30.- 31. Fejezet

 

30. fejezet

Fordította: Szilvi

 

Rebekah mély levegőt vett, és bekopogott Isaac lakásának ajtaján. Tudta, hogy valószínűleg nem kellett volna bejelentés nélkül megjelennie. Lehet, hogy a férfi nincs is otthon. De tiszta vizet akart önteni a pohárba kettejük között. Nem akarta, hogy bármi is elterhelje a gondolatait, miközben Erickel vacsorázik. Vagy amíg kiválasztják az eljegyzési gyűrűjét.

Egy perccel később kinyílt az ajtó, és Trey Mills állt az ajtóban, csak egy fekete szatén boxeralsóban.

– Szia, Rebekah! – mondta ördögi vigyorral. – Mi szél hozott?

– Hát... – Miért volt Trey Isaac lakásában? Talán összejöttek, miután ő és Eric előző este elmentek. Oké, rendben. Ennek van értelme. De miért volt majdnem meztelen? – Itt... itt van Isaac?

– Igen, itt van. Miért nem jössz be?

Trey félreállt, és Rebekah belépett a lakásba. Érezte a főzött vacsora illatát. Fokhagyma, oregánó, parmezán. Isaac mindig is kiváló szakács volt. Az olasz konyha csak az egyik specialitása volt. Trey becsukta maga mögött az ajtót, és a hátára szorította a kezét.

– Ne légy túl szigorú hozzá, jó? – mondta halkan. – Boldog, de meg van ijedve.

– Mitől?

– Majd ő elmondja.

Isaac kilépett a hálószobából, és egy törölközővel szárítgatta a haját. Szürke nadrágot viselt, de póló nélkül és mezítláb volt.

– Arra gondoltam – mondta, hatalmas mosollyal az arcán –, hogy talán egy piercinget kellene rakatnom a nyelvembe... – Észrevette Rebekah-t, és a mosolya elhalványult. A vállára ejtette a törülközőt.

Tágra nyílt szemekkel bámultak egymásra, úgy tűnt, órákig.

– Isaac – mondta végül. – Mi folyik itt?

Isaac tekintete Treyre siklott. Isaac úgy nézett ki, mint egy ketrecbe zárt állat, aki készen áll arra, hogy elrugaszkodjon, amint alkalom kínálkozik.

– Mit mondtál neki?

Trey megrázta a fejét.

– Semmit.

– Beszélnünk kell! – mondta Rebekah.

Isaac bólintott. Megfordult, és visszament a szobába. Rebekah nem igazán akart bemenni a hálószobájába, de feltételezte, hogy mivel Trey is ott volt, szükségük van egy privát helyre, ahol megbeszélhetik a veszekedésüket.

Rebekah belépett a férfi szobájába, és becsukta az ajtót. Az éjjeliszekrényen lévő lámpa halványan világított. Nem tudta nem észrevenni az üres óvszercsomagolásokat. Tehát a férfi azt állította, hogy szereti őt, de lefeküdt egy másik nővel? Nem mintha érdekelte volna. Csak még jobban összezavarta, ahogy Isaac mostanában bánt vele.

A férfi háttal állt neki. A fejét mélyen lelógatta. Nyilvánvalóan bűntudata volt valami miatt.

– Tudom, mit csináltál a mobilommal – mondta.

– Meleg vagyok – bökte ki a férfi.

A szavakat tudomásul vette, de a kijelentése mögött rejlő következményeket nehéz volt felfogni.

– Hogy te... mi vagy?

– Meleg. Homoszexuális.

A lány pislogott, és kissé megrázta a fejét.

– Te... mi vagy? – ismételte meg.

– Szeretem a pasikat, oké? – nézett hátra a férfi a válla fölött. – Meleg vagyok. Ennyire nehéz megértened?

Igen, ennyire nehéz volt megértenie. Szerelmesek voltak. Eljegyezték egymást. Lefeküdtek egymással. Igaz, szenvedélytelen, undorító szex volt, de szex volt. Ritkán. Lámpa lekapcsolva. Fárasztó. Unalmas szex. De szex volt, az Isten szerelmére.

Isaac meleg.

A valóság olyan keményen megdöbbentette, hogy felnevetett.

– Te meleg vagy?

A férfi bólintott, kerülte a tekintetét.

A lány tekintete az éjjeliszekrényen lévő üres csomagolásra tévedt. – Lefeküdtél Treyjel?

A férfi elpirult, és azt az aranyos szemforgatós dolgot csinálta, amiből nemcsak az derült ki, hogy Treyjel csinálta, de hogy fenomenális is volt. Nem undorító. Nem unalmas. Nem fárasztó. Tele volt szenvedéllyel. És a fények határozottan égtek.

– Le kell ülnöm – mondta Rebekah. Leült az ágya szélére, és a kábaságán keresztül próbált lélegezni.

A férfi leült mellé. Egy pillanat múlva megfogta a lány kezét, és mindkét kezével megszorította.

– Sajnálom!

– Mit?

– Hogy megpróbáltam közéd és Eric közé állni. Tudom, hogy szereted őt, de szükségem volt rá, hogy hozzám gyere feleségül.

– Szeretném azt mondani, hogy megértem, Isaac, de őszintén szólva nem értem.

– Feleségre van szükségem! – mondta. – A látszat kedvéért. Tudod, hogy apám kitagadna, ha megtudná, hogy meleg vagyok. Akár búcsút is mondhatok a családi rendelőnek. Te és én olyan jól kijövünk egymással. Neked amúgy sem lehet gyereked, így senki sem gyanakodna, ha örökbe fogadnánk. Egyszerűen logikus, hogy együtt maradjunk.

– Szóval le kellene mondanom a boldogság esélyéről, hogy te úgy tegyél, mintha olyasvalaki lennél, aki nem vagy!

Végigsimított az arcán.

– Akkoriban jó ötletnek tűnt. Szeretlek, Rebekah. Tényleg szeretlek. Mindig is szerettelek. Remek férj lennék. Jól bánnék veled. Örökké gondoskodnék rólad. Mindent megadnék neked, amire csak vágysz, vagy szükséged lehet. Csak a gondolattól, hogy szexeljek veled, fizikailag rosszul leszek.

Mintha el tudná felejteni, hogy mennyire nem érezte magát vonzónak a férfi miatt.

– De ez nem azért van, mert nem vagyok szexi, vagy mert a testem furcsa érzés belül, hanem mert... – Most először döbbent rá, hogy nem a teste a probléma. Soha nem is az volt. Kirántotta a kezét a férfi kezéből, és talpra ugrott, hogy a férfira meredjen. – Hogy tehetted ezt velem?

– Mit?

– Hogy szexuálisan ennyire értéktelennek érezzem magam! Ez aztán a nagy agybaszás, Isaac! Ha Eric nem lenne, még mindig azt hinném, hogy nincs mit nyújtanom egy férfinak a hálószobában. Azt hittem, valami baj van velem! Hogy a testem undorító!

– Azt hittem, valami baj van veled! Azt akartam, hogy vonzódj hozzám, Rebekah! Csak... nem voltam. És nem tudtam... nem tudtam rávenni magam, hogy szexeljek veled a műtét után. Pedig próbáltam. Lelkileg meggyőztem magam, hogy muszáj! Fizikailag? Még az erekciót sem tudtam fenntartani. Tényleg azt hittem, hogy a műtéted miatt van.

– Soha eszedbe sem jutott, hogy nem én vagyok a probléma?

– Neked eszedbe jutott? – kérdezte.

A nő lesütötte a szemét. – Hát, igazából nem. Mindig is olyan... olyan... nos, tökéletes voltál.

– Ez elég nehéz címke ahhoz, hogy megfeleljek neki.

A férfi szemében lévő zavarodottságtól a lány összerezzent. Már nem is haragudott rá. Hangosan felsóhajtott.

– Biztosan nehezen tudsz megbékélni ezzel. Mikor jöttél rá?

– Tegnap este.

– Köszönöm, hogy megbízol bennem. Biztos vagyok benne, hogy nem volt könnyű. – Ismét leült mellé, és átkarolta a hátát. A férfi a nőhöz dőlt támaszért, és sokáig ültek ott, némán erőt adva egymásnak. Már annyiszor megtette ezt, amikor a lány beteg volt. Csak felajánlotta a jelenlétét, hogy a lány soha ne érezze magát egyedül. A lány örült, hogy cserébe felajánlhatta neki ezt a kis vigaszt.

– Rebekah? – mondta halkan. – Egy szívességet kell kérnem tőled. Megtennél nekem valamit?

Egyik kezével végigsimított a férfi homlokára hulló laza hullámokon. – Természetesen.

– Apám nagy vacsorát rendez a jövő héten. A klinika összes orvosa ott lesz. Az egész személyzet is. Nem mondta konkrétan, de azt hiszem, meg fog kérni, hogy csatlakozzak a rendelőhöz teljes munkaidőben. Mindenki előtt. – Megfogta a lány kezét, és belekapaszkodott. – Azt reméltem... eljönnél velem? Úgy tehetnénk, mintha...

– Isaac...

– Úgy tehetnénk, mintha még mindig egy pár lennénk, és miután megteszi a bejelentést, elmondom neki, hogy... – Mély, reszkető lélegzetet vett. – Időre van szükségem, hogy feldolgozzam a dolgot, és ha te is ott vagy, akkor nem kapom a szokásos kérdéseket.

– A szokásos kérdéseket?

– Mikor fogsz végre lenyugodni, fiam? Meg fogsz valaha is házasodni? Nekem már két gyerekem volt, amikor annyi idős voltam, mint te. Nem gondolod, hogy el kellene kezdened családot alapítani? – mondta az apja mély hangját elég jól utánozva. – Tudod! A szokásos kérdések.

Pontosan értette, mire gondol a férfi, és kísértésbe esett, hogy igent mondjon, de nem volt biztos benne, hogy Eric mit szólna ahhoz, ha úgy tenne, mintha Isaac nője lenne. Még ha csak egy estére is.

– Meg kell kérdeznem Ericet – mondta.

Isaac összerezzent. – Utál engem. Soha nem fog belemenni.

– Mostanában úgy viselkedsz, mint egy seggfej – mondta a nő. – Hibáztathatod azért, hogy nem érti, hogyan lehetnénk barátok?

– Sajnálom!

Megcsókolta a férfi halántékát. – Megbocsátok neked. Ezúttal.

– Jó vagy hozzám, Reb. Néha azt kívánom... Néha azt kívánom, bárcsak férfi lennél – mondta.

Rebekah felnevetett.

– Mindig is afféle vadóc lány voltam. Talán ezért gondoltad, hogy szeretsz engem. – Ránézett az ágy melletti rádiós órára, és a szíve szinte megállt. – A fenébe, már egy órája találkoznom kellett volna Erickel. Biztos aggódik.

Elővette a telefonját, és megállapította, hogy ki van kapcsolva. Megpróbálta bekapcsolni, de az akkumulátor lemerült.

– A francba! Valószínűleg próbált hívni. Használhatom a telefonodat?

– Persze.

Feltápászkodott, és egy puszit nyomott a férfi halántékára.

– Melletted vagyok, tudod! Ahogy te is ott voltál nekem, amikor szükségem volt rád a kezelések alatt.

A férfi felnyögött, és hátradőlt az ágyon.

– Ne légy már ilyen kedves hozzám. Teljesen bunkónak érzem magam miattad.

A nő kuncogott. – Helyes! Talán majd eszedbe jut ez, ha legközelebb önző seggfejként viselkedsz.

A férfi kuncogott. – Mikor lettél ilyen nyers?

– Mostanában. És ez tetszik.

Kiment a hálószobából, és bement a konyhába, hogy telefonáljon. Trey a reggelizőpultnál ült egy zsámolyon, még mindig csak a boxeralsójában. Az okostelefonjával babrált. Felnézett, és elvigyorodott.

– Elmondta neked?

– Igen.

Bólintott. – Jó.

– Össze fogod törni a szívét? – kérdezte Rebekah.

– Ki, én? – A férfi ártatlan tekintete nem tévesztette meg a lányt.

– Könnyen cserben hagyhatod!

– Tudom, mit csinálok – biztosította Trey.

Rebekah tárcsázta Eric számát, és remélte, hogy felveszi. Valószínűleg nem örülne neki, ha Isaac számát látná a hívásazonosítón. Több csörgés után vette fel.

– Rebekah jól van? – kérdezte lélegzetvisszafojtva.

– Jól vagyok – mondta a lány. – Bocsánat, hogy kések! Éppen indulni készülök. Majd elmondom, mi a helyzet, ha odaérek az étterembe. Még mindig ott vársz?

– Igen. Azt hiszem, már húsz-harminc ingyen kenyérszeletet megettem. Próbáltalak hívni. Nem vetted fel.

– Lemerült az akkumulátorom. Rendelj mindkettőnknek! Sietek!

Rebekah felzihált, amikor Trey a hátához simult.

– Gyere vissza az ágyba, Rebekah! – mondta a füléhez és a telefonkagylóhoz közel. – Isaac és én még nem végeztünk veled!

Rebekah a hasába könyökölt, mire Trey felkuncogott.

– Ez Trey? – kérdezte Eric.

– Igen, és azt hiszi, hogy vicces.

– Semmi vicces nincs abban, hogy milyen dögösen nézel ki ebben a mélytengeri búvárruhában – mondta Trey, hogy Eric biztosan hallja. A frufruja megcsiklandozta az arcát, ahogy közel hajolt a kagylóhoz. A lány kuncogott.

– Láttad az oxigénpalackot és az uszonyokat ezen a nőn? – folytatta. – Uram irgalmazz! Dögös!

– Miről beszél? – kérdezte Eric.

– Csak ugrat – biztosította Rebekah.

– Isaac, add ide a búvárpipát! Lemerülök – mondta Trey. – Egy darabig nem jövök fel levegőért. – Isaac a pult túlsó oldalának támaszkodott, és összevont szemöldökkel nézett Treyre.

Rebekah felhorkant, miközben próbált nem nevetni.

– Hagyd abba, Trey!

– Igen, hagyd abba, Trey! – Eric valahogy furcsán hangzott. – Miért vagy Isaac házában? És mit keres ott Trey?

– Megmagyarázom, amint odaérek az étterembe.

– Valószínűleg még legalább egy óra, Sticks – mondta Trey, és kellemetlen cuppogó hangokat adott Rebekah tarkójára.

A vállát összeszorítva a lány ismét felnevetett, és addig pofozta Treyt, amíg az végül meghátrált. Elvesztette a gondolatmenetét, amikor Trey a pult fölé hajolt, érzéki pillantást vetett Isaacra, és gyengéden megcsókolta. Rebekah csak tátogni tudott, a szíve dobogott a... Nem tudta pontosan beazonosítani az érzést. Kíváncsiság? Izgalom? Nem volt benne biztos, de valahogy szerette nézni, ahogy csókolóznak.

– Rebekah? – szólt Eric a fülébe, elterelve a figyelmét a túlságosan is dögös srácokról, akik teljesen megpróbálták egymást túlcsókolni ebben a pillanatban.

– Negyedóra múlva ott leszek – ígérte meg. – Szeretlek!

– Én is – suttogta Eric, és megszakította a vonalat.

Utálta megzavarni a mókát. Érdekes volt látni, milyen szenvedélyes tud lenni Isaac, amikor valóban beindul. Őt soha nem csókolta meg úgy, ahogyan Treyt csókolta. Hm...

– Isaac, holnap felhívlak a buli miatt, miután beszéltem Erickel.

Elszakította ajkait Trey ajkáról, és azt mondta: – Köszönöm, angyalom! Nagyra értékelem.

– Buli? – kérdezte Trey. – Milyen buli?

– Téged nem érdekelne – biztosította Isaac, és a szeme tágra nyílt, amit Rebekah csak elszörnyedt rémületként tudott értelmezni.

– Engem mindig érdekel egy buli – mondta Trey.

– Nem – mondta Isaac nyomatékosan.

– Később találkozunk fiúk! – mondta Rebekah.

Trey megragadta, és megölelte.

– Kösz, hogy bemutattál a volt barátodnak – mormolta a fülébe, hogy Isaac ne hallja. – Nagyon jó vele dugni. Mmm, és megdugni!

Szegény Isaac. Fogalma sem volt róla, hogy kivel keveredett itt össze.

Trey elengedte a nőt, és egy ferde vigyort villantott rá. Rákacsintott. Rebekah szíve kihagyott egy ütemet. Ha jobban belegondol. Szerencsés Isaac. Fogalma sem volt, hogy kivel keveredett itt össze.

– Teljesen fel kellene cukkolnod Ericet, amikor találkozol vele. Hitesd el vele, hogy csináltál valamit velem és Isaackel. Meg fog őrülni tőle.

Megrázta a fejét. – Szó sem lehet róla! Még mindig a kibékülési fázisban vagyunk!

– Tudod, hogy ő nem habozna megtenni veled!

Valószínűleg igaz, de már több mint egy órája várakoztatta a férfit, és meg kellett szabadítania szegényt a szenvedéseitől.

– Szia, Isaac! – Intett Treynek, és kiengedte magát a lakásból.

Mire az étteremhez ért, a bűntudat elevenen felemésztette. Eric jóképű arcának mogorva kifejezése sem javított a helyzetén. Megcsókolta a férfi arcát, és lecsúszott a vele szemben lévő székre. A salátája már várta. A férfi már befejezte a sajátját.

– Nagyon sajnálom, hogy elkéstem.

– Azt hiszem, van mit megmagyaráznod.

A lány egy falat salátát tömött a szájába, és feltartotta az egyik ujját, miközben rágott, és nyelt.

– Elmentem Isaac lakására, hogy szembesítsem a viselkedésével – egyrészt a telefonom átprogramozásával –, és Trey nyitott ajtót. Sosem tudtam rendesen leszidni Isaacet. Azt mondta... Azt mondta, hogy ő... – suttogásig halkította a hangját, és áthajolt az asztal felett – ...meleg.

Eric egy cseppet sem tűnt meglepettnek.

– És ettől minden, amit tett, rendben van?

A nő úgyszólván elengedte a férfit, amint bevallotta neki.

– Nehéz neki! Az apja ezt soha nem fogja elfogadni!

– Ahogy az anyád sem fog soha elfogadni engem!

Rebekah lesütötte a szemét. – Ez más.

– Beszéltem vele telefonon, amikor nem vetted fel a mobilodat. Bibliai idézetekkel bombázott!

– Hadd találjam ki, Izsák és Rebeka történetével. – Még több salátát tömött a szájába, és figyelte, ahogy a férfi a borospohara szárával babrál.

– Igen, tulajdonképpen.

– És azt is elmondta, hogy azért kaptam rákot, mert rossz döntéseket hozok, és Isten ezért megbüntet engem?

– Ezt mondta neked?

A lány bólintott, és lehunyta a szemét, hogy visszatartsa a hirtelen elhatalmasodó érzelmeket.

Eric átnyúlt az asztal fölött, és megszorította a kezét.

– Azt mondta, megígérte Istennek, hogy hozzámész Isaachez. Különben, úgy tűnik, úgy gondolja, hogy még több szörnyű szarság fog történni veled és Dave-vel.

Rebekah felsóhajtott. – Azt hittük, jobban van.

– Jobban?

– Igen, volt egy idegösszeomlása, amikor a kemoterápián voltam. Ez volt az egyik ok, amiért annyira függtem Isaactől. A kezelések után úgy tűnt, hogy javul. Gondolom, a stressz megint elhatalmasodott rajta. Majd beszélek erről apával.

Megérkeztek az előételeik, mielőtt Rebekah befejezte volna a salátáját. Hálás volt, hogy Eric neki is rendelt. Ez azt jelentette, hogy hamarabb leléphetnek innen.

– Biztos vagy benne, hogy el akarsz venni? – kérdezte. – Rengeteg terhet cipelek magammal.

– Ettől még érdekesebb vagy.

A nő felnevetett. – Ha így akarod nevezni.

– Csinálhatnánk mi is úgy, mint Brian és Myrna, és kihagyhatnánk az eljegyzést.

– Ezt akarod?

– Nem tudom. Soha nem gondolkoztam különösebben a házasságról, egészen pár hónappal ezelőttig, amikor a Sinners tagjai elkezdtek dominószerűen elesni. Úgy gondoltam, én leszek az utolsó, aki talpon marad.

– Gyakorlatilag Brian az egyetlen, aki házas. Te lehetsz a második, aki elesik, ha akarod – kacsintott rá.

– Nem akarod a hatalmas ceremóniát, a nagy ruhát és a halom edényt?

– Úgy érted, hogy a zakkantakat.

– Zakkantak?

– Más néven az őrült családom.

Felnevetett, és a feszültség egy része eltűnt a testéből. A saját anyja is a bőre alá bújt. Még egy közös vonásuk volt.

– Bármit megteszek, amit csak akarsz, Reb! Nem akarom, hogy úgy érezd, hogy lemaradsz valamiről!

– Valami szokatlan dolgot szeretnék csinálni – mondta a lány, és a szíve hevesen kalapált az izgalomtól.

– Például mit?

– Még nem tudom. Hadd gondolkozzak rajta. Majd ötletelünk. Találjunk ki valami igazán mókásat és egyedit.

Elvigyorodott. – Szeretlek, ugye tudod?

– Igen, tudom. Ezért hagyod, hogy jövő héten Isaac barátnőjének adjam ki magam egy buliban. – Alkalmazta Eric hátborzongató képességét, hogy témát váltson anélkül, hogy kihagyna egy pillanatot is.

– Micsoda?

– Nem számít, mikor döntünk úgy, hogy összeházasodunk, én akkor is akarom azt az eljegyzési gyűrűt. Szóval ne hidd, hogy ez alól kibújhatsz – próbálta kiegyensúlyozatlanul tartani a férfit. – Siess, és egyél!

– Milyen partira, Rebekah? Azt hittem, Isaac meleg. Miért tenné...

– Tennék úgy, mintha – mondta a nő. – Ez csak egy szívesség. Semmi több. Még nem áll készen arra, hogy nyilvánosságra hozza.

– De...

– Játsszunk rablót és pandúrt, ha hazaértünk. Úgy tehetnél, mintha ékszertolvaj lennék, és megbilincselsz. Megmutatod nekem a törvény hosszú karját, amíg be nem vallok olyan bűnöket is, amelyeket soha nem követtem el!

– Ne válts témát!

A nő felnevetett. – Zavaró, nem igaz? Van otthon bilincsed, vagy be kell ugranunk a Bonds-R-Usba?

A férfi elejtette a villáját, és elvigyorodott.

– Határozottan itt az ideje egy újabb boxkiállásnak! Talán veszünk neked egy mélytengeri búvárruhát. – Közömbösen ivott egy korty vizet, miközben figyelmesen nézte a lányt.

Rebekah-nak az jutott eszébe, hogy a férfi megpróbálja kideríteni, mit is csinált valójában ő, Trey és Isaac a férfi lakásában. Néhány pillanatig a fejét ingatta.

– Nem hiszem. Nem akarok rákokra vadászni!

Eric felnevetett, és a víz cigányútra ment. Annyira fuldoklott, hogy Rebekah felállt, hogy megveregesse a hátát.

– Jól vagy? – kérdezte.

A férfi bólintott, még mindig fuldokolva.

– Jézusom, asszony! – zihálta a köhögések között. – Én vagyok az, akinek az összes hülye viccet el kellene sütnie.

– Bocsánat! Mostantól próbálok okosabb viccekkel előállni. A hülye viccek mind a tieid!

– Ezért működünk ilyen jól – mondta, és egy szalvétával megtörölte a száját. – Kompromisszum.

– Azt hittem, a nagyszerű szex miatt.

A lány nyegle megjegyzése több közeli asztalnál ülőből is bámulást váltott ki.

– Hát, az is – mondta Eric.

Vacsora után átsétáltak a parkolón a bevásárlóközpontba. Megtalálták az ékszerüzletet, de mire megérkeztek, a fémrács le volt húzva, és a lámpák ki voltak kapcsolva.

Rebekah szíve összeszorult a csalódottságtól.

– Zárva? Hogy lehet zárva? Mennyi az idő?

– Már elmúlt nyolc – mondta Eric.

– Miért van ilyen késő?

Eric felvonta a szemöldökét.

A lány bosszús hangot adott ki.

– Az összes nap közül, pont ma kellett Isaacnek előbújni! – Vágyakozva nézett a kirakatba. Nem azért, mert tényleg gyűrűt akart, hanem mert azt akarta, hogy a világ lássa a bizonyítékát annak, hogy Ericnek adta a szívét. – Ezek amúgy is túlságosan kislányosak – mondta, és próbálta nyugtatni magát, hogy legalább még egy napot várnia kell.

Eric felkuncogott, és átkarolta a hátát, hogy ismét a parkoló felé irányítsa.

– Valószínűleg van még egy hely nyitva, ami alkalmasabb arra, hogy az enyémnek bélyegezzelek – súgta a fülébe.

– Igen, egy tetoválószalon – mondta egy nem túl nőies horkantással. Amint az ötlet megragadta, izgatottá vált.

– Eric! – kapta el az alkarját, és hirtelen megállt. – A nevedet akarom, mint ribancrendszámot. – Felemelte az inge alját, és a háta alsó részére mutatott. – Pont ott. A neved és hangjegyek mindkét oldalon. Talán néhány kis pillangó.

– Komolyan mondod, Reb? Az állandó, tudod.

– Tudom. Nem akarod, hogy megtegyem? – A lány az egyik ujjával végigsimította a férfi alkarján lévő tetoválást. Egy koponyát átszúró tőrt ábrázolt. Gyönyörű műalkotás volt, de férfias. – Inkább azt szeretnéd, hogy a tiédhez hasonlót készíttessek?

– Szeretném, ha a nevem tartósan a szexi kis hátadra vésődne. Bámulhatnám, miközben... – Felemelte a lány ingét, és odakukucskált a kérdéses területre. – A fenébe... – mondta lélegzetvisszafojtva, és kicsit megrázta magát. – Igen, oké. Menjünk!

A karjába kapta a lányt, átdobta a vállán, és elindult a kocsija felé.

– Most rögtön?

– Igen. És én pedig a nevedet fogom tetováltatni a farkamra.

– Nem fogod!

– De igen!

Rebekah azon tűnődött, vajon nagyobb lesz-e a neve, amikor a férfinak feláll. Valami máson is elgondolkodott.

– Mennyi idő alatt gyógyul be egy tetoválás?

– Néhány hét.

– Akkor több hétig nem fogsz tudni szexelni.

– Igazad van! Akkor felejtsd el! Hová akarod a neved?

A lány egy pillanatig gondolkodott. Mi volt Eric testének legszexibb része a farkán kívül? Az az édes V-alak a hasa alján, amely eltűnt az alsónadrágja derékrészében. Oda akarta a nevét. Aztán amikor a férfi a hasához szorítja a hátát, a nevük összepréselődött volna.

– Tegyél le! – mondta a lány. – Hadd mutassam meg, hol akarom!

A férfi gyengéden a lábára állította, és a lány felemelte Eric pólóját elöl. Lejjebb tolta a farmerja derékrészét, és végigsimította a csupasz bőrét az alsónadrágja fölött. – Pontosan itt akarom!

A férfi felszisszent. – Ez fájni fog!

– Jobban, mint a farkadon?

A férfi felkuncogott. – Jó érv. – A kocsihoz sietett, és kinyitotta neki az ajtót. – Ismerek egy nagyszerű művészt. Ő készítette az összes tetoválásomat, és a mosolygós virágot Jace lábfején.

– Jace-nek virág van a lábán?

– Igen, nagyon berúgattam. Mondjuk úgy, hogy az ítélőképessége megromlott. Általában nem tetoválnak senkit, aki ennyire részeg, de én már évek óta ismerem Butchot. És Jace azt mondta, hogy rendben van, mielőtt elájult. Mindkettőnknek piercinget is raktak aznap este a mellbimbóinkba.

– Olyasmi, mint amikor a lányok együtt csináltatják meg a körmüket.

Úgy tűnt, nagyon megsértődött ettől az összehasonlítástól.

– Ööö, nem!

A lány nevetett. – Ha te mondod!

Eric elindult a parkolóból, és a part felé hajtott.

– Amilyen izgatott voltam, hogy gyűrűt kapsz tőlem, még jobban izgat a gondolat, hogy a nevemet a bőrödre tetováltatod.

Elmosolyodott. – Engem is! Anyám utálni fogja!

Eric arca kifejezéstelenné vált. – Erről van szó? Bosszút állni az anyádon?

– Persze, hogy nem.

A tetoválószalon egy régi üzletekből álló festői sávban volt, néhány háztömbnyire az óceántól. Hűvös szellő fújt a parton. Rebekah azt kívánta, bárcsak hozott volna magával pulóvert. Eric negyeddollárosokkal tömött egy parkolóórát, amíg Rebekah várt. Megragadta a lány kezét, és bevezette a The Ink Wellbe– a legjobb esetben is egy kétes intézménybe. Egy nyaktól talpig tetovált férfi nézett fel a tetoválásról, amit éppen egy fickó mellkasára festett.

– Hé, Sticks. Visszajöttél? – szólította meg a művész.

– Tudod, hogy nem tudok betelni!

– Ki az a csinos hölgy?

– A barátnőm, azaz... – Rebekára pillantott. – Menyasszonyom? Hívhatlak így? – suttogta.

– Látsz gyűrűt ezen az ujjamon? – rázta meg a lány csupasz bal kezét a férfi arca előtt.

A férfi felsóhajtott. – Még mindig a barátnőm – mondta. – Azt akarja, hogy tetováld a nevemet... – Megfordította a lányt, felemelte az ingét, és végigsimított az egyik ujjával a háta alsó részén. – ...pont oda. – Aztán megdörzsölte a hasa alsó részét. – Én pedig az övét pont ide. Be tudsz szorítani minket most rögtön?

– Igen, már majdnem kész vagyok. – Butch egy törülközővel megtörölte a fickó mellkasát, eltávolítva valami vörös pöttyöket a bőréről.

Rebekah összerezzent, amikor észrevette, hogy a fickó a tű alatt vérzik.

– Fáj? – kérdezte suttogva.

– Igen. De furcsa módon jó érzés is. Mint az a viszketés, amit sosem tudsz eléggé megvakarni? Ez megvakarja. Akarod, hogy én kezdjem?

A lány megrázta a fejét. – Ha várok, lehet, hogy be fogok tojni.

– Biztos, hogy ezt akarod?

A lány ránézett a férfira, a szíve megdobogott az érzelmektől. – Igen.

Amikor Rebekah-ra került a sor, hogy tű alá kerüljön, elmagyarázta elképzelését a művésznek, Butchnak.

– Csak a keresztnevét? Vagy a keresztnevét és a vezetéknevét? – kérdezte Butch.

– Csak Eric, díszes betűkkel. És talán egy kotta és hangjegyek a két végén, hogy keretbe tegye, és apró, sokszínű pillangók fölötte, hogy nőiesnek tűnjön.

Butch bólintott, nyilvánvalóan elképzelve a fejében, hogy a lány mit szeretne.

– Gyorsan elkészítek egy sablont. Hátha meg tudom örökíteni, amit szeretnél. Aztán módosíthatunk rajta, mielőtt véglegesítenénk.

Rebekah hasa megrebbent, mintha lenyelt volna néhányat azokból a nőies kis pillangókból.

– Oké – nyögte ki.

– Segíteni fogok neki – mondta Eric. Átnyújtott neki egy könyvet, amelyben a Butch által készített tetoválások fotói voltak. – Foglald le magad!

Idegesen nézte a lapokat. Butch tényleg tehetséges művész volt. Mondhatta, hogy jó kezekbe került. Néhány portré, amit az emberekre rajzolt, olyan valóságosnak tűnt, mintha a bőrükre ragasztott fényképet látta volna. Tíz perccel később Butch és Eric visszatértek.

Az elkészült rajz, amit mutatott neki, elakasztotta a lélegzetét. Tökéletes volt! Elképzelte, hogy a menyasszonyok is így érezhetik magukat, amikor felpróbálják az esküvői ruhát, amelyet egyetlen különleges napra szántak nekik. Ő egy olyan műalkotást próbál fel, amelyet élete végéig viselni fog.

– Ó... imádom! – Intett, és hirtelen könnyek szöktek a szemébe. Egy életre szóló elkötelezettséget vállal e műalkotás és az általa képviselt férfi iránt. Vagy a világ összes Eric nevű pasijának.

Eric végigfuttatta az ujját a hullámos kottára rajzolt hangjegyeken, amelyek a neve két oldalán hegyes fürtökben csúcsosodtak ki. – Ezt majd eljátszom neked, ha hazaértünk – mondta.

– Igazi dalt írtál nekem? Azt hittem, csak a külsőségek miatt.

– Csak egy kis dallamot. – A férfi a füle mögé simította a haját, és közel hajolt hozzá, hogy azt suttogja: – Azt jelenti, hogy szeretlek!

A lány elfordította a fejét, hogy hosszan tartó csókban ragadja meg a férfi ajkait. – Úgy felrázom a világodat, amikor hazaérünk, bébi!

– Mindig ezt teszed. – Megveregette a lány fenekét, és az asztalhoz irányította, ahol Butch várta.

Kikapcsolta a farmerját, és mélyen a csípőjére csúsztatta, hogy a férfinak nagyobb területe legyen, amivel dolgozhat. A férfi átvitte a papírt a háta alsó részére, és rávette, hogy nézzen a tükörbe, hogy megbizonyosodjon róla, hogy ott van, ahol akarja. A bőrén még jobban nézett ki, mint a papíron.

– Annyira szexi! – mormolta Eric.

Butch felnevetett.

– Rajta bármilyen tetoválás szexi lenne. Remekül néz ki a nőd!

Rebekah ragyogott. Sosem unta meg a bókokat.

Amíg a sablon száradt Rebekah hátának alsó részén, Butch azzal foglalatoskodott, hogy kicserélje a tűt a kis gépben, amely Rebekah-t egy kis pisztolyra emlékeztette, csakhogy a végéből egy rohadt nagy tű lógott ki. Próbált bátor lenni, de a gyomra remegett az idegességtől.

– Azt akarod, hogy a tiéd is olyan legyen, mint az övé? – kérdezte Butch Erictől.

– Kevesebb kanyarral a feliratban és denevérekkel a pillangók helyett, de igen.

Rebekah megfeszült, amikor Butch végighúzta a bőrén a zümmögő tűt. Olyan érzés volt, mintha valaki többször is megvakarta volna. Közel sem fájt annyira, mint amire számított, de az adrenalin folyamatosan lüktetett a testében. Eric végig fogta a kezét, és folyton azt kérdezte, jól van-e.

– Miért nem próbálod inkább elterelni a gondolataimat ahelyett, hogy arra emlékeztetsz, hogy valaki tizenegymilliomodszor is megszúr egy tűvel? – kérdezte ingerülten.

– Bocsánat!

– Még mindig megvan az a csipkézett repedés, amit a lapockáid közé rajzoltam? – kérdezte Butch Erictől.

– Igen. Még csak nem is módosítottam. Még mindig jól néz ki.

– Az volt az első tetoválás, amit hivatásszerűen csináltam – mondta Butch. – Hány éves is voltál, Eric?

– Ööö, tizenöt, azt hiszem.

– Igen, próbálta elhitetni, hogy tizennyolc éves. Rájöttem, hogy hazudik, de kellett a tapasztalat, úgyhogy a tű alá tettem.

– Tetszik az a tetoválás – mondta Rebekah. Úgy nézett ki, mint egy repedés a földben, amely a pokolba vezet. Egy démonkéz ujjai álltak ki a tüzes belsejéből, a hasadék szélébe kapaszkodva, mintha menekülni próbálna. A lány felszisszent, amikor a tű először haladt át a csont felett.

– Aú! – Újabb adrenalinlöket futott végig a testén.

Butch szünetet tartott, hogy a lány levegőhöz jusson.

– Folytathatjuk? – kérdezte.

– Igen.

– Akkoriban még a neved nem Sticks volt – mondta Butch. – Mi is volt? – Rebekah megfeszítette a nyakát, hogy Ericre nézzen. A férfi elfintorodott.

– Anderson – mondta végül.

– Nem is Sticks az igazi neved? – kérdezte Rebekah. A tű ismét végigkarcolta a gerincét. – Aú!

– Igen. Törvényesen megváltoztattam, amikor betöltöttem a tizennyolcadik életévemet.

– Miért?

– Mert nem akartam többé anyám kibaszott nevét, azért!

Nyilvánvalóan ingerültséget okozó téma.

– És az a minta, amit a hátára akart – mondta Butch –, azt mondta, hogy az egy repedés a lelkében, hogy kiszabadulhasson a fájdalom. Elég mélyreható egy tizenöt éves kölyökhöz képest.

– Nagy a szád, Butch! – morogta Eric.

– Nem meséltél neki semmit ezekről a dolgokról? Nem csoda, hogy hajlandó a nevedet a hátára tetováltatni!

– A múlton nem lehet változtatni – mondta a lány. – A jövőt nem lehet megjósolni. Igazából csak a jelenünk van. Úgyhogy nekem mindez nem számít.

– Hát nem tökéletes? – mormolta Eric.

– Épp ideje, hogy megtaláld a tökéletes lányt – cukkolta Butch. – Gyakorlatilag már öregember vagy!

– Jövő héten leszek huszonnyolc éves. Lassan ott tartok.

– Jövő héten van a születésnapod! – tört ki Rebekah. – Hogyhogy nem mondtad el nekem?

– Soha nem jutott eszembe.

– Melyik nap?

– December harmadika.

Nem sok ideje volt, hogy különleges meglepetést készítsen a férfinak. – Nos, boldog születésnapot! – mondta. – Ha esetleg elfelejteném.

Mintha.

Megfogta a kezét, és összekulcsolta az ujjaikat.

– Köszönöm! Sosem gondoltam volna, hogy megérem a huszonnyolcadik évet. Élj gyorsan, halj meg fiatalon!

A nő megszorította a kezét. – Ne mondj ilyeneket!

– Oké, végeztünk – mondta Butch. – Nézd meg!

Miközben Rebekah az egészalakos tükörben csodálta az új tetoválását, Eric segített Butchnak megtervezni a tetoválást, amely a hasa alsó részére kerül majd. Butch asszisztense segített Rebekah-t bekenni és fóliát tenni a teste újdonságára, miközben elmagyarázta, hogyan kell vigyázni a tetoválásra, amíg az teljesen be nem gyógyul. Mire Eric hátához simult, az adrenalinszintje már kezdett lecsengeni, és már azon gondolkodott, hova szeretné a következő tetoválását.

– Amikor eldöntöttük, hogy ezt csináljuk, Eric azt mondta, hogy a farkára tetováltatja a nevemet – mondta Rebekah. – Tetováltál már valaha egy srác péniszére?

– Igen, gyakrabban, mint gondolnád.

Rebekah szemügyre vette Butch tetoválásait. Az arcán és az ujjai nagy részén kívül egy centiméternyi díszítetlen bőrfelület sem volt rajta. Azon tűnődött...

– Mielőtt megkérdeznéd – mondta Butch kuncogva –, nem, a farkam nincs díszítve. Legalábbis nem tintával. – Felnevetett Rebekah elkerekedett szemein.

– Kilyukasztottad? – nyikkantotta a lány.

– Többszörösen.

Jaj. Ericre pillantott, aki elsápadt.

– Ne is gondolj rá! – mondta.

Rebekah kíváncsi volt, hogy nézhet ki és milyen érzés lehet egy farokpiercing, de Butch előtt nem vallotta volna be. Hogy elterelje a figyelmét, Butch válla fölött átkukucskált a tervrajzra, amit a férfi a vékony papírra vázolt. Eric megmutatta neki, hová kell tenni az utolsó néhány hangjegyet. A lány észrevette, hogy ez nem ugyanaz a dallam volt, mint az övé.

– Azt hittem, a tetoválásaink összeillenek – mondta.

– Ez egy duett. Megtanítalak, hogy együtt játsszuk a zongorán.

Awww, mintha a férfi nem olvasztotta volna meg a szívét már elégszer aznap.

Eric még csak meg sem rezzent, amíg Butch a bőrébe véste Rebekah nevét. Amikor Butch a külső széleken dolgozott, még nevetett is. – Csiklandoz!

Miközben Butch az utolsó simításokat végezte, Rebekah közel hajolt Eric füléhez, és azt suttogta: – Tetszik ott a nevem. Alig várom, hogy láthassam, amikor meztelen leszel, a farkad alatta, keményen és vastagon. Kíváncsi vagyok, milyen lesz, amikor belém temetkezel. Vajon akkor is el tudom majd olvasni, amikor tök mélyen vagy, vagy csak kifelé menet?

– Ó, Istenem, asszony! Ne izgass fel, ha egy pasi ilyen közel van az ágyékomhoz! – tiltakozott Eric.

Butch kuncogott. – Sok embert felizgat szexuálisan, ha tetoválást kap.

– Ez az ő hibája! Pajzán dolgokat suttog a fülembe. Hamarosan kész vagy? – kérdezte Eric türelmetlen sóhajjal.

– Igen, maradj nyugton!

Mire elhagyták a tetováló szalont, már besötétedett. Hogy a derékpántja ne irritálja az új tetoválását, Ericnek kioldott nadrággal kellett vezetnie. Ez arra késztette Rebekah kezét, hogy gyakran az ölébe vándoroljon. Annyira hihetetlenül felizgatta az, amit az imént megosztottak egymással, hogy nem tudta levenni róla a kezét.

– Kinek van szüksége esküvőre, ha együtt tetováltathattok! – mondta.

– Sokkal maradandóbb, mint néhány kimondott szó – értett egyet a lány. Elakadt a lélegzete. – A testünkre tetováltathatnánk az egymásnak tett fogadalmunkat.

A férfi felkuncogott. – Az nagyon tetszene. Tudod, a tetoválás függőséget okozhat. Ugye nem akarod úgy végezni, mint Butch?

– Nem. Csak még egyet akarok. – A nő újra a férfi nyitott nadrágjába csúsztatta a kezét, és végigsimított a férfi kemény hosszának selymes bőrén. – Talán kettőt.

Q

Eric beparkolt az autóval a garázsba, és leállította a motort. Nem is vette a fáradságot, hogy kinyissa a kocsi ajtaját, csak kiugrott a kabriótetőn keresztül. Megfogta Rebekah kezét, de ahelyett, hogy a házba indult volna, a lány a motorháztetőhöz szorította.

– Nem tudo várni– mondta, és kigombolta a farmerját. Lecsúsztatta a combján, levetette, és félrerúgta.

A férfi felrántotta Rebekah pólóját, és a padlóra dobta. A melltartója is követte. Amikor a lány meztelen volt, a férfi a kezét a lány gömbölyűségeire tette, annyira akarta, annyira szüksége volt rá, annyira szerette, hogy levegőt sem kapott. Látni akarta. A bizonyítékot, hogy a lány szereti őt. A nevét a háta alján. Az elkötelezettségének jelképét. Az odaadását. Az övé volt. Ahogy a férfi is az övé volt. Örökre. Azon tűnődött, vajon a nőnek van-e fogalma arról, hogy mennyit jelentett neki ez a tetoválás. Bámulni akarta, miközben kitöltötte őt.

A férfi a kocsi felé fordította a lányt, aki habozás nélkül előrehajolt. A férfi lélegzete elakadt. Olyan gyönyörűen nézett ki, ahogy a kincset érő autójának motorházteteje fölé hajolt. Bőrén megtört az ajtó melletti lámpatestből érkező gyenge fény. Puha fenekének félgömbjei hívogatóan mutatkoztak. Sajnos a tetoválását takaró műanyag fólia alatt alig volt olvasható a neve. Óvatosan lehúzta a fóliát, hogy jobban láthassa, és óvatosan végigsimított a bőrön a minta felett és alatt. Szerette volna megcsókolni, megnyalni, megharapni, emlékeztetni a lányt, hogy ott van, de tudta, hogy egy ideig még érzékeny lesz. Megvárja, amíg begyógyul, mielőtt túl nagy lelkesedést mutatna.

Kezeit széttárva a motorháztetőn, a nő hátrafelé ringatózott, és türelmetlenül a férfi combjának feszült. A férfi levetette a ruháit, majd széttárta a lábait, hogy elég mélyre ereszkedhessen, hogy magáévá tegye a nőt. Amikor belemélyedt a lány forró testébe, mindketten megremegtek.

– Istenem – zihálta a nő. – Nem tudom, hogy voltam-e valaha is ennyire kiéhezve rád!

Annyira be volt indulva, hogy még csak ki sem tudta mondani az egyetértését. Megragadta a lány csípőjét, és elkezdte döfködni. Figyelte, ahogy a farka ki-be csúszik a lány selymes mélységében, a hát alsó részén végigfutó név pedig sosem tűnt el a perifériás látóteréből. A nő hátrafelé ringatózott, hogy találkozzon a férfival, arra bátorítva a férfit, hogy erősebben döfjön. Mélyebbre. A férfi golyói minden egyes lökésnél a nő dombjának csapódtak, ami hozzájárult a fájdalomhoz, a kielégülés iránti vágyhoz.

– Ó! – zihált fel Rebekah. – Eric! – A háta ívbe feszült, és a puncija a férfi köré szorult, miközben felkiáltott. Eric összeszorította a fogait, küzdött a késztetés ellen, hogy kövesse a lányt a végsőkig. Nem akarta, hogy vége legyen. Soha nem akarta, hogy véget érjen a vele töltött idő. Fölé hajolt, és gyengéden megcsókolta a lány hátának közepét, gyengéden nyomva, amíg a lány remegő teste elernyedt.

– Menjünk be – suttogta. – Azt akarom, hogy lásd!

A lány átnézett a válla fölött. – Mit?

– A nevedet.

A lány mosolyától elakadt a lélegzete. Kihúzta magát, és megfogta a lány kezét, besietettek a házba, majd fel az emeletre, a hálószobába. Felkapcsolta a villanyt, és hanyatt feküdt az ágyon. Lehúzta a tetoválását takaró fóliát, és várta, hogy a lány csatlakozzon hozzá. A lány odabújt mellé az ágyra. Finoman végigsimított a férfi bőrén, és gyengéd puszikat nyomott végig a hasa alsó részén.

– Nem is tudtam, hogy a nevem ennyire szexi – mormolta a lány. – Biztos a kilátás miatt. – A nő végigfuttatta egyik ujját Eric farkán, és a férfi megremegett.

Rebekah a férfi csípője fölé emelkedett, és magába vezette. Ahogyan Ericet is, úgy tűnt, őt is lenyűgözte, ahogyan a neve megjelenik szerelmese bőrén. Apró kezei a férfi hasához nyomódtak, miközben lovagolt rajta, és lenézett oda, ahol az akció zajlott, láthatóan beleszeretett az új tetoválásába.

Hagyta, hogy a lány birtokolja, feleméssze, átadta magát neki, amíg meg nem győződött róla, hogy már nem is különálló emberek. Amikor tudta, hogy nem tudja egy másodpercig sem visszatartani a kielégülését, a testük közé nyúlt, hogy megdörzsölje a lány csiklóját, hogy együtt élvezzenek el.

A nő összeszorította a szemét. A szája elnyílt. Teste önfeledten hátrahajolt.

A férfi ezúttal követte őt, a gyönyör hullámai olyan erősen és mélyen ragadták meg, hogy a látása elhomályosult, és mindkét kezével a takaróba kellett kapaszkodnia, hogy a földön maradjon.

A nő lihegve omlott össze a férfin. Végül talált annyi erőt magában, hogy felemelje a kezét, és a mellkasához szorítsa a lány fejét.

– Hűha! – zihálta a lány. – Miért nem mondtad soha, hogy a tetoválás ennyire kibaszottul szexi?

– Általában nem az. – És most, hogy a nő teljes súlyával ránehezedett, az új tetoválásánál csak egy szúró fájdalmat érzékelt, mint egy rossz leégésnél. Óvatosan az ágyra tolta maga mellé, majd a hátához simult. A nevük egymáshoz préselődött. Bár ez enyhén kényelmetlen volt, tetszett neki az emlékeztető, hogy bárhol is legyen a lány, a neve mindig a része lesz, az övé pedig a nő része lesz.

 

31. fejezet

Fordította: Aiden

 

Másnap reggel Rebeka egyedül ébredt. Ruhái egy kupacban hevertek a padlón az ágy mellett. Nyilvánvalóan Eric hozta fel őket a garázsból. Bekente krémmel a tetoválását, aztán felöltözött, és elindult megkeresni a fiút, aki befészkelte magát a gondolataiba, felemésztette a szívét, a testét és a lelkét egyaránt.

Nem találta a hangszereinél, sem a konyhában vagy a tévé előtt. Nem volt a verandán, sem a garázsban. Az autója sem volt ott. Otthagyta őt anélkül, hogy szólt volna neki, hová megy. És mivel a lány kocsija még mindig az étteremnél állt, ahol előző este találkoztak, nagyjából csapdába esett. A Camaro még közel sem volt üzemképes.

Visszakullogott a konyhába, ahol egy kanna kávé várta. Egy tiszta bögre alatt egy cetlit talált.

Hamarosan jövök. Érezd magad otthon. Eric

Még mindig nem tudta, hová ment a fiú, de már kevésbé érezte magát magányosnak. Legalább volt annyira figyelmes, hogy hagyott neki egy üzenetet, és főzött kávét. Belekortyolt egy bögre feketekávéba, és elkezdett azon gondolkodni, mi mindent szeretne csinálni a születésnapján. Elhatározta, hogy ez lesz élete legkülönlegesebb napja. Unottan és nem kicsit magányosan végül a garázsba indult, hogy megjavítsa a Camarót. Minél hamarabb sikerül életet lehelnie belé, annál hamarabb tudja vezetni. Mire Eric néhány órával később visszatért, már alakult a dolog. Hatalmas mosollyal bújt elő a motorháztető alól.

– Csupa olaj az arcod – üdvözölte a fiú, és hüvelykujjával megsimogatta az arcát.

A lány keze mélyen a motortérben volt, épp egy csavart húzott meg. A fiú felhúzta a pólóját, és megcsókolta a háta alsó részét, centikkel az új tetoválása fölött.

– Milyen érzés?

– Egy kicsit fáj. De ki lehet bírni. A tiéd hogy van?

– Folyton eszembe jutsz róla.

A lány elvigyorodott, és felegyenesedett, hogy megcsókolja az állán lévő mélyedést.

– Akkor tökéletes. Szóval, merre jártál egész délelőtt?

Eric a mellénye belső zsebébe nyúlt, és előhúzott egy vastag papírt.

– Ezt mentem kinyomtatni – felelte, és megmutatta neki a rövid kottát. Mindössze két sor kotta volt rajta. Az egyik sor mellett a saját neve állt, a másik mellett pedig a lányé.

– Ez a tetoválásainkból van? – kérdezte Rebekah.

– Pontosan. Szeretném, ha eljátszanánk együtt.

A lány felemelte motorolajos kezét.

– Szörnyen nézek ki.

– Majd lemosom – felelte a fiú, majd bekukkantott a nyitott motortérbe. – Van remény, hogy megjavul?

A lány elmosolyodott, és izgatottan ugrált a sarkán.

– Hogyne. Azt hiszem, most már be kellene indulnia. Kicseréltem a gyertyákat, az elosztót és a karburátort. Látnod kellett volna, mekkora trágya volt a régiben. Szerintem beledöglött egy mókus, vagy valami ilyesmi.

Eric felnevetett, és kinyitotta neki a nyikorgó vezetőoldali ajtót. A lány beszállt a kormány mögé. A várakozás majd’ megölte, Rebekah kétszer megpöccintette a gázpedált, és elfordította a kulcsot. A motor kissé köhögve, ami annak volt köszönhető, hogy régóta nem volt használatban, de beindult. Amint beindult, erősen és hangosan zúgni kezdett, a dübörgés alatt néhány kopogás és pengés hallatszott, de valószínűleg csak be kellett járatni. Rebekah gázt adott, és a motorhang normalizálódott.

– Nem hiszem el, hogy képes voltál beindítani – kiabálta túl Eric a motor hangját.

A lány rávigyorgott.

– Ugorj be, és megyünk vele egy kört.

– És utána eljátszod velem a dalunkat?

– Természetesen. Alig várom.

Eric megnyomta a garázsajtót emelő gombot, aztán beszállt a lány mellé az anyósülésre. Rebekah kitolatott a garázsból, majd kifordult a hosszú, kanyargós útra.

A motor ereje üdítően hatott, különösen a laza kavicsos úton.

– Ez az! – lelkendezett Eric, amikor Rebekah a gázra lépett, és a kerék kipörgött, mielőtt újra az útra tapadt volna.

A kocsifelhajtó végén Rebekah kihajtott a fekete aszfaltra, és gyorsítani kezdett. Harmadikba kapcsolt, és a motor üresjárati hangot adott ki, aztán kemény rázkódással bevette a sebességet.

– A sebváltón még dolgozni kell – közölte.

A lány odafordult, mert észrevette, hogy a fiú bámulja.

– Mi az?

Eric csak mosolygott, és enyhén megrázta a fejét. Az egyik kocsifelhajtó végén megfordultak, majd hazafelé vették az irányt. Amikor a lány behajtott a kocsifelhajtójukra, hangos nyikorgás hallatszott, amit egy csattanás követett.

– Azt hiszem, ez az ékszíj volt – közölte, majd lefékezett, és az autó leállt.

– Szerintem még nem áll készen az utcai versenyzésre – mondta Eric.

– Még nem. De nemsokára kész lesz! – felelte a lány. A kocsit a felhajtón hagyták, és kéz a kézben indultak a ház felé. A fiú megpuszilta Rebekah kézfejét, amikor beléptek a konyhába.

– Mosakodj meg, és találkozzunk a zongoránál – mondta.

– Nem kapok jó reggelt puszit?

– Mindjárt dél van.

– Akkor egy déli csókot is kérek.

Eric örömmel tett eleget a kérésének, és kétszer is megcsókolta. Egyik csók sem volt elég hosszú vagy mély, ahogy azt a lány szerette volna, de látszott a fiún, hogy majd’ kibújik a bőréből, hogy eljátszhassa rövid duettjüket, és ő is alig várta, hogy hallja.

Lávaszappannal lesikált a kezéről annyi olajat és piszkot, amennyit csak bírt, és grimaszolva vizsgálgatta a körmeit. Tényleg rájuk férne egy manikűr, de a végén úgyis letörné őket, miközben autótszerel. Azon morfondírozott, hogy vajon Eric megbánta-e, hogy egy kevésbé nőies nőbe szeretett bele.

A fiú a nappaliban ült a zongoránál, és úgy bámulta a kottát, mintha a szeme akarna kigurulni a helyéről. Rebekah csendesen odatelepedett a jobbjára.

Eric közelebb bújt, testük a vádlijuktól a vállukig szinte összeolvadt, és a jobb karjával átölelte a lány derekát. Jobb kezének ujjait a megfelelő billentyűkre helyezte, és megmutatta neki a hangok sorrendjét. Kevesebb mint harminc hang volt a kis zeneműben, de olyan mélyen meghatotta a lányt, hogy a lélegzete is elakadt. Tudta, hogy fura dolog ilyesmit állítani, de úgy hangzott, mint ő maga. Mintha a lelke szólalt volna meg. Ha egy dal lenne, ez a boldog, reményteli kis dallam lenne az. El sem tudta hinni, hogy Eric ilyen tökéletesen meg tudta fogni a lényegét néhány hangban.

– Hogy érzed, menni fog? – kérdezte a fiú, miközben tizedszerre is segített neki lejátszani.

– Igen – sóhajtotta a lány. – De hogy csináltad?

– Mit?

– Hogy be tudtál zárni egy zeneműbe.

A fiú megvonta a vállát.

– Nem tudom. Csak úgy jött. Játssz tovább! Én pedig most hozzáadom az én szólamomat.

A bal keze egy alacsonyabb oktávra mozdult a zongorán, és egy másik dallammal csatlakozott a lány tétova játékához. Teljesen másképp hangzott, mint az övé. Még mindig vidám volt, de egy kicsit komorabb. Úgy hangzott, mint Eric. És amikor a két dallam együtt csendült fel, tökéletesen kiegészítette egymást.

– Így működünk mi ketten együtt – mondta Eric csendesen. – Különbözőek vagyunk, de harmonikusak.

A lány egyetértően bólintott, túlságosan megdöbbenve ahhoz, hogy bármit is mondjon. A fiú tényleg egy zenei őstehetség volt. Koncerteket és szimfóniákat kellene írnia. Nem, gondolta végül, pontosan ott van, ahová való. Ő tette különlegessé a Sinners zenéjét, és millióknak okozott ezzel boldog perceket.

Rebekah felemelte a kezét a billentyűkről, és megsimogatta Eric arcát. A férfi a szemébe nézett. Amikor a lány nem tett mást, csak nézte őt, felvonta a szemöldökét.

– Mi az?

– Miért nem hagyod, hogy jobban elismerjenek?

– Mivel kapcsolatban?

– Hogy te vagy a Sinners zeneszerzője.

– Mert nem én írom az egészet. Én csak hangszerelem.

– Mihez kezdenének Brian szétesett szólóival és Sed soraival, ha te nem lennél?

– Biztos vagyok benne, hogy kitalálnának valamit – nevetett a fiú. – Lehet, hogy szarul hangzana, de megoldanák.

– Zseni vagy, bébi, bár legtöbbször úgy viselkedsz, mint valami buta kisfiú.

– Ja, de hát ki akarna egy zsenivel lógni? Dögunalmas.

– Benned semmi sem unalmas.

– Írtam pár darabot – mondta Eric, kerülve a lány tekintetét.

– Tényleg? Hallhatom őket?

– Még nincsenek teljesen készen.

– A Sinners új albumához készülnek? – kérdezte a lány.

A fiú megrázta a fejét.

– Nem. Inkább alternatív rock, mint metál. Túl dallamosak a Sinnershez.

– Akkor is szívesen meghallgatnám őket – fogta meg a fiú kezét.

Eric felpillantott és elmosolyodott.

– Komolyan?

– Amikor befejezed – bólogatott lelkesen a lány.

A fiú arca hirtelen elkomorult, és lesütötte a szemét.

– Lehet, haragudni fogsz rám, amiért ezt teszem – mondta – de...

Belenyúlt a mellénye belső zsebébe, és előhúzott egy kis műanyag golyót, azt a fajtát, amit újdonságnak számító “nyereményekkel” (vagyis Kínában gyártott vackokkal) töltöttek meg, hogy a gyerekek negyeddollárosokért nyaggathassák a szüleiket az élelmiszerboltokban.

– Tessék.

– Ez meg micsoda?

– Kilenc próbálkozásba telt, de végül találtam egyet, ami tetszett – mondta a fiú. – Nyisd ki.

A lány összevonta a szemöldökét, és felpattintotta a dobozt. Egy apró, fekete pók pottyant a kezébe. Ijedten felsikoltott, és a levegőbe dobta, aztán hátradőlt, és majdnem leesett a zongorapadról.

Eric elkapta, hogy megmentse a biztos agyrázkódástól, és csak akkor engedte el, amikor a lány visszanyerte az egyensúlyát. Kihalászta a műanyag pókot a zongorabillentyűk közül, és a lány felé nyújtotta. A lány összerezzent. Bár tudta, hogy nem igazi, és egy olcsó műanyag halloweeni gyűrű része, mégis kirázta a hideg.

– Nem tetszik? – kérdezte Eric.

– Azt vártad, hogy tetszeni fog?

– Arra emlékeztetett, amikor megmentettelek attól a póktól a hotel zuhanyzójában. Emlékszel rá? Az első együttlétünk utáni reggel volt. Aznap, amikor elkezdtem hinni benne, hogy valaki önmagamért szerethet. Úgy gondoltam, az eljegyzési gyűrűdnek valamilyen módon jelentőséggel kell bírnia.

– Ez jelentőségteljesen ijesztő – felelte a lány. És ebben a pillanatban esett le neki, mit mondott Eric. – Az eljegyzési gyűrűm?

A fiú ismét a zsebébe nyúlt, és elővett egy újabb műanyag golyót. A lány tenyerébe tette, és köréje kulcsolta az ujjait.

– Talán ez jobban fog tetszeni.

A lány szíve megdobbant. Szinte félt megnézni. Ha egy újabb műanyag pók pottyan a kezébe, menten elájul. Kissé megrázta a tartályt, és a benne lévő dolog hangosan zörgött. És volt némi súlya.

Felpattintotta a golyót, és egy vastag, fehérarany gyűrű pottyant a tenyerébe. A hercegnő-csiszolatú gyémánt mintha lebegett volna a gyűrű foglalatában. Soha életében nem látott még ilyen egyedi, mégis gyönyörű ékszert. Nem volt sem túl lányos, sem túl hivalkodó. Tökéletes volt. Ericre nézett, aki annyira remegett, hogy attól félt, még a végén szüksége lesz egy kis repülősóra.

– Ó...– suttogta.

– Tetszik?

A lány képtelen volt megszólalni, csak bólintott. A fiú megkönnyebbülten fújta ki a levegőt.

– Felveszed?

A lány ismét bólintott.

– És megígéred, hogy hozzám jössz feleségül?

Bólintott.

Eric kivette a gyűrűt a lány kezéből, és a bal gyűrűsujjára csúsztatta. Nehéznek érezte. És hidegnek. És idegennek. És jelentősnek. És legfőképpen valódinak.

– Holnap?

Holnap... A lány majdnem megint bólintott, de meggondolta magát, és megrázta a fejét.

– Az MRI-m után.

– Az mikor is lesz?

– Tíz nap múlva.

– Egy tíznapos eljegyzés egész jól hangzik. Azt hiszem, még mindig Brian tartja a rekordot a három nappal.

Rebekah elnevette magát.

– Mindenből versenyt csináltok, nem igaz? Ha meg akarod verni Briant, visszaveheted a gyűrűt, és nyolc nap múlva újra megkérheted a kezem.

– Inkább nem – mormolta Eric, és lehajtotta a fejét, hogy megcsókolja a lányt. – Túlságosan örülök annak, hogy elfogadtad, eszem ágában sincs visszavenni.

A lány az ujján csillogó gyűrűre pillantott. A szépsége szinte elvonta a figyelmét a körme alatt lévő koszról.

– Meg kell csináltatnom a körmeimet. Olyan gyönyörű, és a kezem borzalmasan néz ki.

– Tökéletesen néz ki a kezed – mondta a fiú, majd ajkához emelte a lány ujjperceit. – Tökéletesen.

Közvetlenül az ajkai alatt az eljegyzési gyűrű gyémántja megcsillant a függönyön átszűrődő fényben.

Az ő eljegyzési gyűrűje. Eljegyezték.

Rebekah látása elhomályosult a könnyektől. Alig kapott levegőt. A szíve száguldásba fogott.

– Mi a baj? – kérdezte Eric ijedten. – Miért sírsz?

Sírt volna? Ez megmagyarázná, miért volt nedves az arca, és miért folyt az orra. Miért nem látta a férfi arcát vagy bármi egyebet, csak a színfoltokat. Szorosan lehunyta a szemét.

– Rebekah?

Szüksége volt egy percre, hogy összeszedje magát. Az lenne a legjobb, ha a térdei közé hajtaná a fejét. Előrebukott, és egy diszharmonikus bamm! hanggal lefejelte a zongorabillentyűket.

Férjhezmegy! Egy álom, amiről már majdnem lemondott. Hinni sem merte volna, hogy a világon egyetlen férfi is feleségül akarna venni egy olyan nőt, aki soha nem tudna neki gyermeket szülni, és most itt volt, hogy eljegyezte egy nem is akármilyen férfi, hanem a legcsodálatosabb férfi, akit valaha is ismert. A férfi, akit annyira szeretett, hogy egyetlen napot sem tudott elképzelni nélküle. A férfi, aki most valószínűleg azt hitte, hogy elment az esze.

– Reb? – suttogta Eric, miközben megpróbálta felemelni a lány homlokát a billentyűkről.

Rebekah nagy levegőt vett.

– Nézd, ha meggondoltad magad a házassággal kapcsolatban...

Nem! Hirtelen felült, és a fiú szájára akarta tenni a kezét, de sikerült véletlenül orrba vágnia. A keze olyan erősen remegett, hogy csodálkozott, hogy egyáltalán sikerült megtalálnia az arcát.

Erőteljesen megrázta a fejét.

– P-persze, hogy nem gondoltam meg m-magam. Cs-csak annyira... annyira... b-boldog vagyok.

Eric alig hitte, és vigasztalóan átkarolta a lány derekát.

– Nem tűnsz boldognak.

A lány szembefordult vele a padon, mindkét karját a fiú nyaka köré fonta, és a száját kereste. Még jó, hogy Eric jobban célzott, mint ő. Mélyen, szenvedélyesen megcsókolta, ajkait gyengéden a fogai közé szívta, nyelve végigszántott a felső ajkán.

– Szeretlek – suttogta a lány, csókokat hintve végig a fiú borostás állkapcsán.

– Örökké?

– Amíg csak élek – felelte Rebekah lélegzetvisszafojtva. És ekkor ismét eszébe villant a halandósága. Mi van, ha magára kell hagynia a fiút, mielőtt készen állna rá?

Eric lecsókolta a könnyeket a lány arcáról.

– Örökké – mondta, és szorosan megmarkolta a lány haját, hátrahúzta a fejét, majd keményen, mélyen és birtoklóan szájon csókolta. – Örökké kell tartania, Rebekah.

– De ha a rák visszatér, ha meghalok... – tört ki egy fájó, szaggatott sóhaj a lányból. Nem akart ezekről a dolgokról beszélni, de nem bújhattak el ezek elől a valóstények elől sem. Ezért akart várni a házassággal az MRI utánig. – Nem akarom, hogy egyedül maradj, Eric.

– Örökké, Rebekah – mondta újra a fiú, és határozott tekintete elárulta neki, hogy nem hajlandó meghátrálni ebben a kérdésben.

– Örökké – egyezett bele a lány elcsukló hangon.

A fiú magához vonta, és szorosan átölelte.

– Örökké.

A lány zokogva kapaszkodott a belé. A könnyek átáztatták a fiú pólóját, de ő akkor sem engedte el. Biztosan tudta, hogy soha nem is fogja. Még akkor sem, ha az lenne a legjobb neki. Rebekah engedte, hogy a félelem utat törjön magának. Olyan sokáig tett úgy, mintha nem létezne, hogy jól esett felismerni. Szembesülni vele. És még meg is osztani Erickel.

– Félek, tudod? Annyira félek, hogy megint beteg leszek.

– Semmi baj. Én is félek. De nem számít, akármennyire is félek, nem fogok elfutni.

Isaac adott neki erőt a küzdelemhez, amikor beteg volt. Hogy emelt fővel nézzen szembe a halállal. Eric adott neki erőt, hogy életben maradjon. A teljes élethez. És most, hogy annyi minden volt, amiért élhetett, nem volt biztos benne, hogy képes lenne újra szembenézni a halállal.

Hátradőlt, és a könnyeit a pólója szegélyébe törölte.

– Sajnálom, hogy összeomlottam. Tényleg boldog vagyok, hogy feleségül akarsz venni. Még ha önzőség is, hogy elfogadom.

– Azt hittem, mérges leszel, hogy egyedül mentem el, és vettem meg a gyűrűdet. Ma reggel melletted ébredtem, néztelek egy darabig, ahogy alszol, és úgy döntöttem, nem tudok várni. Tényleg tetszik neked?

– Imádom. Mint téged. Szeretlek.

– Jobban is teszed. Két jelzáloghitelt kellett felvennem, hogy megengedhessem magamnak ezt a kis szart.

A lány elmosolyodott, tudta, hogy a fiúnak szüksége volt egy kis kegyelemre az érzelmi hullámvasút után, amire az imént felültette.

– Mit szólnál, ha kárpótolnálak? – nyalta meg a szája szélét, majd a fiú sliccéért nyúlt.

– Hát, ha ragaszkodsz hozzá.