24. -25. Fejezet

 

24. fejezet

Fordította: Dandelion

 

Eric majdnem egy órája robotpilóta üzemmódban vezetett. Nem is tudta hova megy, amíg be nem kanyarodott Jace felhajtójára. Leparkolt az oszlopcsarnok alatt és ott ült, próbálta összeszedni a gondolatait.

Talán csak haza kellene mennie. A gondolat, hogy abban a nagy mesebeli házban egyedül legyen, elviselhetetlen volt. Kiszállt a kocsiból, és becsengetett. Aggie teljes domina jelmezben válaszolt. Ha nem lett volna ennyire zavarodott, valószínűleg megmerevedett volna, és elkezdett volna lihegni. A helyzet az, hogy már lihegett. Az egyetlen másik opciónak a sírás tűnt, és az nem fog megtörténni.

– Eric? – mondta Aggie. – Azt hittem, ügyfél jött. Éppen meg akartalak ütni, mert nem mentél a hátsó ajtóhoz.

Valószínűleg volt egy válasz, amit ki kellett volna mondania, de semmi sem jutott eszébe. – Jace itt van?

– Igen, gyere be! – Aggie bekísérte. A kivilágított bejáratnál szemügyre vette. – Édesem, szarul nézel ki. Valami baj van?

– Volt egy kis veszekedésem.

– Rebbel?

Bólintott.

A lány megveregette a hátát. – Minden megoldódik.

Eric nem volt ennyire biztos benne, de ismét bólintott. Az ajtócsengő megszólalt. Egy harangjáték, amely úgy hangzott, mint egy világvége témája.

– Ez nekem szól, – mondta Aggie. – Jace! – kiabált be Aggie a házba. – Eric van itt.

Jace belépett az előcsarnokba, egyik vállán fekete szmokingos macskáját, Brownie-t hordozva. Üdvözlő mosolya elhalványult, amikor tekintete Eric arcán landolt. – Haver, szarul nézel ki. Valami baj van?

– Nem tudom.

Jace megpaskolta Aggie fenekét, ahogy a lány elballagott. – Megvan a pánik gombod, kicsim?

A lány megfogta az arcát, és megajándékozta egy hosszú csókkal.

– Igen. Mondtam, hogy az alárendeltek nem jelentenek fenyegetést. Nem tudom, miért aggódsz annyira miattam.

– Igen, mondtad.

A lány mosolygott, és egy hangos csattanással rásózott Jace fenekére. Ő megfeszült, ajka legörbül az ősi vágytól.

– Hozz egy italt Ericnek! – mondta a lány. – Úgy tűnik, ráfér.

Jace odalépett Erichez, és átadta neki a macskát. Eric egy karnyújtásnyira tartotta a lényt, és belebámult a borostyánsárga szemébe. Ő intőleg megütötte a mancsával, és a férfi közelebb húzta. Karmait belemélyesztette az ingébe, és közelebb húzta magát. Egy pillanatig Eric azt hitte, hogy a macska meg fogja harapni, de ő az arcát az állkapcsához dörzsölte, és dorombolt. – Browww wwwooownnnn – nyávogta. Eric kuncogott, és a mellkasához húzta, mint egy kisbabát. Követte Jace-t beljebb a házba, mialatt Brownie megütötte a kék hajtincset, ami a kulcscsontján pihent.

Eric arra számított, hogy Jace a nappaliba vezeti, amiben volt egy jól felszerelt bár, de ő a házi edzőtermébe vezette.

– Van itt dugipiád? – kérdezi Eric.

– Nincs szükséged piára.

– Ellent kell mondanom.

– Valamit meg kell ütnöd.

– Vagy valakit. – Bár már megütött egy bizonyos valakit, és ez nem oldotta meg a problémáját, csak tovább rontotta azt.

– Ülj le! – mondta Jace egy fal melletti padra mutatva. Felkapott egy tekercs fehér szalagot, és megragadta Eric szabad kezét, hogy leragassza Eric ujjperceit. – Beszélj!

Eric elengedte Brownie-t, aki odament bámulni magát a padlótól plafonig érő tükörben az egyik fal mentén. Eric engedte Jace-nek, hogy leragassza a kezét és csuklóját, mialatt ő elmondta, mi történt a Blake-házban.

– Gondolod, hogy még mindig törődik vele? – kérdezte Jace, amikor Eric a történet végére ér.

– Úgy nézett ki.

– Én is megütöttem volna.

– Megtetted volna?

Jace bólintott. – De nem a lány előtt.

– Túl késő kijavítani ezt a részt.

– Igen. Úgyhogy most jól kell játszanod. Iktasd ki az agressziót a szervezetedből, szóval ne tedd meg újra. – Jace odalépett a plafonra függesztett nagy bokszzsákhoz. – Hogy is hívják?

– Isaac.

Jace a szalagot használva I betűt ragasztott a bokszzsákra. – Kettesben hagylak titeket – mondta Jace. – A nappaliban leszek. Gyere, keress meg, miután szétrúgtad a seggét!

Eric kicsit nevetségesnek érezte, hogy kiverje a szart egy bokszzsákból. Először is, a bokszzsákok nem szarnak. Másodszor, nem ütnek vissza. Míg Eric imádott egy jó kis verekedésbe keveredni, nem szeretett kihívás nélkül verekedni. Valamikor, miközben próbálta leütni azt a betűt a bokszzsákról, elképzelte Isaac tökéletes arcát, rájött, hogy a srác sosem fog visszaütni. Megütni Isaacet olyan volt, mint elverni a bokszzsákot, és még kevésbé kielégítő.

Izzadtságban úszva, Eric felmérte, hogy mi marad a szalagból. – Bassza meg! – Mindkét tenyerével meglökte a zsákot, oda-vissza hintáztatva azt.

Eric már rég megtanulta, hogyan szerezze meg verekedéssel azt, amit akart, de ebben az esetben taktikát kell váltania. Péppé verni Isaacet mókás lenne, de nem hozná vissza Rebekah-t, pedig ez minden, amit akart. Ujjaival végigsimított a haján, és próbálta kitalálni, mivel nyerhetné vissza a lányt. Tudta, hogy az ékszerek nem jelentenek megoldást. Talán Jace-nek van egy ötlete.

Eric letekerte a ragasztót a kezeiről, miközben a házon keresztül visszasétált a hálószobába. Jace az üres fotel felé biccentett maga mellett. Az oldalsó asztalon már egy rövid tequila várta Ericet. Leült a szék szélére, és lehúzta.

– Jobb? – kérdezte Jace.

– Nem feltétlenül. Arra jutottam, hogy nem verhetem ki a szart Puhapöcsből, ha vissza akarom kapni Rebekah-t.

– Szóval hivatalosan szakítottatok?

– Nem tudom. Remélem nem. Nagyon mérges volt.

– Talán fel kéne hívnod. Beszélj vele!

Eric előhúzta a telefonját, és bámulta a kijelzőjét, amin Rebekah-val csókolózott, és mosolygott. A lánynak olajfolt volt az arcán. Ezt a képet előző nap készítette. Emlékül, hogy a Corvette tökéletesen működik. Hogy tudta ilyen gyorsan elrontani a dolgokat közöttük?

Eric úgy döntött, hogy fogalma sincs, mit mondjon, és attól félt, hogy újabb vitába keverednek, ha akkor beszél vele. – Nem vagyok benne biztos, hogy ez jó ötlet. Valószínűleg olyat mondanék, amit később megbánok.

– Akkor írj neki! – mondta Jace.

Igen, ír neki. Nem tud hülyeséget mondani üzenetben.

Nagyon sajnálom kicsim. Holnap hívlak, ha a fejem a helyén van. Szeretlek! Elküldte az üzenetet, és visszaült a fotelbe lazán tartva a telefont. Egy perccel később a telefonja csipogott üzenetet jelezve.

A szíve elszorult, amikor elolvasta. Baszd meg, seggfej! Soha többé nem akarlak látni. Isaac megkérte a kezem, és én igent mondtam.

– Mi? – köpte ki. Egyszer veszekednek, két órán keresztül nincsenek egymás szeme előtt, és ő máris beleegyezett, hogy hozzámegy Isaachez? – Egy nagy lófaszt!

Tárcsázta a számát. A hívás kapcsolt, majd szétkapcsolt.

– Letette – morogta Eric. Újra tárcsázta.

– Halló? – Egy férfi vette fel a telefonját.

– Ki az? – morogta Eric.

– Rebekah vőlegénye, Isaac.

– Hülyeség. Add át neki a telefont!

– Nézd lúzer – mondta Isaac. – Nem akar veled beszélni. Ne hívd újra!

– Add át neki a kurva telefont!

– Fogd fel! Nem akar veled lenni. – Isaac letette.

– Barom.

Eric újra tárcsázta. Most kicsengett, de senki nem vette fel.

– Mit történt? – kérdezte Jace.

– Rebekah hozzámegy Isaachez.

 

25. fejezet

Fordította: Niky

 

Rebekah kijött a fürdőszobából, és egy törölközővel szárítgatta a haját. A zuhany után szinte újra embernek érezte magát, az egy órán át tartó sírógörcs után. Isaacet az ágya végében találta, ahogy a telefonjával babrált.

– Eric hívott? – kérdezte reménykedve.

Isaac megrázta a fejét. – Nem.

A szíve összeszorult, és a szeme újra megtelt könnyekkel, amiket végre sikerült elfojtania.

– Biztos nagyon ideges lehet. Azt hittem, hogy mostanra már lehiggadt. Remélem, nem történt semmi baja. Úgy vezet, mint egy őrült.

Leült az ágyra Isaac mellé, és a férfi vigasztalóan átkarolta a vállát. – Biztos vagyok benne, hogy hívni fog, angyalom. Adj neki időt, hogy rájöjjön arra, hogy hibázott.

– Talán nekem kellene felhívnom. – Amikor a lány a telefonjáért nyúlt, Isaac a háta mögé rejtette.

– Neki kell bocsánatot kérnie, nem neked.

– Mindkettőnknek bocsánatot kell kérnie. Igazából neked is bocsánatot kellene kérned. Miért csókoltál meg így?

– Nem fogok bocsánatot kérni azért, mert megcsókoltam a nőt, akit szeretek.

– De én szerelmes vagyok Ericbe, Isaac. Miért nem tudod ezt megérteni?

Isaac hátrasimította a haját, és a füle mögé tűrte. – Nézz a szemembe, és mondd, hogy nem szeretsz.

A lány belenézett a férfi szelíd, szürke szemébe, kinyitotta a száját, de nem tudta kimondani. Tényleg szerette Isaacet, de nem vonzódott hozzá. Erickel mindkettő megvolt. A szerelme Eric iránt még mindig nőtt, de a vonzalom már teljes virágzásban volt. Isaac iránti szeretete erős volt, de soha nem vonzódott hozzá. Ez nem az a fajta szeretet volt, amit az ember az iránt érez, akivel le akarja élni az élete hátralévő részét. Vagy mégis? Úgy érezte, hogy megint sírni akar. Miért ragaszkodott Isaac ahhoz, hogy összezavarja őt?

– Tudod, hogy jók vagyunk együtt – mondta.

– Eric és én is jók vagyunk együtt – erősködött. – Soha sem voltam boldogabb. Vele minden perc izgalmas és szórakoztató.

– De meddig fog ez tartani? Ő egy rocksztár. Nem vagy hülye, Rebekah. Csak idő kérdése, hogy mikor esik a kísértésbe, és töri össze a szíved.

– Soha nem törné össze a...

– Én sem.

– De megtetted, Isaac. Teljesen összetörtem.

Összevonta a szemöldökét a zavarodottságtól. – Te szakítottál velem.

– Mert nem bírtad elviselni a szexet velem. Undorodtál tőlem.

– Mondtam, hogy sajnálom. – A férfi keze végigcsúszott a lány hátán. – A testednek több ideje volt a gyógyulásra. Megpróbálhatjuk újra.

– Nem, Isaac. Szeretem Ericet. Miért olyan nehéz megértened ezt?

– Túlságosan szeretlek ahhoz, hogy végignézzem, ahogy eldobod az életed – mondta határozottan. – Nem ő a megfelelő neked, Rebekah.

– Ő tökéletes nekem, Isaac. Csak te nem ismered őt.

– Nem hiszem, hogy meg akarom ismerni. Ő durva. Alacsony osztályból való. Erőszakos. Aggódom a biztonságodért. Provokáció nélkül megütött.

A nő megrázta a fejét. – Provokáció nélkül? Megcsókoltál, Isaac. A barátnője vagyok. Nem helyeslem, hogy megütött téged, de megértem, hogy miért reagált így.

– Mint egy agyatlan gengszter?

– Nem fogok itt ülni, és hallgatni, ahogy sértegeted őt. Szerintem itt az ideje, hogy elmenj.

Isaac szorosan átölelte, emlékeztetve arra, hogy vele mindig biztonságban érezte magát. – Nem akarok elmenni. Annyira hiányoztál. Beszélgessünk valami másról. Mesélj nekem az új munkádról.

Rebekah igazán nem akart egyedül maradni, amíg Eric hívására várt. De nem akart egyedül maradni Isaackel sem. Összezavarta őt. Ebben nem volt semmi újdonság.

– Rendben, oké. – Feltápászkodott az ágyról, és elindult az ajtó felé. – Menjünk, lógjunk együtt Dave-vel. Valószínűleg jól jönne neki a társaság.