabban kellene megmentenem téged az emberevő pókoktól.

– Az én hősöm.

A férfi kuncogott. – Szóval feltételezem, hogy nem izgatna fel, ha én Pókembernek öltöznék, és rád lőném a varázshálómat.

A lány elvigyorodott. – Nem vagyok benne biztos. Talán túllépnék az arachnofóbiámon, ha megteszed. Meg kell próbálnunk.

 

15. fejezet

Fordította: BaBett

 

Eric és Rebekah megálltak a stadionnál, hogy felvegyék Jont. A fiú a járdaszegélyen ült, és egy sziklát piszkált egy bottal, amikor megérkeztek. Felnézett, amikor a dzsip megállt, és szúrósan meredt Ericre.

– Kurvára itt volt az ideje – morogta. – Ez volt az utolsó alkalom, hogy hagytam, hogy kölcsönvedd a kocsimat, Sticks.

– Sajnálom, hogy ilyen sokáig tartott. Kibaszottul sok dolgunk volt – mondta Eric. Tétovázott, még mindig nem volt biztos benne, hogy mennyire kellene cenzúráznia ezeket a helytelen gondolatokat.

– Igen, így van – értett egyet Rebekah.

Ó, Istenem, de szerette ezt a nőt.

– Ki vezet? – kérdezte Jon.

– Te – mondta Eric.

– Ő nem olyan mániákus, mint te, ugye? – kérdezte meg Rebekah.

– Ő egy teljesen másfajta mániákus. Remélem, józan vagy. – Eric ezt Jonnak mondta.

– Kibaszottul sajnálatos módon.

Rebekah lecsúszott a vezetőülésből Eric ölébe. Karjait a férfi nyaka köré fonta, és megcsókolta.

– Velem tartasz a hátsó ülésen? – suttogta a fülébe.

Eric farka azonnal megkeményedett. – Remélem, nem bánod, ha szundítunk egy kicsit a hátsó ülésen, amíg te vezetsz. Hosszú éjszakánk volt.

– Baszott jó – mondta Jon. – Hát hogyne. Tényleg tartozol most nekem, Sticks. Így, hogy három órát várattál itt, miután a buszok elmentek. Sed még azt sem volt hajlandó megengedni, hogy a felszerelésszállító teherautóra felszálljak.

– Azt mondta, hogy ha drogozáson kap, akkor a turnéjárművek közelébe sem mehetsz többet. Felelősséggel tartozol.

– Csak egy kis kokain volt.

– Azt hittem, crack volt.

– Ó, igen. De már tiszta vagyok.

Eric nem volt ebben olyan biztos. Jon szeme kissé véreresnek tűnt, de valószínűleg azért, mert előző este ivott. Noha nem voltak üvegesek. Talán Jon végre tiszta volt. Eric remélte, hogy így van. Azt kívánta neki.

Eric csatlakozott Rebekah-hoz a hátsó ülésen, Jon pedig bemászott a vezetőülésbe. Phoenixből keletre, Austin felé indultak. Rebekah odabújt Erichez, arcát a férfi oldalához szorította, és azonnal elaludt. Eric is kimerült volt, de kizárt, hogy aludjon, amíg Jon vezet, így csak átölelte a lányt, miközben aludt, és simogatta a karja sima bőrét.

Majdnem egy óra csend után Jon azt mondta: – Tudod, talán mondhatnál valamit Sednek, hogy engedjen vissza a buszra. – Ericre nézett a visszapillantó tükrön keresztül.

– Felejtsd el, Jon. Már túl sok esélyt kaptál. Soha nem tanulsz.

– De te…

– Tartozom neked. Igen, azt hiszem, ezzel tisztában vagyok. Minden alkalommal felhozod, ahányszor csak találkozunk.

– Tudod, ha nem vállaltam volna a felelősséget érted, nézhetnéd, ahogy valaki más játszana helyetted. Fogalmad sincs, hogy ez mennyire szívás.

– Nem ez volt az egyetlen ok, amiért Sed azt mondta, hogy tűnj el. Csak ez volt az utolsó csepp a pohárban.

– Én vállaltam a felelősséget érted, Eric. Ezt ne felejtsd el.

Hogy is felejthetné el Eric, amikor Jon állandóan az orra alá dörgölte? Félig megkísértette, hogy elmondja Sednek, hogy ő vette el a zenekar utolsó ötszáz dollárját, és hagyta őket elég pénz nélkül, hogy megjavítsák a turnébuszuk váltóját. A francba. Eric nem tehetett róla, hogy a csinos arcokért rajongott. Apropó csinos arcok. Egy csókot nyomott Rebekah puha hajára. A lány megmozdult álmában, és a keze a férfi ölében landolt. Az ujjai meggörbültek, és megragadták a férfi golyóit, míg a tenyere a hirtelen figyelmessé vált farkához nyomódott.

Eric a combjára tolta a lány kezét, mielőtt elgondolkodott volna azon, hogy álmában molesztálja a lányt. – Nem tudom, hogyan kéne visszafizetnem neked, Jon. Bármit teszek is, neked sosem elég.

Rebekah visszavitte a kezét a férfi ágyékához. Miközben a férfinak dőlve pihent, a teste ernyedt és engedelmes volt, mintha még mindig aludna, lassan lehúzta a férfi nadrágjának cipzárját. Úgy látszik, a beszélgetésükkel felébresztették.

– Tudod, mit akarok, Eric – mondta Jon.

– Megpróbáltam megszerezni neked, amit akarsz. Egyszer még sikerült is.

Rebekah kiszabadította Eric farkát az alsónadrágjából.

– Csak azért, mert Jace megsérült – markolt rá Jon a kormányra. – Ez az egyetlen ok, amiért alkalmaztak engem. Nem igazán akarják, hogy visszamenjek a bandába.

– Miért az én felelősségem, hogy visszavegyenek? Neked kell kiérdemelned. Különben is, miért mondanánk le Jace-ről? Ő kurva jó fej, és ezt te is tudod.

Rebekah Eric megkeményedő hossza köré fonta ujjait, és lassan simogatta. Elfordította a fejét, és megcsípte a mellbimbóját a pólóján keresztül, fogaival elkapta a bimbógyűrűt, és finoman megrántotta. Talán azt hitte, hogy a férfi nem vesz tudomást róla. Mintha ez lehetséges lenne.

– Nem is olyan nagyszerű – morogta Jon. – Csak kiestem a gyakorlatból.

– Mindegy.

Rebekah lecsúszott Eric oldalán, és az ölébe hajolt. Eric megharapta az ajkát, amikor a lány a szájába húzta a farkának a fejét. Megpróbált csendben maradni, hogy ne vonja magára Jon figyelmét a hátsó ülésen.

– El tudom játszani az új basszusgitár riffet, ugye?

– Alig. Jace órákig gyakorolt v-v-veledddd... – Eric szemei befelé fordultak, miközben Rebekah szopogatta és nyalogatta a farkának fejét. A gyönyör hullámai fel s alá futottak a férfi hosszán. A golyói megfeszültek. A lány becsúsztatta a kezét a férfi alsóneműjébe, hogy megfogja, mire az felnyögött.

– Mi a fasz? Leszop téged ott hátul? – Jon pillantása találkozott Eric tekintetével a visszapillantó tükörben.

– Majdnem vége – zihálta Eric. Addig dolgozott rajta, amíg a férfi ki nem tört a szájába. A lány lenyelte, addig szopogatta, amíg a férfi el nem fogyott, majd elhúzódott. A nő visszarakta lanyhuló farkát az alsójába, majd felhúzta a sliccét. Ismét a férfi oldalához simult, és lehunyta a szemét.

– Felébred, hogy leszopjon, aztán visszaalszik. Hol a picsába kapok egy ilyen csajt? – Kérdezte Jon.

– Egyedülálló.

– Kísérletezek – magyarázta Rebekah halkan. – Szüksége van rá, hogy pár óránként elmenjen, hogy rendben legyen.

– Eddig nagyon jól működik – mondta Eric vigyorogva. Szeretettel simogatva meg a haját.

Jon nevetésben tört ki. – Te most szórakozol velem, baszd meg! Hogyan csaltad bele ebbe a megállapodásba, Sticks? Jegyzetelnem kell.

– Nem csapott be – mondta Rebekah. – Az én ötletem volt. Sajnálom, ha zavart téged, Jon. A jövőben megpróbálok diszkrétebb lenni. Kölcsönkérhetem a kabátodat, hogy legközelebb letakarjam az ölét?

– Mi? Azt akarod, hogy a kabátomban élvezzen el? Kibaszottul beteg.

Eric kuncogni kezdett, és percekig nem tudta abbahagyni.

– El kellett volna hoznom Brian szerencsehozó sapkáját.

Rebekah a hasához szorította a kezét, hogy elég messzire mozdulhasson, hogy ránézhessen. – Brian szerencsekalapját?

– Igen. Myrna kiverte Briannek Jace motorján az egyik este. Nyilvánvalóan a szerencsekalapját használta, hogy eltakarja a nyilvánvalót, és a bizonyíték a belsejét is beborította.

– És nálad a tiéd lett? – kérdezte zavartan Rebekah.

– Nekem adta. Tréfából rávett, hogy viseljem. Én először nem tudtam, hogy mi van benne, de Jace elgyengül a bimbócsípéstől. És ragadós cucc volt a hajamban. – Megint felnevetett.

– Nem bosszantott, hogy rávett, hogy viseld? – kérdezte meg Rebekah.

– Nem, csak jó móka volt. Állandóan kibaszok azokkal a srácokkal. Úgy igazságos, hogy néha visszakapom tőlük.

– Ez beteges, ember – mondta Jon. – Sinclair ondója volt a hajadban?

– Mi van? Féltékeny vagy? Volt már rosszabb is, Mallory. Emlékszel, amikor Sed adott neked egy barna üveget, amibe egy roadie beleköpte a bagóját? Nagyot húztál belőle, azt hitted, hogy sör.

– Hogy felejthetném el? Vagy két órán át hánytam egyfolytában.

– Egy stadion mögötti szemetesbe – horkant fel Eric. – Kibaszott vicces volt!

– A régi szép idők – mondta Jon széles vigyorral. – Megpróbáltam visszavágni Sednek azzal, hogy a vécéből töltöttem fel a vizes palackját, de soha nem dőlt be neki. Aznap este az automatából vett magának egy palack vizet. Mintha kurvára tudta volna, hogy mire készülök.

– Soha nem volt még olyan, hogy egy tréfa működött volna Sednél – mondta Eric. – Még csak meg sem próbáltam.

– Félelmetes lenne, ha elkapnánk. Csak egyszer – mondta Jon.

– Igen – értett egyet Eric. – Túlságosan is kurvára óvatos, ha magáról van szó.

– Olyan rosszak vagytok, srácok – rázta a fejét rájuk Rebekah.

– Segíthetnél nekünk elkapni őt, Rebekah. Sed sosem gyanakodna rád – mondta Jon.

– Felejtsd el. Ha elfelejtetted volna, Sed a főnököm.

– Én is a főnököd vagyok – mondta Eric.

– Szóval abban a reményben kefélsz Erickel, hogy fizetésemelést kapsz? – nevetett Jon. – Tudtam, hogy van valami hátsó szándéka.

– Nem. Azért kefélek vele, mert fantasztikus orgazmusokat kapok tőle.

Ericre nézett, és elmosolyodott. Eric szíve egy nagy pocsolyává vált. – Később nagyon keményen el fogsz élvezni tőlem – suttogta Eric.

– Miért nem most rögtön? – suttogta vissza a lány.

Belenyúlt a zsebébe, és elővett egy kis kontrollert. A karcsú műanyag drót eltűnt a nadrágja elején. A férfi megvizsgálta a kontrollert. Ez volt az, amelyik a pillangó alakú csiklóizgatóhoz tartozott, amit előző este vett neki. Eric kipirult, és közelebb hajolt a lány füléhez. – Most is viseled?

A lány ferdén elvigyorodott. – Nem árulom el.

Bekapcsolta a távirányítót, és a lány teste megrándult. Halk zümmögés hallatszott a farmerja belsejéből. A férfi ismét kikapcsolta. A lány teste ellazult.

– Hosszú az út Austinig – motyogta a férfi.

– Ezért vettem fel – suttogta a lány.

Szenvedélyesen megcsókolta a lányt, és azon tűnődött, miért is hagyták el a szállodai szobát.

Eric újra bekapcsolta a pillangót, és érezte a rezgését a combján, ahol a lány csípője hozzányomódott. – Nem hiszem, hogy jó helyen van. A csiklódat kellene izgatnia.

A nő felnevetett. – Az a mobilom.

Kihúzta a telefonját a zsebéből, és összeráncolta imádni való kis orrocskáját, miközben a kijelző képernyőjét olvasta. – Az anyám az.

Eric olyan gyorsan kikapcsolta Rebekah csiklóizgatóját, hogy attól tartott, soha többé nem fog rendesen működni.

Rebekah felvette a telefonját. – Szia, anya. Mi a helyzet?

Eric elkapta a nő tirádájának részleteit. – ...láttam, hogy milyen mocskos egyéneknek dolgozol... nincs hely egy tisztességes embernek... nő... gyere haza most azonnal... az apád... bla, bla, bla...

– A dolgok nagyon jól mennek – vágott közbe Rebekah.

– ...azt hiszik, hogy te valamiféle szajha vagy... mocskos rocksztár... csokor... vadállatok... ...szex és drogok... bla-bla-bla-bla... Dave azt mondta...

– Hogy van Dave? – fecsegett Rebekah.

– Ne válts témát!

– Nem megyek haza, anya. Dolgom van.

– ...rossz munka egy kedves fiatal hölgynek... mocskos gondolatok és ördögi zene... a pokolra jutsz... mit szólna apád... bla-bla, bla, bla, bla...

Rebekah megdörzsölte a homlokát, és a szemét forgatta. Eric csak rémülten nézett rá.

– Mennem kell, anya.

– ...gyere haza most azonnal, ha tudod, mi a jó neked... bla-bla-bla-bla...

– Anya! Mennem kell – jelentette ki Rebekah lassan. – Add át apának és Dave-nek az üdvözletemet.

– ...nem hiszem el, hogy a saját lányom...

– Szia, anya.

Rebekah megszakította a hívást, és hátradőlt az ülésben.

– Mi volt ez az egész? – kérdezte Eric.

– Hidd el, nem akarod tudni.

A nő a mellette lévő ülésre dobta a telefonját, és letakarta a kezét a sajátjával. Megsimogatta a csiklóizgató távirányítójának bekapcsolóját, ami még mindig a férfi kezében volt. – Kapcsold be – suttogta. – Hadd érezzem mocskosnak magam.

A férfi még csak úgy sem tudott tenni, mintha értené a kérést, de megtette. A lány háta meggörbült, mindkét mellét előre nyomta. A nő nyögött és vonaglott, keze Eric combjába kapaszkodott.

– Jézusom, próbálok itt az útra figyelni – nyögte Jon.

Ez Rebekah-t még hangosabb nyögésre sarkallta. – Ó, ez jó érzés, Eric. Mindjárt elélvezek. Kapcsold ki! Hadd szenvedjek!

Eric kikapcsolta a stimulátort, és a lány megrándult az ülésében, tekintetét a visszapillantó tükörre szegezte, hogy ellenőrizze, Jon figyel-e rá. Teljesen imádta, hogy a férfi figyel. Azt akarta, hogy nézze, ahogy elélvez. A kis boszorkány.

Eric finoman megszívta a füle alatti bőrt. – Fogadok, hogy Jon farka olyan kemény, mint egy kőszikla, miután hallotta, milyen szexi vagy.

– Gondolod? – suttogta.

– Igen.

– Kapcsold be újra.

Egyre hangosabban és hangosabban nyögött, ahogy újra közeledett az orgazmushoz. – Kapcsold ki! – kiáltotta az utolsó pillanatban. Ficánkolt. – Ez megőrjít – zihálta. – A puncim olyan kibaszottul nedves most.

– Hagyjátok abba, ti ketten! – morogta Jon, és egy rándulással megigazította a sliccét.

Rebekah Ericre vigyorgott, és az övcsatjáért nyúlt. – Ezúttal szopást vagy kézimunkát akarsz?

Ó, igen. Teljesen imádta ezt a nőt.