20. fejezet

Fordította: Rin

Rebekah eddigi élete során még sohasem volt ilyen fáradt. Ma este volt az utolsó fellépésük a hathetes szünet előtt, amelynek középpontjában a Hálaadás és karácsony állt. Teljesen biztos volt abban, hogy a következő hat hét minden napjára szüksége lesz, hogy felépüljön a fárasztó turnéprogramból. Óvatosan feltekerte a kábelt, hogy a hangfalat fel lehessen rakni a teherautóra, de mozdulatlanná vált, amikor megérezte, hogy valaki megjelent mögötte.

– Uh, Rebekah?

Rebekah megpördült, és kérdőn tágra nyílt szemmel nézett Marcusra.

– Azt hiszem, bocsánatkéréssel tartozom neked – motyogta lesütött szemmel. – Ezt néhány hete találtam meg, és elfelejtettem neked visszaadni.

Előhúzott egy spirálfüzetet a pulcsija alól, és felé nyújtotta. Ez volt Dave jegyzetgyűjteménye, amit első este elvesztett a munkában.

– Ez jól jött volna, ha fogalmam se lenne, hogy mit csinálok – mondta –, de most már nincs rá szükségem.

– Dave egy zseni – mondta Marcus, de még mindig nem nézett a szemébe. – Azt hittem, én leszek a jobb választás a helyére, de…

A lány arra várt, hogy folytassa. Felnézett, és tekintete találkozott férfiéval. – De… – folytatta – …jó vagy abban, amit csinálsz. A zenekar fantasztikusan szól. Nem vagyok benne biztos, hogy Dave többet tehetett volna értük.

Rebekah nem tudta elrejteni a mosolyát.

– Ezt komolyan mondod? – kérdezte lelkesen.

Marcus felkacagott, és érzelgős képet vágott.

– Igen. Újra és újra bizonyítottál. Sajnálom, hogy rosszul ítéltelek meg. Nagyon nehéz komolyan venni valakit, aki olyan rohadt imádnivalóan néz ki, mint te.

Rebekah mosolya elillant.

– Uh, uh, uhnnnn – mondta Eric, miközben beállt kettejük közé. – Nem leckézteted meg Marcust, amiért imádnivalónak tart.

Marcus elpirult, és elfordult.

– Később találkozunk.

Eric átkarolta Rebekah derekát.

– Hamarosan végzel?

– Nemsokára kész vagyunk. Ma este rendesen el kell pakolnunk ezeket a cuccokat, így amikor januárban visszajövünk, mindent könnyű lesz megtalálni. Beszéltél már Jonnal?

– Olyasmi.

– Eric, megígérted!

– Mondtam neki, hogy nem lesz rá szükségünk, amikor januárban visszatértünk turnéra.

– Megmondtad neki?

– Igen.

– És hogyan reagált?

– Olyan érzést keltett bennem, mintha elárultam volna őt. Azt mondta basszam meg, és beszállt a Jeepbe.

– Szerinted végleg elment?

Eric megrázta a fejét.

– Kétségem sincs afelől, hogy újra megpróbál majd manipulálni engem. Viszont legközelebb nem fogok belesétálni a csapdájába.

– Megbizonyosodok róla. Ez hetek óta élve elemészt. Abba kell hagynod, hogy a mártírja legyél.

Eric egyik ujjával megdörzsölte a szemöldöke közötti pontot.

– Tudom… Csak… Ő volt az első igazi barátom. És most kiderült, hogy nem a barátom.

Váratlanul elvigyorodott.

– Hoztam neked valamit.

És megint figyelmeztetés nélkül témát váltott.

– Eric, ezt megbeszéltük. Nincs drága ajándék.

– Nem volt drága. – Egy kis fehér mackót húzott elő mellényéből. Egy apró kék póló volt rajta, amelyen az I Sinners felirat olvasható. – Rád emlékeztetett, mert… – Közelebb hajolt a füléhez. – Imádnivaló.

– Eric Sticks, nem vagyok imádnivaló! – dobta vissza a mackót, de a srác fél kézzel elkapta.

– Bizonyítsd be – ugratta a lányt, és hátrább lépett. A mellkasához szorította a medvét. – Ó, nézd az imádnivaló kis Rebekah-t – mondta. – A világ legcukibb lánya.

Tudta, hogy csak játszani akar, és kísértésbe esett, hogy körbekergesse őt a stadionban, sarokba szorítsa és megcsikizze, hogy engedelmeskedjen neki, de néha a munkának kellett az első helyen lennie. – Később foglalkozom veled.

A férfi szemöldöke felhúzódott, és a csábító mosolya szinte meggyőzte, hogy felejtse el a munkát.

– Ígéred?

Ha szemtelen fiúként akart viselkedni, akkor ő is ezt fogja tenni, és úgy bánik vele, mint egy szemtelen fiúval. – Nem tolerálom az ilyen helytelen viselkedést az osztályomban, Mr. Sticks.

Az izgatott kis hang szinte több volt, mint amit el lehetett viselni.

– Első büntetésként egy esszét fog írni, amiben leírja, hogyan tervezi megbánni az engedetlenségét – fűzte hozzá.

Elmosolyodott.

– Esszé? Nem írok egy kibaszott esszét.

Rebekah kirántott egy üres papírt a jegyzetfüzetből, amelyet Marcus visszahozott. Elővett egy tollat, és átadta Ericnek.

– Rebekah…

– Írja: Sajnálom, hogy felidegesítettem Ms. Blake-et.

Egy percig bámult rá, és próbálta kitalálni a játék lényegét. Amikor a papírt a hangfal szélére tette és írni kezdett, a lány elmosolyodott.

A válla fölött nézte, hogy ellenőrizze, és így szólt:

– Most írd meg: Hogy kárpótoljam, addig szívom a csiklóját, amíg el nem élvez.

Felkapta a fejét, és olyan pillantással nézett, amitől a lány lábujjai begörbültek a cipőjében. Tudta, hogyan működik Eric elméje. Izgalmának fele, talán több is a szexen való gondolkozásból származott, és ez mindenképpen elgondolkodtatja.

– Azt várom tőled, hogy sokféleképpen írd le, hogy hogyan tervezed ezt, Eric. Nagyon-nagyon szemtelen fiú voltál.

A lány úgy fordult, hogy rálátása legyen a farmer kidudorodó részére. Tudta, hogy kemény lesz, és nem okozott neki csalódást. A farka hosszát simogatva kötekedő mosollyal nézett fel rá.

– Az esszé második részébenírd le mindazt, amit szerinted Ms. Blake a szemtelen fiúkkal művel. Ha végeztél, add át nekem a papírodat, majd várj a buszon, amíg meg nem büntetlek. Érthető?

– Igen, asszonyom – mondta lélegzetvisszafojtva.

– Néhány órába telik, míg eljuthatok hozzád, úgyhogy te is szánj időt az esszére.

Elengedte a farkát, kivette a mackót a kezéből, és letette új kabaláját a hangfalra.

– Ms. Blake? – kérdezte.

– Menjen dolgozni – mondta keményen.

– Azt hiszem, több papírra lesz szükségem.

Elvigyorodott, és kitépett néhány további papírlapot a füzetből. A csók után, amelyet a füle mögé kapott, miközben kikapták a papírokat a kezéből, minden motivációjára szüksége volt, hogy a lehető leggyorsabban befejezze munkáját.

Eric olyan tiszteletteljesen adta át hét oldalas esszéjét Ms. Blake-nek, amennyire egy merevedéssel küzdő srác képes rá.

Nem volt biztos abban, hogy mi izgatja jobban, az, hogy leírta vagy az, hogy tudja, hogy a lány el fogja olvasni. Talán arról fantáziált, hogy a lány megcsinálja azokat a dolgokat, amelyeket ő leírt a lapokra.

Ms. Blake a felső lapra pillantott. A szigorú arckifejezése furcsa dolgokat tett vele. A lány jóváhagyását akarta. A dicséretét.

– Ez elfogadhatónak tűnik – mondta.

Elfogadható? Belevetette magát ebbe az esszébe. Bevallotta a fantáziáit, amelyeket soha senkinek. Próbálta visszakapni a papírokat, de a lány elérhetetlen helyen tartotta a háta mögött.

– Itt már majdnem kész vagyok – mondta. Tekintete összekapcsolódott az övével és tudta, hogy bármit megtesz, amit csak kért. – Várjon az irodámban, és ne nyúljon semmihez. Főleg nem a farkához. Látom, milyen kemény. Ez nagyon szemtelen, Mr. Sticks.

– Hol van az irodája?

A lány felvonta a szemöldökét. – Szerinted hol van?

– A hálószoba a turistabuszban.

Vállat vont.

– Igen, indulás. – Folytatta munkáját, nagy dobozba színkódolt zsinórokat pakolgatott.

A férfi lassan kihátrált, és azon gondolkozott, vajon meg tudja-e várni anélkül, hogy belehalna. Már most látta maga előtt a főcímet. „A rockdobost megölte az agyba áramló vér hiánya.” És mindez Rebekah hibája lenne, amiért ilyen rohadtul megnehezítette a számára.

Akkor, hogy érezné magát, hogy szüntelenül gyötörte? Vajon bűnösnek érezné magát, amiért fiatalon sírba küldte, mert minden vérét a farkában tartotta, ahelyett, hogy kiszolgálta volna létfontosságú szerveit.

Nem mintha valójában bánta volna a gyötrelmeket.

Imádta minden percét.

A lány a válla fölött pillantott vissza rá. – Még mindig itt vagy?

Megfordult, és próbált lazán elsétálni a stadion mögé, ahol a busz parkolt. Az ő állapotában ez nem volt túl könnyű. Különösen akkor, amikor néhány rajongó észrevette őt, és az egyikük szorosan magához ölelte.

– Ó, Eric, örökké vártam, hogy lássalak – suttogta. – Nem gondoltam volna, hogy valaha is kijössz.

– Hm, oké, bocs – mondta, és megpróbált kibontakozni a nyaka köré font karokból. Most csak el akarta távolítani magától, mielőtt felfedezte volna izgatottságát. A lány hozzá dörgölőzött, és kuncogott. Túl késő. Most soha nem győzheti meg, hogy hagyja békén.

– Ez az enyém? – kérdezte a lány, miközben keze lecsúszott a hasára, majd még lentebb.

– Nem, valójában nem az. Megtenné… – ragadta meg a csuklóját, hogy elvegye a kezét.

– Hadd szopjalak le – mondta rekedten. – Egy képet akarok magamról, miközben a farkad a torkomban van.

A lány átnyújtotta neki a kamerás telefonját, és a farmer felső gombjáért nyúlt.

– Hú, nem! – zihált,és hátrébb lépett. – Itt van – nyomta a kezébe a telefonját, és a busz oldalába ütött, hogy kinyissák az ajtót, és beengedjék. Emellett rohadt hideg volt odakint, és nem volt kabátja.

– Ne légy szégyenlős – mondta a lány, és a hátához simult, miközben a farkát dörzsölte a nadrágján keresztül. – Nagyon kemény vagy, baby. Tudom, hogy akarsz engem.

– Ne nyúlj hozzám így – mondta, és hálás volt, amikor végre kinyílt a busz ajtaja. Felment a lépcsőn, és megállapította, hogy az egész zenekar ott volt már. Amikor a lány követni próbálta, Sed a lépcső elé állt.

A lány egy pillantást vetett rá, fehér lett, mint a lepedő, és elfutott. Eric nem fárasztotta magát, hogy megkérdezze, miért. Örült, hogy megszabadult tőle.

– Hol voltál, Sticks? – kérdezte Sed. – Vártunk rád, hogy elmehessünk végre.

– Rebekah még nincs kész. Még mindig csomagolja a felszerelést.

– A másik buszon ülhet a többiekkel – mondta Sed. – Haza kell érnünk. Tudom, hogy két óránként lefekszetek, de én mindjárt felrobbanok.

Brian egyetértően bólintott. Jace elpirult és lázasan SMS-ezett a mobilján, ami azt jelentette, hogy ő és Aggie ismét szextingelnek.

– Én jól vagyok – mondta Trey nyalókával a szájában. Kétségtelen, hogy a műsor után kapott egy kis akciót.

– Megyek, és szólok neki, hogy siessen – mondta Eric, és lerohant a buszról. A pokolba, semmiképpen sem ülhetett tizennégy órán keresztül a buszon nélküle. Nem tudta, hogy a többi srác hogyan bírta ki, amikor napokig és hetekig távol voltak a nőjüktől.

Majdnem beleütközött Rebekah-ba, amikor a nő kisietett az épületből egy ládával a kezében, amit elvett tőle.

– Hadd vegyem el.

– Állítólag várnod kell…

– Eric, gyere, vagy nélküled megyünk! – kiáltotta Sed a turnébuszból.

– Most már végeztél? – kérdezte tőle. – Ha nem sietsz, kénytelenek leszünk a másik buszon ülni.

– A srácok mindent beraknak. Éppen úton voltam a büntetésed végrehajtására, és úgy gondoltam, hogy ezt még út közben lerakhatom.

Berakta a ládát a mozgó kisteherautó hátuljába, majd a lányt a vállára emelte, és elindult a busz felé.

– Eric, nem bánhatsz így a tanároddal. Nagy bajban vagy.

Hallotta a nevetést a hangjában, és alig várta, hogy lássa, mekkora bajba kerülhet, mielőtt a buszhoz érnek.

Játékosan megpaskolta a fenekét.

– Gondolom, minél szemtelenül viselkedem, annál jobban fogom élvezni ezt.

– Ez nem biztos. Talán kényszerítelek, hogy várj.

– Nem teheted! Arra kényszerítesz, hogy írjak le minden furcsa dolgot, míg dolgozol, és utána meg hagyod, hogy szenvedjek?

– Még nem volt alkalmam elolvasni az egészet.

Letette az alsó lépcsőre.

– Kaphatok egy csókot, mielőtt hozzáfogsz a büntetésemhez?

A lány átkarolta a nyakát.

– Hideg van odakint – mondta, és a szemébe nézett. Most nem nézett le rá; szemtől szemben voltak. És a levegő hűvössége ellenére úgy érezte, elolvad a fűtött tekintete alatt. – Szeretlek.

Azon tűnődött, hogy szeretne-e egy új karórát vagy parfümöt, vagy egy jachtot, vagy egy privát szigetet a Karib-térségben, vagy valami ilyesmi. Megcsókolta, mielőtt azt mondhatta volna, hogy szereti, de tudta, mit érez. Hogy ne tudná? Gyengéd csókjuk gyorsan felhevült.

A nő ruháit rángatta.

A haját.

Magához szorította, hogy érezze lágy melleit a mellkasához nyomódni.

Keze végigsimított a testén. Papírjait a hátsó zsebében találta.

Talán vissza kéne vennie, mielőtt elolvasná. Valahol ebben az esszében beismert néhány elég kínos vágyat, amelyek egy bizonyos zenekar társ egyetemi tanár feleségére vonatkoztak. Rebekah megnyomta ezt a gombot, és felhozta a szemtelen iskolás forgatókönyvet. Myrna Sinclair Ericet mindig szemtelen iskolásnak nevezte. Csak azt nem vette észre, mennyire szeretné, ha a nő hatalmat gyakorolna felette, amíg el nem kezdte írni az esszét Rebekah-nak.

Már nem az érdekelte, hogy Myrna megvalósítsa ezt a fantáziát. Nem akkor, amikor az övé volt Rebekah. Nem csak az egyik fantáziáját váltotta valóra. Ő teljesítette be mindet.

Valaki megköszörülte a torkát valahol felettük. Eric elszakította az ajkait Rebekah-tól, és Sedre pillantott, aki készen állt arra, hogy megfojtsa. – Búcsúzkodtok, vagy mi? – kérdezte mogorván Sed.

– Nem – mondta Rebekah. – A szexualitása néha eluralkodik, és meg kell csókolnom.

Eric azt hitte volna, hogy tréfál, de teljesen komoly arccal nézett. Rebekah megfordult, és felvonult a lépcsőn. Eric követte, tudva, hogy a nő rabszolgája, de jelenleg nem nagyon foglalkozott vele.

Követte a hálószobába. Amikor az ajtóhoz értek, megfordult, hogy a férfira nézzen.

– Várjon itt – mondta szigorúan. – Jövök érted, miután elolvastam az esszédet.

Bement a hálószobába, és becsukta az ajtót. Totálisan lógva hagyta a férfit. Tudta. Határozottan felsóhajtott, és Jace-szel szemben lévő ebédlőasztalhoz ült, és felkészült a szörnyen elkékült golyókra.

– Üzenetet küldesz Aggie-nek? – kérdezte Eric, és kényelmetlenül mocorgott a padon.

Jace úgy ugrott fel, mintha lelőtte volna. A srác pedig tapasztalatból tudta, milyen érzés ez. Jace elvörösödött, majd a mobilját az asztal alá dugta.

– Hiányzom neki. – Elvigyorodott.

Eric átnyúlt az asztalon, és megveregette a vállát.

– Lóghatnánk együtt a szünetben.

Jace még szélesebben vigyorgott.

– Igen, persze. – A válla fölött a hálószoba zárt ajtajára pillantott. – Nem kellene ott lenned?

– Nem vagyok benne biztos. Talán azt akarja, hogy berontsak oda, ledobjam az ágyra, letépjem a ruháit, és megdugjam. Vagy talán tényleg azt akarja, hogy engedelmeskedjek neki, és várjak itt, amíg felrobbannak a golyóim.

Teljesen összezavarodva bámultak egymásra. Trey pattant fel, hogy leüljön a konyhapultra az étkezőasztallal szemben. Kihúzta a nyalókáját a szájából. – Milyen jelzéseket adott?

– Jelzések? – Trey idegen nyelvet beszél? Ericnek fogalma sem volt, mire gondol.

– Igen, jelzések. A nők többet beszélnek a testükkel, mint a szájukkal.

– Baszki. Az a csomó testduma – mondta Sed széles vigyorral.

– Te sem hallgatsz a testükre. Ezért tartott olyan sokáig, hogy megértsd Jessicát – mondta Trey.

Sed összevonta a szemöldökét. – Nagyon jól hallgatom a testét.

– De csak szex közben – szólt közbe Brian.

– Hogy nézett rád? Mint ez? – Trey olyan pillantást vetett, ami határozottan kényelmetlen volt Ericnek.

– Ööö… nem. – Ericnek emlékezett volna, ha Rebekah így nézett rá. Örökre törölni akarta azonban annak emlékét, hogy Trey így nézett rá. Elég rossz volt, hogy megcsókolta a srácot egy vágyakkal teli éjszakán.

– Akkor inkább várj – tanácsolta Trey.

– Talán elegem van a várakozásból.

Megragadta az asztal szélét, hogy talpra álljon. Megállt, amikor kinyílt a hálószoba ajtaja. Rebekah olyan öltözékben bukkant elő, amelyet soha nem látott. Leesett az álla.

Rebekah magabiztosan lépkedett az irányába. A haját erős kontyban viselte, a szőke szálakat úgy rendezték el, hogy elfedjék a kék nagy részét. Egy vastagkeretes szemüveg ült az orra végén. Az illendőség itt véget is ért. Tweedruháját csak leleplezőnek lehetett leírni. A kabát könyökig érő, szűk ujjú volt, és a keble alatt gombos volt, felhívva a figyelmet a dekoltázsára, és a sima fehér blúz elég kigombolva, hogy látni engedje csipkés, fehér melltartójának szélét. Pár centiméternyi látszott a derekából az apró szoknyája felett, amely olyan rövid volt, hogy látta a harisnyakötőjét és a combja bőrét a harisnya felett. Széles sarkú, magas cipőjétől a lába pokolian szexi volt.Picsába.Eric bámult. Nem tudott semmire sem gondolni, hogy mást tegyen. Még a legalapvetőbb dolgokat sem tudta megtenni, mint a légzés és a pislogás.

A nő odaállt eléje, elégedetlenkedett, és vonalzóval megbökte a mellkasa közepét.

– Mr. Sticks, azonnal fáradjon az irodámba. – A vonalzó felcsúszott az álláig, arra késztetve, hogy a szemébe nézzen. – Most, Mr. Sticks.

Megfordult, és visszasétált a hálószobába. Egy villanást elkapott a csupasz seggéből, mielőtt a kis szoknyája a helyére került.

– Ó, Istenem – mondta Trey, és a fejét a konyhaszekrénynek ütötte. – Gyakorlatilag neked adtam.

Eric megbotlott a lábában, miközben Rebekah után száguldott.

Heves szívdobogás közben belépett a hálószobába, és becsukta az ajtót, majd nekitámaszkodott. A lány a szobábanjárkált, egyik kezében az esszével, a másikban a vonalzóval.

Vajon megüti őt azzal az vonalzóval?

Istenem, remélte.

Azt kívánta, bárcsak elvehetné a papírját, és hozzáadhatná a listájához azt az új fantáziát: verjen meg engem vonalzóval. Szíve egyre hevesebben dobogott, miközben figyelte, ahogy az esszéjét olvassa, miközben ide-oda járkált az ágy lábánál.Nem tudta értelmezni az arckifejezését. Elég furcsa dolgokat írt ezekre az oldalakra. Megijesztette őt?

– Ez, Mr. Sticks, szörnyűség – mondta.

Basszus.

A lány felolvasta a szavait az oldalról. – Szeretném, ha az ujjad a fenekemben lenne, miközben szopod a farkamat, és valami olyan helyet dörzsölsz, mint Myrna, amikor leszopta Briant a szálloda fürdőszobájában.

Eric egyszerre megrémült és izgatott volt, amikor hallotta, ahogy felolvassa.

– Ez egy rosszul leírt mondat, Eric.

Értékelte a mondatszerkezetét? Komolyan?

– Még soha nem láttam egy srácot ilyen keményen – olvasta. Megrázta a fejét. – Szánalmas nyelvtan.

– Soha nem láttam egy srácot ilyen keménynek? – megpróbálta kijavítani magát.

A lány rámosolygott.

– Ez jobb. Gombolja ki a nadrágját. Mutasd meg, mit akarsz, hogy leszopjak.

Nem tudta elég gyorsan kivenni a farkát a nadrágjából. A lány gyengéden végig simította vonalzóját érzékeny hosszán, mire a férfi összerezzent.

– Miért vagy ilyen kemény, Eric? – kérdezte.

Izgatottan felzihált, és lehunyta a szemét, hogy eléggé tudjon koncentrálni ahhoz, hogy beszéljen. – Mert olyan szexi vagy, Rebekah. – Kinyitotta a szemét, és a lány felé nyúlt, de a lány megállította, és a vonalzójával a mellkasába bökött.

– Ms. Blake – javította ki. – – Vedd le az összes ruhádat. Szeretném megnézni, hogy a mindened olyan szépek-e, mint az a hosszú, kemény farkad.

Vizsgálódva nézte, ahogy levetkőzik. Amikor meztelenül állt előtte, tenyerével végigsimított rajta, mintha megvizsgálná, nincsenek-e hibái. A férfi hasa megremegett az érintése alatt.

– Igen – dorombolta. – Tökéletes. A testedet nézve nedves lesz a puncim, Mr. Sticks. Milyen szemtelen. Meg kell próbálnia kevésbé szexinek lenni. Nem illik arra késztetni a tanárát, hogy meg akarja dugatni magát.

Valószínűleg elolvasta az esszében, hogy mennyire szereti, ha piszkosul beszél. Odahajolt, arca centiméterekre volt feszülő farkától.

– Ez miattam van? – Nyelve kicsúszott lágy rózsaszín ajkai között, és összegyűjtötte a farka hegyén csillogó előváladékot.

Önkéntelenül összehúzódott a hasizma.

– Igen – zihálta. – Miattad. Csak miattad.

Nyelve végigcsúszott a farka peremén, és ezernyi kellemes érzést okozott a gerincében. A lány leguggolt, és hátrahajtotta a fejét, hogy láthassa, ahogy farka eltűnik az édes kis szájába. Mélyen beszívta, amíg nem tudott többet lenyelni a hosszúságából, majd visszahúzódott, amíg ki nem pattant ajkai közül. Felkelt, és az ágy felé indult. Amikor a férfi követni akarta, a lány feltartotta a kezét.

– Maradj ott, ahol vagy – mondta a lány. – Még nem végeztem veled, szemtelen fiú.

Megdermedt, és a zárt ajtónak támaszkodott.

– Akarod az ujjaim a fenekedben? – kérdezte.

Az ajkába harapott, és bólintott.

– Amíg mit csinálok?

– Szopod a farkamat.

Összegyűjtött egy párnát az ágyról, és feleslegesen áthajolt a matracon, ahogy érte nyúlt. Valahogy sikerült elérnie, hogy felgyűrődjön a szoknyája, ésmegpillantsa a feneke ívét, és a tangája fehér zsinórját.

Szorosan ökölbe szorította a kezét, hogy visszatartsa magát.

A mellkasához ölelte a párnát, és kinyitotta az ágy melletti fiókot. Elővett egy tubus síkosítót. Az neki lesz?Vajon fel akarja csúsztatni az ujjait a fenekébe, ahogy említette? Mire a lány a lábához dobta a párnát, és letérdelt előtte, az idegesség és a várakozás kuszasága kavargott benne.

– Soha nem csináltam még ilyet – mondta Rebekah, és olyan szép volt a térdelve, hogy kísértésbe esett, hogy lefotózza, plakát méretűre nagyítsa, és felakassza az ágy fölé. – Szólnod kell, ha megtalálom a pontot, vagy ha fájdalmat okozok.

Lehunyta a szemét, és bólintott. Ó, Istenem, tényleg meg akarta tenni. Hónapokig fantáziált róla.

A farka becsúszott a szája melegébe. Szívásának gyengédsége, miközben fejét mozgatta, megfeszítette a golyóit. A keze hozzáért a combjához, és majdnem kiugrott a bőréből. Egész teste megfeszült, és nagy levegőt vett, hogy megnyugtassa magát. Talán a fantázia jobb volt, mint a valóság. Talán most meg kellene leállítania.

A lány megfogta a golyóit, és gyengéden masszírozta a laza bőrt, megőrjítve ezzel. Amikor újra ellazult, a keze elmozdult a golyóitól, és hallotta, ahogy síkosítót nyom az ujjaira. Arra bíztatta, hogy szélesebbre tegye a lábait, miközben a csuklójának hátsó részével megnyomja a combjabelső oldalát. Lazította helyzetén, de megfeszült, amikor a lány hűvös, csúszós ujjai a fenekéhez értek.

– Várj – zihálta. Túl késő. Felfelé tolta és belécsúsztattaaz ujját. Furcsa érzés volt. És valahogy kielégítő.Ellazult, miután megszokta a szexibehatolást. Morgott tiltakozásul, amikor a nő kihúzta az ujját. Vége is volt?

– Tetszett – vallotta be, és figyelte, ahogy a lány szája a farkán mozog, miközben szopta. Lenézett, és megállapította, hogy csak síkosítót kent az ujjára. Tehát nem végzett.

Ezúttal két ujját csúsztatta belé, és úgy töltötte meg, ahogy még soha. Amikor az ujjait ki-be csúsztatta – egyre mélyebbre és mélyebbre –, féktelenül remegni kezdett. – Istenem, Rebeka – nyögte.

Ujjai megmozdultak benne.

Keresve.

Előre nyomulva.

Keményen összerezzent, amikor megtalálta. – Pont ott – suttogta.

Ekkor erősen szívta, és valamit simogatott benne, ami miatt olyan keményen élvezett, hogy alig tudott talpon maradni. Látása elhomályosult, ahogy gyorsabban mozgatta a fejét, jobban szívta, közben dörzsölte és dörzsölte a tökéletes kis helyet, amelyet felfedezett.

Nem tudta abbahagyni az élvezést.

A felfoghatatlan élvezetek közben megragadta a tarkóját, hogy mozdulatlanul tartsa, miközben a torkába élvezett. Miután elfogyott az összes nedve, a kellemes hullámok lüktettek a farka tövében, a fenekén és mélyen.

– Abba kell hagynod – lihegte. – Ó, kérlek, ó, kérlek.

Egy kemény borzongással rájött, hogy újra el fog élvezni. Nem esz magömlés, de elélvez.– Rebekah? – Ujjai a hajába túrtak, a háta pedig ívbe hajlott, amíg a fejét be nem verte az ajtóba. És a lány ott tartotta őt, olyan sokáig eksztázisban, hogy azt hitte, elájul. Amikor a teste elernyedt, kiszabadította az ujjait, és furcsa, nedves, kifelé irányuló érzést hagyott maga után.

Elengedte a farkát a szájából, és a férfi kinyitotta a szemét, hogy ránézhessen.

– Jól vagy? – kérdezte.

A férfi igenlő válasza nem volt más, mint a szempillák rebbenése, miközben a szemei szinte fennakadtak.

– Jól csináltam?

Eric lecsúszott az ajtón, lába kicsúszott alóla, és szorosan megölelte a lányt, amikor elérte. – Mmmm – mormogta, gondolatai nehézkesek voltak, a teste pedigkimerült. – Szeretlek – mondta neki, és csókot adott valahová a fejére.

– Én is szeretlek. Elég volt ma éjszakára?

Megrázta a fejét.

– Adj egy percet. Ez kurva hihetetlen volt.

Ölelte a lányt, miközben levegő után kapkodott. Hosszú idő múlva Rebekah elhúzódott, és felállt. Abban a dögös kis öltözékben, a stréber szemüvegben és a kontyból kiszabaduló hajával Eric nézte őt, és újból megkeményedett a farka.

– Kelj fel, állj az ágy végére, és ne mozdulj – mondta. – Megmosom a kezem, aztán megmutatom, milyen forró és nedves a puncim most neked. Figyelni fogod ahogy elélvezek, büntetésül, amiért rávettél, hogy én is akarjalak téged.

Ó, a pokolba, igen. Valóban elolvasta az esszéjét. Eric feltápászkodott, és az ágy végével szemben megállt, és várt. Megrándult. Még mindig nedves volt a síkosítótól a feneke, és nagyon furcsán érezte magát.Ez az anális dolog teljesítette az elvárásait.Azta. Nem csoda, hogy Brian feleségül vette Myrnát.

Rebekah kiment a szobából. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire végre visszatért.

Jace vele volt. Eric szíve kihagyott egy dobbanást. Aggie-vel és Jace-szel vett már részt édeshármasban.Az esszében említette őket. Leírta, milyen jó érzés volt Jace farkát az övé ellen csúsztatni, miközben mindketten Aggie-ben voltak.Picsába. Azt kívánta, bárcsak ne említette volna ezt. Eric remélte, hogy Rebekah nem tervezi, hogy kefél Jace-szel. Ericet nem érdekelte, hogy milyen dögös az édeshármas, mennyi örömet szerezhet egy nőnek, ha megtömik két farokkal.Eric senkivel nem osztotta meg Rebekah-t.Még a legjobb barátjával sem.

Jace kuporgott Eric lábainál, és vastag bőr mandzsettát rögzített a bokája körül. Jace lánccal rögzítette a mandzsettát az ágy lábához.

Eric összevonta a szemöldökét.

– Mit…?

– Csendet – követelte a lány. – Segít nekem, hogy tuti ne szakíts félbe, miközben kényeztetem magam.

Miután Eric mindkét bokáját az ágy szemközti lábaihoz rögzítették, Jace összefonta Eric csuklóját a háta mögött. Rögzítette Eric bokáját egy rövid lánccal, majd egy másik láncot rögzített Eric háta mögött, hogy csuklóját a bokája közötti lánchoz kösse.

– Nem lesz képes előrehajolni – mondta Jace. Eric kipróbálta. Csak egy centiméternyi előrehajlás, és Eric válla és combizma tiltakozott a fájdalomtól.

– Igaza van.

– Ha megpróbál guggolni, elveszíti az egyensúlyát és elesik – mondta Jace. – A térde és a bokája rohadtul fájni fog.

Eric szót fogadott ezzel kapcsolatban.

– És ha ott áll, mint egy jó fiú? – kérdezte Rebekah.

Jace elvigyorodott, jellegzetes cukiságát elhomályosította a gonosz csillogás a szemében.

– Nincs más választása. – Odaadott valamit Rebekának. – Használd ezeket, ha tényleg meg akarod őrjíteni.

Eric megpróbálta megnézni, mit csinálnak mögötte.

– Hogy működik ez? – kérdezte a lány.

Jace közel hajolt, hogy a fülébe súgja. Eric látta, hogy valamit mutat, de nem tudta eléggé elfordítani a fejét, hogy többet lásson.

– Köszönöm, Jace – mondta.

Jace megrázta a fejét, miközben megvizsgálta a keze munkáját.

– A fenébe is, hiányzik Aggie. – Azzal kiment a szobából.

Eric a háta mögé Rebekah-ra akart nézni.

– Mit adott neked?

Megvárta, hogy mellette álljon, és nekitámaszkodott az oldalának. – A szemtelen fiúk megbüntetésének eszközeit.

Valamit érzett a fenekénél.

– Mit?

Egy mozdulattal megtöltötte a seggét valami kemény és hideg dologgal, ami éppen elég vastag ahhoz, hogy tudatában legyen ennek.

A lány addig masszírozta a dugót, amit a fenekébe dugott, amíg a férfi el nem kezdett mocorogni, és a farka kemény volt, mint a gránit.

– Ez tetszik neked, nem? Valld be. Jó érzés, hogy benned van.

– Igen. Tetszik.

A lány mögé lépett, szoknyája végigsimított a hátrafogott kezén. A nő egy péniszgyűrűt csúsztatott a helyére, egészen a pénisze tövéig, majd néhány bőrhevedert rögzített a golyói körül, és a gyűrűhöz csatlakoztatta.

Simogatta a farkát, amíg annyira fel nem duzzadt, hogy még nem fájt. A fenékdugó, a golyók körüli heveder és a péniszgyűrű a csúcs előtti pontra vitte, és ott tartotta. Elgyötörve felnyögött.

Rebekah felmászott az előtte fekvő ágyra. Kinyújtózott a hátán, és széttárta a lábát. Sajnos nem látott a szoknyája alá, és amikor kissé meghajolt, hogy megpillanthassa, a korlátainak köszönhetően egy pillanat alatt kiegyenesedett. Még mindig teljesen felöltözve Rebekah mindkét mellét masszírozta.

Keze lecsúszott a hasán, és a szoknyája alatt állt meg. A bugyiján keresztül dörzsölte a csiklóját. A szaftos punci könyörgött, hogy töltse ki Eric farka, miközben az fájdalmasan lüktetett. A keze eltűnt a bugyijában, és tudta, hogy ujjait a testébe csúsztatja, de látása akadályozva volt.

– Mutasd meg, Rebekah – könyörgött. – Látni akarom.

– Akarod látni, ahogy az ujjaim ki-be csúsznak a sima puncimban?

– Igen.

– Jól érzik magukat odabent – suttogta, és bugyija mozdult a kezével együtt, ahogy simogatta magát. – Annyira beindítottez a szemtelen fiú, hogy azt hiszem, hamarosan elélvezek.

– Látni akarom, mikor elélvezel.

– Ó, annyira nedves vagyok, duzzadt és forró, Eric. Ilyenné teszel engem.

– Vedd le a bugyidat – kérte. Ez megőrjítette.

– Elélvezek – zihálta. – Ó. Ó.

Keményen összerándult, teste a matracon vonaglott, és a férfi nem látott belőle semmit.

– Rebekah – zihálta. Most már megértette, miért tartotta vissza.Addig akarta kínozni, amíg bele nem hal kielégületlenségbe.

– A farkadat akarom magamban – mondta. Négykézlábra állt, és az ágy végéhez hátrált, ahol a férfi állt. A lány félrerántotta a bugyiját, és hátrafelé ringatva kereste a farkát.Gyötrelmes boldogságban nézte a lányt, ahogy keresi a keménységét. Az a tény, hogy nem tudott mást tenni, csak nézni és várni, amíg megtalálja, elterelte a figyelmét. Folyamatosan simogatta a forróságával a túlérzékenyített farkát, de nem hagyta, hogy a lány a testébe süllyedjen.

– Nem bírom tovább – morogta.

Egy centivel beljebb csúszott. Zihált, fejét hátravetve a boldogságtól. Előre-hátra hintázott, éppen csak magába fogadta.

Előre akart nyomulni, de nem tudott a sérülés kockázata nélkül, ezért helyben kellett állnia, és hagyni, tegyen a lány, amik akar. Egyensúlya már így is veszélyben volt, és a busz mozgása, ahogy felment egy buckára, további esésveszélybe sodorta.

A lány egy pillanat múlva előre kúszott, és megfordult.

– Fogadok, hogy jó ízű vagyok – mondta. – Mit gondolsz?

– Tudom, hogy jó ízed van.

Elvette a punciját a farkától. Érezte az orgazmus kezdeti lüktetését a péniszében, de nem tudta elérni azt a felszabadulást, amire annyira vágyott.

– Igazad van. Jó ízem van – mondta. – Szeretnéd nézni, ahogy kinyalok egy másik lányt?

Gondosan meggondolta a választ, mert ő, mint a legtöbb srác, fantáziált arról, hogy nézi, ahogy két szexi lány egymásnak esik. De ő, a legtöbb sráccal ellentétben, többször volt tanúja ennek, mint amennyit meg tudott számolni. Minden alkalommal szerette az élményt, de semmi kedve nem volt látni Rebekah édes száját senki máson rajta kívül. Még egy másik lányon sem. – Nem – mondta egy pillanat múlva. Úgy tűnt, meglepődött a válaszán.

– Azt hittem, ez lesz az alap fantáziád.

– Te és én egyedül. Ez az alap fantáziám.

Mosolygott.

– Ó, szemtelen fiú, amikor ilyeneket mondasz, még jobban meg akarlak baszni.

– Eléggé megbüntettél már? – kérdezte lélegzetvisszafojtva.

– Nem.

Lehúzta magáról a bugyiját, és ismét a hátára feküdt. Ezúttal láthatta, ahogy ujjai dörzsölik a csiklóját, és újra és újra eltűnnek selymes puncijában. Örökké tartott, mire elment, és amikor végül megtörtént, rájött, hogy még mindig nem engedi el. Dehogy. A lány még mindig úgy tett, mintha nem is létezne, és az ő igényei sem számítanának.

– Rebekah!

Felemelte a fejét.

– Igen?

– Most már elmehetnék?

A farkára pillantott, és megnyalta az ajkát. – A fenébe, duzzadt vagy – mondta –, de nem, még nem.

Elővette az egyik vibrátorát az éjjeliszekrény fiókjából. Amikor benyomta a puncijába, Eric egész teste megfeszült. – Ez túl kegyetlen – motyogta.

– Nem gondoltad, hogy a büntetés szórakoztató lesz, ugye?

– De, tulajdonképpen igen.

– Szóval ez nem indít be? Azt hittem, szereted nézni.

– Igen, igen, én is, de inkább részt veszek benne.

– Nem emlékszem, hogy olvastam volna ezt az esszében.

– Arra sem emlékszem, hogy írtam volna valamit a bilincsekről, a fenékdugókról és a péniszgyűrűről.

– Ez igaz. Oké, egy dolgot eltávolítok. Te választasz.

– Bilincs. Kezd fájni a vállam.

Megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor az asszony kimászott az ágyból, és elkezdte leoldani a bal karján lévő rögzítést.

A válla nem igazán fájt, de ha szabad a karja, véget vethet ennek a szüntelen kínnak. Amikor a karja kiszabadult, ellenállt a késztetésnek, hogy megragadja. Meglepte, hogy eltávolította a másik csuklómandzsettáját, majd leguggolt, hogy a bokáját is kiszabadítsa.

– Miért engedsz el? – kérdezte, miközben az utolsó korlátozás is leesett.

– Mert szemtelen tanárod nem várhat tovább. Azt akarja, hogy most baszd meg.

A férfi felkapta, és az ágy közepére dobta.

A lány addig nevetett, amíg meg nem látta az intenzív arckifejezést.

Felmászott a lányra, és egy kemény lökéssel beléhatolt. A punciját soha nem érezte ennél melegebbnek vagy feszesebbnek. Keményen és mélyen mozgott a nőben, és rájött, hogy ha lefelé mozdítja a csípőjét, akkor az olyan módon mozgatta meg a dugót a seggében, hogy remegni kezdett benne.

– Ó, Istenem – nyögte, miközben soha nem tapasztaltörömet élt át. Úgy érezte, hogy elélvez, de az érzés nem csillapodott. Ehelyett minden lökés felerősítette.Érezte, hogy egyre keményebben jön. És keményebben.Hogyan?

Eric még mindig mozogva kigombolta Rebekah szexi kis zakóját, és szétnyitotta. Miután észrevette, hogy a kilátást egy fehér blúz akadályozta, felrántotta, és megragadta a melleit.

Rebekah megemelte a hátát, és maga mögé nyúlt, hogy levegye a melltartóját. Harcolt a ruháival, megpróbált meztelen lenni, türelmetlenül nézte, ahogy mocorog körülötte, ezért gyorsabban mozgott.

– Istenem, Eric. Olyan hatalmas a farkad.

Az egyik karját sikerült kihúznia az öltönykabátjából és a blúzából. Megragadta Eric haját, és meghúzta.

A férfi összerándult a fájdalomtól. Erősebben baszta.

– Húzd meg a hajam, Eric.

Amikor engedelmeskedett, a teste ívbe feszült, és elélvezett. Megborzongott, amikor megpróbált vele elmenni, de a péniszgyűrű visszatartotta az élvezetét. Látása elhomályosult, ahogy az öröm áthatott rajta, majd eléggé visszahúzódott ahhoz, hogy folytathassa.

– Ó, drága Istenem, köszönöm, hogy feltaláltad az orgazmust.

Rebekah kuncogott. – Ezt támogatom.

– És a farokgyűrűt.

– Alleluja!

Addig folytatta a mozgást mélyen Rebekában, amíg a következő orgazmus el nem érte. Ez elég volt ahhoz, hogy elélvezzen, annak ellenére, hogy a farka töve körül szoros gyűrű volt. Majdnem elájult, olyan heves volt. Belekapaszkodott a nőjébe, boldogan felkiáltott, majd ráesett, és nehezen lélegzett erőfeszítéseitől.

Rebekah lusta kezével fel-alá simogatta hátának izzadságtól fénylő bőrét.

– Megfelelő büntetést kapott a szemtelen fiú? – kérdezte, és gyengéden megcsókolta a vállát.

– Egy óra múlva kérdezd meg újra. – Arcát a nyakához simította. – Jelenleg még mozdulni sem tudok.

Szerencsére úgy tűnt, nem bánja.

– Eric?

– Igen?

– Látni fogjuk egymást akkor is, ha nem turnézunk, igaz?

– Természetesen.

– L.A.-ben élsz?

– Valójában az országon kívül.

– Igazán? Elmehetek meglátogatni?

Eric már majdnem aludt, ezért gondolkodás nélkül megszólalt: – Jobban szeretném, ha velem maradnál az egész hat hétben.

– Rendben – helyeselt azonnal.

– Oké?

Felemelte a fejét, hogy ránézhessen. Úgy gondolta, tiltakozni fog. Legalább egy kicsit.

A lány elmosolyodott, és bólintott.

– Győződj meg róla, hogy minden jelmezünket magaddal hozod. Tervezem, hogy átveszem veled az egész esszédet, majd adok néhány új dolgot, amiről fantáziálhatsz.

21. fejezet

Fordította: Meridiana

Eric megnyomta a garázsnyitó gombot, és várt, hogy az ajtó felemelkedjen. Rebekah-ra bámult, és képtelen volt letörölni a vigyort az arcáról. Mindig is hitt a szerencsében, de a sajátjában nem. És most, hogy ez a nő itt volt az életében, úgy érezte, ő a legszerencsésebb ember a világon.

– Meg kell kérdeznem – mondta, miközben a pillantását nem szakította el a háztól az ablakon keresztül. – Mi ez a Pollyanna-ház és a fehér kerítés?

A szíve megrebbent.

– Nem tetszik?

– De, ez remek. Valaki nagymamájának. De te fiatal vagy, dögös, nagyon dögös, egyedülálló, de foglalt, dögös, említettem már, hogy dögös, és férfi.

A férfi felnevetett a lány szavain, és megvonta a vállát.

– Tetszett, szóval megvettem.

Mindig is egy nagy, viktoriánus stílusú házban akart élni, finoman megmunkált faborítású házban, hatalmas tornáccal, kerítéssel, és egy hintával egy nagy tölgyfán, így amikor megtalálta ezt a helyet, akkor meg kellett vennie. Nem mintha gyakran lett volna otthon. Nem mintha nem emlékezett volna arra, hogy nincs kivel megosztania. Nem mintha a ház nem lett volna felvágós és hatalmas és drága. De remélte, hogy Rebekah-nak is annyira tetszik majd, mint neki. Abban viszont már nem volt biztos, ez miért is olyan fontos számára.

Amikor behajtottak a garázsba, Rebekahlevegő után kapkodott. A férfi követte a tekintetét a válla fölött.

– Ez egy '68-as Camaro? – visított fel a lány.

Nem szerette a nagyzolós házát, de a régiségeket szerette, egy ütött-kopott nagy teljesítményű autót, ami nem akart beindulni. A férfinak kuncognia kellett.

– Igen. Ez a következő projektem. Miután befejeztem a Corvette-et.

– Lássunk munkához!

Kikászálódott a kocsiból, és ment, hogy megvizsgálja a szerszámait, valamint a garázs egyik fala mentén, a munkapadon szétszórt alkatrészeket.

– Minden elképzelhető alkatrészed megvan!

– Igen, nem voltam benne biztos, hogy mire lesz szükségem, így bármikor, amikor alkatrészt találok ehhez a modellhez, automatikusan megveszem őket.

Rebekah kinyitotta a Corvette motorháztetejét, és belenézett a motorba.

– Alig várom, hogy elkezdjük, de a motor túl forró.

Lehetett volna ennél tökéletesebb ez a nő? Nem nagyon hitte.

– Vigyük be a cuccaidat a házba – mondta, és elejtett egy csókot a nő tarkójára.

– Éhes vagy?

A lány felnézett.

– Nem igazán.

– Begerjedt?

A lány vigyora megdobogtatta a férfi szívét.

– Kezdek azzá válni.

Eric felkapta a bőröndjét és Rebekah kis táskáját a csomagtartójából, és kinyitotta a garázs és a konyha közötti ajtót.

Belépett, és körülnézett a hatalmas konyhában, ahol a fehér szekrények és profi konyhai gépek voltak.

– Te nem főzöl, ugye?

A férfi megrázta a fejét.

A nő elmosolyodott.

– Hány hálószobája van ennek a háznak?

– Miért nem próbáljuk ki mindet, hogy megszámolhasd őket?

– Hat?

– Hét – ismerte el a férfi.

– Van itt valami, amitől hiányérzetem van – mondta a lány, és felfedező útra indult a konyhában, letette a táskáját az érintetlen pala munkalapra a reggeliző pultnál. – Úgy néz ki, mintha Martha Stewart élne itt. – Megvizsgálta a pulton álló gyümölcstálat.

– Nem tetszik?

– Azt nem mondtam. Ez egy mutatós ház. Csak nem az, amit vártam.

– Mire számítottál?

A nő nevetett.

– Nem tudom. Hogy az anyád pincéjében élsz?

Eric elhúzta a száját.

A nő nem akarta megsérteni.

– Sajnálom. Valószínűleg milliomos vagy, vagy ilyesmi. – Rebekah csettintett az ujjaival. – Kitalálom. A nagynénédtől, Ednától örökölted.

A férfi megrázta a fejét, váratlanul elszomorodott, hogy nem volt Edna nevű nagynénje, akitől örökölhetett volna. Rebekah átment a szobán, és odabújt a férfihoz, és a nyakát behúzva ránézett.

– Mi a baj?

A férfi ismét megrázta a fejét. Soha nem érezte magát magányosnak ebben a házban, egészen mostanáig. És most az egyszer még csak nem is volt egyedül.

– Miért nem vezetsz körbe?

Mindhárom emeletet megmutatta neki, megmutatta élete házát, de most látta csak, hogy a tökéletesen berendezett és dekorált ház csak az ő képzeletében létezik.

A lányt kellőképpen lenyűgözte, sőt, bizonygatta, hogy tetszik neki a hely. A hatalmas nappaliban kötöttek ki, amely tele volt azokkal a hangszerekkel, amik csak voltak neki.

– Tudsz ezeken játszani? – kérdezte a lány.

– Igen.

– Tényleg? Miért pont ennyi?

– Mindet szeretem.

– Eric?

A férfi felnézett, de a lány feje fölött átbámult.

– Azt hittem, nem fogunk hazudni egymásnak – erőltette.

– Ez nem hazugság. Tényleg mindannyit szeretem.

Amikor a nő percekig nem szólt semmit, a férfi lehajtotta a fejét, és tekintete a lányét kereste.

– Most jöttem rá, hogy semmit sem tudok rólad – mondta.

– Tudsz minden fontos dolgot.

– Nem hiszem. Ez a ház, tökéletes – mint egy tündérmese, de nincs itt semmi személyes. Hol vannak a képek a családodról? Az emlékeid?

– Nekem nincs.

– Hogy érted ezt? Amnéziád van?

Nevetett volna, ha tudna lélegezni. Eric összeszorította a fogait, és addig feszítette az állkapcsa egyik izmát, amíg az fájni nem kezdett.

– Úgy értem, hogy nekem nincs családom.

– Senkid sincs?

Megrázta a fejét.

– Meghaltak?

– Hirtelen mi ez nagy kíváncsiskodás, Reb?

– Amikor turnézunk a zenekarral, könnyű úgy gondolni rád, mint Eric Sticksre, a híres és szenzációsan tehetséges dobosra a Sinnersből, de itt, te is csak egy férfi vagy.

Gúnyolódott.

– Csak egy férfi, mi?

– Csak a férfi, akit szeretek. Többet akarok tudni rólad, Eric.Mesélj nekem.

Leült a zongorához a székre, és alkarját a combjára támasztotta.

Összekulcsolta a kezét, és a hüvelykujjait bámulta, miközben azon gondolkodott, hogyan mennyit mondjon el neki.

A lány mellé ült, és a térdével megbökte a férfi térdét.

– Senki sem tudja, ki volt az apám. Az anyám drogos volt. Őnégyéves koromban hagyott el. Valószínűleg meghalt.

– Elhagyott téged?

– Igen, elhagyott. Nevelőszülőkhöz kerültem.

– Szóval örökbe fogadtak?

Megrázta a fejét.

– Senki sem akart örökbe fogadni. Sokszor keveredtem bajba. Sokat költöztettek – egyik otthonból a másikba. És ha nem vittek el, akkor elszöktem.

Rebekah végigcsúsztatta a kezét a férfi derekán.

– Ez megmagyarázza ezt a házat.

– Azt hiszem.

– De a zenét nem.

Körbepillantott a különféle hangszereken, amelyeket nagy becsben tartott.

– Volt egy meghatározó zenetanárnőm az általános iskolában. A zene természetes volt számomra. Azt hiszem, erre teremtődtem. Látta rajtam a tehetséget, és bátorított. Bármit megtettem volna a dicséretéért. Imádott engem, amikor zenéltem, így a megszállottja lettem. Csak néhány hónapig jártam az osztályába, de utána csak a zenét kerestem. Minden egyes alkalommal valahányszor új zeneórát kezdtem egy új iskolában, hazudtam arról, hogy milyen hangszereket ismerek, és választottam egy újat, amíg nem tudtam mindegyiken játszani, ami a kezembe került. A legtöbb iskola kölcsönadott hangszereket szegény gyerekeknek. Tudtad ezt?

– Régebben igen. Azt hiszem, sok iskola megszüntette a zenei oktatást pénzhiány miatt.

Eric az eszébe véste, hogy utánanéz a helyi iskolai programoknak, és felajánl egy nagy adag hangszeradományt, ha azoknak szükségük van rájuk.

– Nem hiszem, hogy ma még élnék, ha nem lettek volna ezek a programok.

– Szóval a zene volt az egyetlen állandó az életedben?

A férfi elgondolkodott a kérdésén.

– Igen, azt hiszem. Mint most a Sinners.

Felnyúlt, hogy megérintse a férfi arcát. Szánalomra számított, amikor a szemébe nézett, de csak gyengédséget látott.

– Szeretnék egy állandóság lenni az életedben, Eric.

– Biztos vagy benne? – A férfi elvigyorodott. – Csak egy pattanás lennék a seggeden.

– Nem hiszem. Minden, amit valaha is tettél a seggemmel, igazán jó érzés volt.

A férfi nevetett. Rebekah elfogadta őt. A múltját. Hirtelen megkönnyebbülés öntötte el, újra felnevetett. Eric leesett a zongorapadról, mindkét karjával a hasát markolta, és a nevetések között próbált levegőt venni. Végül a hátára gurult, és a kazettás mennyezetet bámulta.

– Ez a ház elég nevetséges, nem igaz?

Rebekah lemászott a padról, odabújt a férfi oldalához, és a fejét a férfi domborodó mellkasára hajtotta.

– Nem, csak betölti a benned tátongó űrt. És az autó is. Biztos, hogy be akarod fejezni a javítást?

– Természetesen. Alig várom, hogy lássam, hogy csupa olaj vagy.

– Nem leszel szomorú, ha elkészül?

– Talán egy kicsit, de itt jön a képbe a Camaro.

– És azután?

– Te választod ki a következő projektünket.

– Szeretném, ha megismernéd a szüleimet – mondta a lány váratlanul.

Eric szíve több ütemet is kihagyott.

– Ez rossz ötlet, Reb. A szülők nem kedvelnek engem. Még a sajátjaim sem.

– Fontos vagy nekem, Eric. Be akarlak mutatni nekik.

– Megpróbálsz visszavágni apádnak, amiért tiniként elnyomott? – kötekedett.

– Hát, apám lelkész, de sosem volt elnyomó. Másrészről anyám viszont... – A lány felnevetett. – De nem ez az oka. Szeretlek, és azt akarom, hogy ők is szeressenek téged.

Most komolyan felajánlotta azt a dolgot, amiről azt hitte, hogy soha nem kapja meg? Egy családot?

– Oké – mondta.

– Igen?

A férfi bólintott.

– Mit csinálsz Hálaadáskor? – kérdezte a lány.

A férfi megvonta a vállát.

– Semmit, amiről már most tudnék.

Hálaadás hetek múlva lesz. Ezalatt lenne ideje megszokni a gondolatot, hogy találkozik a szüleivel. Addig is Reb megtaníthatná neki, melyik villát használja a salátához.

– A családi vacsora előtt mindig összejövünk, és segítünk a helyi hajléktalanoknál felszolgálni. Jössz te is?

Elmosolyodott. Valójában élvezte a közmunkát. Épp elég bajba keveredett fiatalkorában ahhoz, hogy ezt többször is megköveteljék tőle. Bár a legtöbbször kimaradt a bajból, ahogy idősebb lett, de még mindig szeretett segíteni.

– Jól hangzik.

– Holnap beugrunk a menhelyre, és feliratkozunk.

– A srácokat is fel kellene írnom. Biztos vagyok benne, hogy nem csinálnak semmit Hálaadáskor. – És meg tudnák védeni őt Rebekah szüleitől, ha szükséges.

– Tökéletes. Azonnal felhívom anyámat, és szólok neki, hogy ott leszünk vacsorára.

Kivette a zsebéből a mobiltelefonját, és tárcsázta a szülei házát.

– Dave! – mondta, amikor valaki felvette a másik végén.

– Hogy vagy?

Eric hallotta egy kicsit Dave hangját, de a szavait nem.

– Alig várom, hogy lássalak – mondta a lány. – Megmondanád anyának, hogy átmegyek vacsorára szombat este?

Eric megmerevedett. Szombaton? Nem szombaton van Hálaadás.

– Igen, és mondd meg neki, hogy hozok magammal egy különleges személyt. – Elhallgatott.– Igen, egy pasit. Nem, nem mondom meg, hogy ki az. Meg kell várnod, és meglátod.

Elmozdította a testét, hogy lefogja Ericet, amikor az megpróbált felállni.

– Mennem kell. Ne felejtsd el elmondani anyának. – Elhallgatott. – Én is szeretlek.

– Szombaton? – kérdezte Eric. – Azt hittem, hogy Hálaadáskor találkozom velük.

– Hálaadáskor újra találkozol velük. Valószínűleg sokat fogod őket látni. Ők a családom, te pedig az én pasim vagy.

Jaj, ne, a nő azt a mosolyát használta fel, aminek nem tudott ellenállni. Használd a te eszközeidet Eric. Meg tudod csinálni. Mondd neki, hogy szombaton nem érsz rá.

– Nekem...dolgom van…szombaton.

– Miféle dolgod?

– Dolgozni a kocsin! – mondta, miközben kifogást keresett.

– Nos, akkor ma este és holnap dolgozunk a kocsin. Eric, ez fontos. Kérlek, mondd, hogy velem jössz!

Nagyot sóhajtott.

– Rendben, megyek. De még egyszer figyelmeztetlek. A szülők nem szeretnek engem.

– Nem számít. Én kedvellek.

A lány elmosolyodott, és hozzásimult a testéhez, hogy megcsókolja. A gyengéd csók azonban nemsoká szenvedélyessé és méllyé változott.

– Van itthon valamilyen fellépőruhád?

– Csak a rocker szerelés.

A lány lélegzete elakadt, és a férfi gyakorlatilag már láthatta is milyen mocskos jelenet jár a fejében. Atyaég, mennyire imádta ezt a nőt. Soha nem hagyná senkinek, hogy elvegye tőle.

– Dobolsz nekem? – kérdezte a nő.

– Miért? – A férfi kuncogott. – Gyakorlatilag minden este hallasz játszani.

– Igen, egy stadion közepéről, a munkám részeként. Azt akarom, megmutatni, mit akarok veled csinálni, amikor a színpadon játszol több ezer fős tömeg előtt.

– Csinálni akarsz velem dolgokat, amikor a színpadon vagyok? – Elmozdította a fejét, hogy ránézzen a lányra.

– Tudod, nem te vagy az egyetlen, akinek élénk a fantáziája.

– Hadd halljam.

– Mi lenne, ha elkezdenél játszani, és én megmutatnám neked.

Mintha erre nemet tudna mondani. Feltápászkodott, és leült az ősi dobfelszerelése mögé. Egy ócskavas telepen találta, amikor nyolcadikos volt, és egy elhagyatott raktárban rejtegette, mert a nevelőcsaládja ragaszkodott hozzá, hogy a rock 'n' roll az ördög zenéje. Nem bírta sokáig abban a házban, de a dobokat több mint tizennégy évig őrizte.

– Azt mondtad, hogy az apád lelkész volt? – nyúlt Eric a dobverőiért.

– Ugye nem azért kezdtél el apámról kérdezősködni, mert pont arra gondolok, hogy dugni akarok veled?

Szégyenlősen pillantott hátra a válla fölött, látva a lány mogorva tekintetét.

– Bocsánat.

– Igen, lelkész.

Eric összerezzent. Rebekah felvonta a szemöldökét.

– Jobb, ha elkezdesz szexisen kinézni, vagy bemegyek a garázsba, és elkezdek szétszedni egy motort.

Ledobta bőrmellényét, és lehámozta magáról fehér pólóját.

– Ez hogy tetszik?

– Kezdetnek jó.

Egyik lábával megtalálta a basszus pedálját, az erősítő pedált a másikkal. Jó ideje nem használt már csak egy basszusdobot. A színpadon három dobon játszott.

– Mit játsszak?

– Valami lassút és szexit.

– Tudod, hogy én nem vagyok lassú, édesem.

– Csak próbáld meg.

Mivel a Sinnersnek csak egy olyan dala volt, ami megközelítőleg lassú volt, a "Goodbye Is Not Forever" című balladájuk, azzal kezdte. Amikor Rebekah a hátához simult, hagyta, hogy a kezei végigjárják a hátát, a mellkasát és a hasát, a férfi lehunyta a szemét, és a ritmus és az érzések kavalkádjára koncentrált. A dal lassan véget ért, és hagyta, hogy a lány érintése diktálja a tempót, ahogy dobot üti, ahogyan cintányérokat üti meg, hogyan üsse meg a pergő dobot, vagy hogyan kövesse a különböző tam-tamokat a felszerelésében. Általában a lehető legkeményebben ütötte a bőröket, de a dörömbölést most megtartotta, hogy ne legyen kellemetlenül hangos. Csak az ütemet tartotta.

Érzéki volt.

Rebekah ajkai a vállát csókolták. A füleihez vándoroltak, minden egyes szívásával tartotta a tempót. Eric megborzongott. Három szerelmének keveredése volt ez – a zenének, a szexnek, és ennek a nőnek, gondolkodni is elfelejtett. A ritmus felemésztette. Hagyta, hogy ez uralja a jelenlegi létezését.

Rebekah ujjai megtalálták a bal mellbimbójában lévő apró karikát. A nő végigsimított rajta a hüvelykujjával, gyengéden rángatta az általa meghatározott ütemben.

A farka életre kelt, ahogy lüktetve megkeményedett, a ritmushoz illeszkedett. Amikor Rebekah elhúzódott tőle, a férfi tiltakozva zihált fel. A lány pólója az egyik cintányéron landolt, a melltartója pedig a férfi kolompján. Aztán a nő ismét a hátához simult, meztelen melleinek keményedő csúcsai a férfi izmaihoz préselődtek. A lány fel-le gördült a férfin, a mellbimbóit a férfi hátához dörzsölte.

– Imádom a tetoválást a hátadon – mondta a nő.

Valószínűleg nem tenné, ha tudná, hogy mit jelképez a föld tüzes repedése és a belőle előbukkanó démoni kéz.

Ajkai visszatértek a férfi nyakához. Bal hüvelykujja pedig a férfi piercingjéhez.

A jobb keze lentebbre csúszott. Ütemre gombolta ki a férfi sliccének legfelső gombját, és a következő ütemben a következő gombot. Amikor a slicc nyitva volt, a kezét a férfi alsóneműjébe csúsztatta, és kiszabadította a farkát.

Már elvesztett az ütemben, nem hitte, hogy ezt az érzést, amit érzett, még lehetséges fokozni, de a lány keze körözni kezdett rajta, és elkezdett mozogni a férfi hosszán. Egyik ütemre felfelé, a következőre lefelé.

Nem volt egyetlen sejtje sem a testében, amelyet ne emésztett volna fel a ritmus.

– Rebekah– zihálta.

– Shhhhh. Csak érezd. Hogy mit tesz velem a ritmusod. Mit akarok veled tenni minden alkalommal, amikor játszol.

Ember, soha többé nem lesz képes dugás nélkül játszani.

Kissé fokozta a tempót, hogy a lány gyorsabban simogassa a farkát.

A lány habozás nélkül követte a férfit.

Gyorsabban.

Gyorsabban. A nő hirtelen elhúzódott, és a férfi egész teste megremegett a beteljesületlen vágytól. Hallotta, ahogy a nő lehúzza a farmerja cipzárját a háta mögött, és az anyag zizegését, ahogy a nő levette a maradék ruháját is. Elfordította a fejét, amikor a nő megjelent mellette, és megbotlott egy ütemben. A lány bebújt a karja alá, és az egyik lábát áttette rajta, hogy gyönyörűen és meztelenül álljon előtte.

Újra lelassította a tempót, és a lány szemébe bámult, tűnődve, hogy mit fog csinálni a lány legközelebb. Tudta, hogy bármi is legyen az, tetszeni fog neki. Ujjai a férfi hajába csúsztak, és a melléhez rántotta. A férfi rátapadt a szájával, és ütemesen szívni kezdte.

– Ez az – suttogta a nő. Elengedte a férfi haját, és leeresztette kezét, ujjbegyei a férfi farkának fején pihentek. Amikor a lány megkocogtatta ujjait az érzékeny csúcshoz, a férfi hasa megfeszült az izgalomtól.

– Mmm. – A férfi még erősebben szopogatta a mellbimbóját.

Elengedte a mellbimbóját, és ránézett, a szemhéjai elnehezültek, és szaggatottan lélegzett. A nő lehajolt, és mindkét kezével megragadta a férfi farkát.

A hüvelykujjai többször végigsimítottak a karéján, még mindig tartva az ütemet a férfi ütemével.

– Azt akarom, hogy bennem legyél, Eric Sticks.

– Mire vársz még? – motyogta a férfi.

– Meg tudod tartani az egyensúlyodat?

A férfi elvigyorodott.

– Csak egy módon derülhet ki.

A férfi szünetet tartott a dobolásban, miközben a lány felmászott az ölébe, és szembefordult vele. Mindkét karját a férfi nyaka köré fonta, és éhesen megcsókolta. A férfi átrakta a dobverőjét az egyik kezébe, majd megragadta a farkát, hogy megkeresse a lány síkos melegét. Amikor megtalálta, a lány lesüllyedt, és mélyen magába szívta a férfit. Megingott a kis zsámolyon, majd megfeszítette combját, hátának és hasának izmait, hogy megtartsa az egyensúlyt. Jó, hogy jó formában volt a sok dobolástól, különben nem lett volna képes megtartani a pozícióját. Előre csúszott a zsámolyon néhány centit, és a nő még mélyebbre süllyedt.

Egymás szájából kapkodták a levegőt.

A farmernadrágja belevágott a húsába, de valahogy ez a kellemetlen érzés még inkább begerjesztette, még jobban vágyott a nő teste által nyújtott élvezetre.

Rebekah elmélyítette a csókot, ujjai a férfi fejbőrébe vájtak.

Lábai a földön, a nő pedig emelkedni és süllyedni kezdett a férfi fölött.

A lábujja megtalálta a nagydob pedálját, és lelassulva hozzáigazította magát a lány ritmusához. Ahelyett, hogy az ütemet ütötte volna, a karjait a lány köré vonta, a dobverőket pedig az öklében a lány hátához szorította.

A lány elhúzódott, a férfi szemébe bámult, miközben szeretkezett vele.

A férfi nem tudta elfordítani a tekintetét. Még akkor is, amikor a férfi gyorsítva fokozta a tempót, a basszusdobok ütemét, és közeledett az orgazmusuk, nem tudta elszakítani a tekintetét a lány babakék szemeiből sugárzó szerelemtől.

Hogyan élhetett egyetlen napot is nélküle? Mit tenne, ha valaha is elveszítené? Elöntötték az érzelmek, összeszorította a szemét, és a benne felgyülemlő gyönyörre koncentrált.

– Ó – zihált a lány, és ívbe feszült a háta, ahogy a teste megremegett a felszabadulástól.

A férfi az életéért kapaszkodott belé, részben azért, mert nem akarta leesni a székről, részben pedig azért, mert hagyta, hogy kövesse a lány a boldogságában.

Miközben beleélvezett, a férfi tátott száját a nő mellkasához dörzsölte, elmerülve az eksztázisban. A nő a férfira ernyedt, és a férfi épp időben merevítette meg a lábát, hogy megakadályozza, hogy a padlóra zuhanjanak.

Egy cintányér csattant, ahogy a dobfelszerelés előrecsúszott, ütött egy ritmust.

– Hűha – lihegte a lány. – Ez dögös volt.

A férfi valami összefüggéstelen hangot adott ki, amiben egyetértett vele.

– Ezt a fantáziámat kilőttük. Még ötmillió van hátra.

A férfi kuncogott.

– Csak ötmillió?

– Egyelőre. – Megcsókolta a férfi állát. – Készen állsz a kocsin dolgozni?

– Nem szundíthatok előbb? – suttogta álmosan.

– Ha szükséged van rá. Egy darabig magam is dolgozhatok rajta.

Megrázta a fejét.

– Segíteni akarok. Csak adj egy-két órát, hogy levegőhöz jussak, asszony.

A nő megpróbált lemászni az öléből, de a férfi lefogta. A lány engedett, és újra a férfihoz simult. Sokkal könnyebb volt fenntartani az egyensúlyát, ha a nőt mozdulatlanul tartotta, és a férfi nem volt hajlandó elengedni.

– Eric? – mondta a lány egy hosszú pillanat után.

– Igen.

– December első hetében MRI-re kell mennem, hogy megnézzük, egészséges vagyok-e még. Velem tartasz? Isaa... öö az a másik fickó velem jött. Nem szeretek egyedül menni. Az eredményekre várni nagyon... – szipogott – ...nehéz.

Eric visszatartotta a lélegzetét, és bólintott. Beleharapott az alsó ajkába, hogy megállítsa a remegését, a szíve elszorította a torkát. A keze a tarkójára vándorolt, hogy közelebb húzza, így nem láthatta a könnyeket a szemében, amik elárasztották a látását. Ott akart lenni a lány mellett, de csak arra tudott gondolni, hogy nem halhat meg, nem. Nem! Rebekah-nak nincs igazán szüksége MRI-re. A teste nem árulta volna el újra. Nem teheti.

Nem hagyta volna. Még azt a lehetőséget sem fogadta el, hogy a nő újra megbetegedhet. Nem hagyhatta el őt. Nem veszítheti el mielőtt százhuszonhárom éves lesz.

Vagy bármikor. Szüksége volt rá. Nem csak most. Mindig. Nem mehetett el. Egyszerűen nem teheti.

– Köszönöm – suttogta. – Nem vagyok elég erős, hogy szembenézzek vele egyedül.

És ő egyáltalán nem volt elég erős ahhoz, hogy szembenézzen ezzel az egésszel.

– Menjünk, dolgozzunk a kocsin.