22.-23. Fejezet

 

22. fejezet

Fordította: Dandelion

 

Rebekah megszorította Eric kezét, és kinyitotta szülei házának ajtaját. A srác úgy fest, mint aki mindjárt lelép, és Rebekah nem igazán tudta hibáztatni érte. Az apja nyugodt volt és laza, de az anyja? Ezt a nőt nem kívánná senkinek. Rebekah megnyugtatóan mosolygott Ericre, és újra megszorította a kezét.

– Van itthon valaki? – szól be az előszobába.

A szája tátva maradt, amikor Dave átgörgette magát az étkező ajtaján. – Helló, hugi!

– Dave! – Elengedte Eric kezét, és izgatottan megszorította Dave nyakát, miközben átölelte a férfit. – Jól nézel ki! – Egy nagy nedves puszit nyomott a homlokára. – Hogy halad a felépülésed?

– 75%-ban használom a bal karomat. 90 %-ban a jobbat. – Behajlította az ujjait, és ökölbe szorította a kezét. – Ezek még mindig azt mondják, hogy nem fogok újra járni.

– Én mondom, ezek hülyék – mondta vigyorogva Eric.

Dave visszamosolygott. – Sticks? Mikor Rebekah mondta, hogy hazahoz egy srácot, biztos voltam benne, hogy Mills lesz az.

– Kifogtam a legjobbat – mondta Rebekah. Odahajolt Erichez, és a nyakánál fogva megragadta, hogy a várakozó ajkaihoz vonja.

Valaki megköszörülte a torkát az ebédlőben. – Nemcsak hogy csőcseléket hozol a házamba – mondta anyja –, de még helytelenül is viselkedsz vele egyenesen a szemem előtt.

Rebekah Eric kedvéért a szemét forgatta, majd az anya felé fordult. – És még a nyelvét is bedugta – mondta. Ericre pillantott, arra számítva, hogy ő is részt vesz a kötekedésben, de a férfi úgy tűnt, teljesen magába burkolózik.

– Anya, ő itt Eric Sticks, a Sinners dobosa – mondta Dave.

– Sinners. A zenekar, amelyik gyakorlatilag elrabolta a lányomat, és csak Isten tudja minek tette ki? A zenekar, amelyik megbénította az egyetlen fiamat?

– A férfi, aki megmentette Dave életét újraélesztéssel– mondta Rebekah.

Anyja felhorkant. – Azt hiszem, maradhat, ha már úgyis itt van. – Hátat fordított, és visszament a konyhába.

– Kicsit tüskés ma este – suttogta Dave.

– Egy kicsit? – Rebekah megszorította Eric könyökét. – Ne hagyd, hogy felidegesítsen!

Eric enyhén megrázta a fejét.

– És hogy megy a turnézás, Reb? – kérdezte Dave közömbösen.

– Úgy, ahogy az elvárható, tekintve, hogy nem vagy ott – mondta Rebekah.

– Csak szerénykedik – mondta Eric. – Totál fantasztikus.

Dave büszkén vigyorgott.

– Bár nem olyan jó, mint Dave – mondta Rebekah, felborzolva a bátyja haját, és lehajolt, hogy újabb öleléssel halmozza el.

– Nem baj, hogy nagyszerű vagy, Reb – mondta Dave. – Nem kell bűntudatot érezned. Büszke vagyok rád.

Nem tudta, miért lett a szeme hirtelen nedves. Talán azért, mert bűntudata volt. Élete legjobb napjait élte, karriert csinált magának, megtalálta a szerelmet, míg Dave itt ragadt tolószékben az elnyomó anyjukkal.

– A kislányomat hallom? – szólt az apja a nappaliból.

Elengedte Dave-et, és megragadta Eric kezét. – Gyere! – mondta. – Szeretném, ha megismernéd az apámat.

– A lelkészt? – kérdezte Eric.

– Nem, az uszkár oktatót– rázta meg a fejét. – Igen, a lelkészt. Tudod, csak egy apám van.

Erik súlyos lábakkal követte őt.

– Azt hittem, a hangodat hallottam – mondta az apja, hatalmas mosollyal derűs arcán. A mosolya elhalványult, amikor megpillantotta Ericet.

Eric tenyere nedves lett Rebekah kezében, de a lány szorosan tartotta.

– Ő ki?

– Ő Eric – mondta a lány. – Az új barátom.

Az apja lenyomta a nyugágya lábtartóját, és felállt. Kinyújtotta a nyakát, hogy alaposan szemügyre vegye Ericet. – Nem gondolod, hogy ő egy kicsit… magas hozzád, édesem?

– Dehogy. Ő tökéletes nekem – ölelte át Eric karját, és boldogan mosolygott.

Az apja tekintete végigjárt lánya arcán, majd elmosolyodott. – Bízhatok benne, hogy vigyáz rád, és jól bánik veled?

– Mint egy hercegnővel.

Apja a kezét nyújtotta Ericnek, aki most az egyszer szótlan volt. Megfogta a lány apja kezét, és határozottan megrázta. – Örülök, hogy találkoztunk, Blake Apuka.

– Hasonlóképpen, Eric. Ülj le! – intett a szabad nyugágyra az övé mellett. – Mesélj magadról!

Eric bizonytalanul Rebekára pillantott. Szíve tócsává olvadt. A lány elengedte a kezét, és megnyugtatóan hátba veregette.

– Apámmal bármiről beszélhetsz. Ő nem ítélkezik.

– Az ítélkezést Istenre bízom–  mondta az apja, ahogy visszaült a foteljébe.

Eric úgy tűnt, mint aki mindjárt elmenekül.

– Ülj le! – erősködött Rebekah. Tudta, hogy apja szeretni fogja Ericet, ha beszélgetni kezdenek. Apja értékelné Eric nyílt őszinteségét és furcsa humorát.

Dave begurította magát a szobába, és a tolószékét a szabad nyugágy mellé rendezte. – Rebekah, anya meglepetést tartogat neked a konyhában.

– Milyen meglepetést?

– Menj, nézd meg! Apa és én foglalkozunk Erickel.

Rebekah bólintott. Soha életében nem szeretett semmilyen meglepetést, amit az anyja készített neki. És egészen biztos volt benne, hogy ezt sem fogja szeretni. Bátorításképpen megszorította Eric kezét, aztán megfordult, és a konyha felé vette az irányt. Mielőtt még az előszobába visszaért volna, Eric már megnevettette Dave-et és az apját.

Mosolygott, ahogy a konyhába sétált. Tudta, hogy eltart egy darabig, mire az anyja megszokja, hogy Erickel jár. Az anyja teljesen odáig volt a gondolattól, hogy Isaac lesz a veje. Rebekah kételkedett benne, hogy az anyja bármelyik férfit könnyen elfogadná, de egy rockbanda tagját, akinek tetoválása van, át van szúrva a mellbimbója és fura a frizurája? Rebekah nem hitte, hogy az anyja valaha is elfogadja Ericet. Bár nem is érdekelte. Teljes szívéből szerette Ericet. Ha az anyja nem látja, hogy milyen csodálatos férfi, az az ő baja, nem Rebekah-é. Nem is Ericé.

Rebekah csípőjével nekicsapódva nyitotta ki a konyha lengőajtaját. – Anya, Dave azt mondja, hogy meglepetésed van a számomra.

Isaac fordult el a pulttól, ahol az anyjának segített előkészíteni az vacsorát. Rebekah szíve kihagyott néhány ütemet és száguldani kezdett. – Visszajöttél? – kapkodott levegő után.

Isaac keresztülvágtatott a konyhán, és mindkét karjával átölelte. Lágy csókot lehelt a halántékára, és addig szorította, amíg a lány már nem kapott levegőt. – Ó, Rebekah– motyogta. – Annyira hiányoztál.

Észrevette anyja örömteli arckifejezését, azelőtt, hogy bement a kamrába.

– Isaac – mondta Rebekah. Elhúzódott tőle, hogy belenézzen szelíd, szürke szemébe. – Mit csinálsz te itt?

Még mindig ő volt a legjóképűbb férfi, akivel valaha találkozott. Tágra nyílt szemek, egyenes orr, tökéletesen formált ajkak, egyenletes vonások és vastag, barna hullámos haj keretezte az arcát. És a frissen szerzett barnasága jól illett a fehér ingéhez. Az ujja fel volt gyűrve, felfedve izmos alkarját. Bármennyire is vonzó volt, nem dobogtatta meg a lány szívét, ahogy az ránézett. Még egy parányi vágyat sem érzett.

– Anyád hívott meg. Tudod, hogy nem utasíthatom vissza a házi süteményeit. – Isaac Rebekah arcát kutatta, majd két kezébe vette. – Fantasztikusan nézel ki, angyalom.

– Remekül érzem magam.

– Minden orvosi vizsgálaton részt vettél? – kérdezte, aggódva nézte a lányt.

Meghatódva lesöpört egy hullámos hajtincset a homlokáról. – Igen. Egyelőre semmi nyoma. Decemberre van egy másik időpontom.

Nem kellett megmondania, mi volt az. Együtt élték át azt, és a túloldalon erősebb emberként jöttek ki belőle. Ez a kötelék kettőjük között mindig meglesz.

A férfi újra megölelte. – Hiányoztál. Mondtam már?

– Igen. Te is hiányoztál. – Nem hazudott. Hiányzott neki. De ahogy a férfi tartotta őt, rájött, hogy sosem szerette őt igazán. Legalábbis nem szerelemmel. Az érzései ugyanazok voltak, mint mindig. Egy igazán közeli baráté. Egy baráté, akire számíthat, aki ott lesz, bármi történjen is. Isaac volt a legjobb barátja, de nem szeretőknek szánták őket. Ezt most már tudta. Most, hogy ott volt neki Eric, meg tudta mondai a különbséget.

Rebekah elhúzódott Isaac öleléséből, és mosolygott, tudva, hogy minden úgy van, ahogy lennie kell. Nem úgy lettek egymásnak teremtve, mint egy pár, de túl sokat jelentettek egymásnak ahhoz, hogy távol maradjanak egymástól. Tényleg örült, hogy találkoznak, és ez így rendben volt. Ez nem az Eric iránti érzéseinek elárulása volt, mert nem ugyanazt érezte Isaac iránt. Rájönni erre nagy megkönnyebbülés volt, nem tehetett róla, de ragyogott Isaacre. – Mondj el mindent Afrikáról! – mondta, és helyet foglalt a pultnál, hogy meghallgassa, ahogy a férfi a kalandjairól mesél, miközben zöldséget aprít a salátájukhoz. Csodálata egyre nőtt, ahogy a férfi mesélt neki minden emberről, akiken segített, miközben a bozótosban szörnyű körülmények között élt.

– Szóval a baba túlélte? – kérdezte a csodálkozástól tágra nyílt szemekkel.

Isaac bólintott. – Volt egy másik asszony a faluban, aki kolerában veszítette el a gyerekét, ezért magához vette az újszülöttet. Bárcsak megmenthettem volna az anyát is, de a krokodil túl nagy sérülést okozott a gerincében, és elveszítettem őt az asztalon.

Rebekah látása elhomályosult a könnyektől. – Ez annyira szörnyű, – mondta. – És te. Te egyszerűen csodálatos vagy, Isaac.

Egy hirtelen lélegzetvétel figyelmeztette Eric jelenlétére. A férfi úgy nézett ki, mintha valaki gyomorszájon vágta volna. – Eric – mondta. – Gyere ide! Van itt valaki, akivel szeretném, ha találkoznál.

Q

Eric azon tűnődött, hogy ki ez a túl vonzó, hogy igaz legyen férfi. Rebekah csüngött minden szaván, mintha elnémult volna a sármjától és karizmájától. Amikor a lány kimondta a nevét – Isaac– és egyszerűen csodálatosnak nevezte, Eric biztos volt benne, hogy lelkét kiszakították a testéből. És most Rebekah azt akarta, hogy Eric találkozzon a sráccal? Nem, köszönöm.

– A vécét kerestem – mondta Eric. Hazugság, de semmiképpen sem akart Dr. Tökéletes közelében lenni.

– Biztos vagyok benne, hogy egy percig még vissza tudod tartani – mondta Rebekah. Felugrott a zsámolyról, és megfogta a férfi kezét, mielőtt az elmenekülhetett volna a konyhából.

– Eric, ő itt Isaac. Egy nagyon-nagyon kedves barátom.

Isaac nem tűnt boldognak, hogy a lány a barátjának nevezte. Eric kezet nyújtott. – Eric vagyok, Rebekah nagyon birtoklásmániás pasija.

Isaac szeme kikerekedett.

– És szeretője – tette hozzá Eric. – Folyamatosan rajta vagyunk.

Isaac napbarnított arca több árnyalatot halványult, de megfogta Eric kezét, és szívélyesen megrázta.

– Eric – dorgálta meg Rebekah. – Van olyan, hogy szükséges információ, de ez határozottan nem az. – Kuncogott, de nem tagadta a férfi állítását. Eric némileg jobban érezte magát.

Rebekah anyja rontott be a konyhába. – Rebekah, segíts pépesíteni azokat a krumplikat – mondta. – Isaac, kivennéd a sültet a sütőből? Be kell tennem a süteményt.

– Persze. – Isaac felvett egy pár sütőkesztyűt, és elindult a sütő felé.

– Segíthetek valamiben? – kérdezte Eric, szíve hevesen zakatolt. Rebekah anyja halálra rémítette.

– Ne butáskodj! Te vendég vagy. Menj, ülj le Billel és Dave-vel, amíg elkészül az vacsora.

– Isaac is vendég – emlékeztette Rebekah az anyját.

Mrs. B fél karjával megölelte Isaacet, miközben ő igyekezett nem leejteni a sültet. – Ne légy nevetséges, Rebekah! Isaac családtag. Csak tedd azt a tűzhelyre, drágám!

Isaac a sültet a tűzhelyre tette. Eric figyelte, ahogy Rebekah lecsöpögteti a krumplit, és elkezdi verni a keverővel. Mrs. B. kekszeket szaggatott a tésztából, és elrendezte őket egy sütőlapon. Isaac vállalta, hogy felszeleteli a sültet. Tényleg úgy néztek ki, mint egy család. Valami, amije Ericnek sosem volt, de mindig is akart. És úgy tűnik, most már nem is lesz.

Dave a kerekesszékével nekiütődve nyitotta ki az ajtót. – Gyere, Stick! Segíts megteríteni az asztalt! – Dave tányérokat és tálakat húzott ki a tálalószekrényből, és a mozdulatlan lábaira helyezte őket.

Eric elmosolyodott, hálás volt a feladatért.

– David Adam Blake, ne Rebekah vendégét kérd meg, hogy megcsinálja a te feladatodat! – mondta Mrs. B.

– Nem bánom – erősködött Eric.

– Menj, ülj le a nappaliban! – mondta Mrs. B.

Ericnek nem volt más választása, mint engedelmeskedni.

Blake Apuka vagy Bill, ahogy ragaszkodott hozzá, hogy Eric szólítsa, felnézett a háborús filmből, amikor Eric leült mellé az üres fotelbe. – Kizavartak a konyhából?

Eric bólintott. – Nyilvánvalóan én vagyok a vendég, Isaac a családtag.

Bill kuncogott. – Isaac családtag. – Megveregette Eric alkarját. – Nagyszerű srác. Ő orvos, tudod?

– Igen, Reb említette.

– Most érkezett vissza Afrikából. Azt mondta, hogy átvenni az apja praxisát, várhat egy évet. Oda akart menni, ahol az embereknek a legnagyobb szüksége volt rá. Manapság nem sok olyan önzetlen emberrel találkozni, mint Isaac.

Igaz, de Eric még mindig utálta.

– Kész a vacsora, – hívta őket Mrs. B.

Eric felállt. Mrs. B. az asztal végéhez irányította. – A vendégek foglalják el a díszhelyet – mondta.

Eric ült a hosszú asztal túlsó végén, és Bill a másik végén vele szemben. Egy széket eltávolítottak az asztal mellől, hogy Dave kerekesszéke elférjen, és az anyja mellette ült. Így Rebekah és Isaac egymás mellett ültek. A vacsora finom volt, de bár Eric mindent megevett a tányérjáról, alig érezte az ízét.

Mindenki annyira lelkesedett Isaac afrikai történeteiért, amik szórakoztatóak és hősiesek voltak. Eric nem tagadhatta. Nemkívánatos kívülállónak érezte magát. Rebekah alig nézett rá egész étkezés alatt. Túlságosan lefoglalta a nevetés Isaackel és a férfi iránti rajongás, aki annyira kibaszottul vonzó volt, hogy az már undorító. Amikor Isaac elkezdett fényképeket körbeadni arról, hogy Kongó egyik falujában betegeket és sérülteket lát el, Eric minden megfelelőt elmondott, de a szíve összeszorult. Hogyan tudna ezzel versenyezni? Soha nem tett semmi tiszteletreméltó dolgot. Vacsora után Mrs. B. hozott egy sajttortát tele cseresznyével.

– Tudom, hogy ez a kedvenced– mondta Isaacre ragyogva, miközben egy nagy szeletet kínált neki.

– Elkényeztet – mondta, bombázó mosolya még Ericet is elbűvölte.

Bassza meg! Legalább annyi tisztesség lenne a fickóban, hogy ronda, vagy hülye, vagy unalmas lenne. Valami!

– Ez a legkevesebb, amit tehetek a mi hősünkért, az életmentő orvosunkért.

– Nekem úgy tűnik, hogy nem Isaac az egyetlen életmentő ennél az asztalnál– mondta Dave. Ericre mosolygott, aki kissé megrázta a fejét, nem akarta felhozni az apró újraélesztési kísérleteit.

– Ó, valóban? – kérdezte Isaac, és látszott, hogy őszintén érdekli, amit Dave mondott. Ericnek igazán nehezére esett, hogy tovább gyűlölje a srácot. – Mi történt?

– Eric két életet mentett meg idén egyedül – mondta Dave. – Az egyik az enyém.

Eric az előtte álló sajttorta szeletre meredt, és ismét beledöfött egy cseresznyébe. – Semmiség. Bárki ugyanezt tette volna.

– Ez nem igaz – mondta Isaac. – A legtöbb ember másfelé néz, ha valaki bajban van, akkor is, ha képes lenne segíteni. Ők csak… nem segítenek.

Eric bökdöste a sajttortáját, és igyekezett nem büszkeséget érezni, Isaac szavai miatt.

– Kit mentettél még meg, Eric? – kérdezte Rebekah.

– Senkit– mondta újra.

– Treyt – mondta Dave. – Szélütést kapott, és Eric lélegeztette, amíg a mentők kiérkeztek.

– Hogyhogy nem hallottam még erről a történetről? – kérdezte Rebekah Ericről Dave-re pillantva, majd vissza Ericre.

Eric vállat vont. – Trey nem szereti, ha erről beszélünk.

Rebekah közelebb hajolt, és odasúgta:– És én azt hittem, tanúja voltam az első alkalomnak, amikor az ajkadat Treyére nyomtad. – A lány kuncogott, és a térdét megszorította az asztal alatt.

Eric tágra nyílt szemmel nézett rá. Imádkozott, hogy senki sem hallotta.

– Kicsoda Trey? – kérdezte Isaac.

– A Sinners ritmusgitárosa – mondta Rebekah.

– Sinners?

– Igen. Eric zenekara. Sinners.

– Szóval zenekarod van? Olyan, mint egy helyi zenekar, vagy mi? – kérdezte Isaac teljes komolysággal, és evett még egy falat sajttortát.

Rebeka nevetett, és átölelte Isaac karját. – Olyan tudatlan vagy! A világ egyik leghíresebb dobosa süteményt eszik veled, és te teljesen tanácstalan vagy.

– Ez a fickó híres? – kérdezte Isaac, a csodálkozástól tágra nyílt szemekkel. – Autogramot kellene kérnem tőle, vagy valami?

Rebekah ettől még jobban nevetett. Elengedte Isaac karját, hogy a hasát fogja. – Hagyd abba! Kinyírsz.

Eric azt hitte, ő az egyetlen, aki meg tudja így nevettetni. Nyilvánvalóan nem.

– Szóval te egy rocksztár vagy? Igazából? – kérdezte Isaac. – Hogy találkoztál vele Rebekah?

– Dave volt a Sinners hangtechnikusa. Amikor megsérült, hagyták, hogy csináljam, amíg talpra nem áll. – Egy másodperccel később vette észre a botlást, már túl későn. Szeme elkerekedett, és a körbeforgatta a fejét, hogy a bátyjára nézzen. – Ó Dave, sajnálom, hogy ezt mondtam. Nem úgy értettem…

Dave csak mosolygott. – Semmi gond. Remélem, hogy visszavesznek, mielőtt tényleg talpra állok.

– Kész vagy újra turnézni? – kérdezte Eric. – Tudod milyen fárasztó tud lenni.

Dave bólintott. – Remélem, hogy amikor januárban visszamész, kész leszek átvenni a feladataim nagy részét. Nos, legalábbis amiket a székemben is meg tudok csinálni. Nem hiszem, hogy ilyen hamar sétálni fogok, és nem leszek túl hasznos az összeszerelésnél és a bontásnál. Bár amennyit tudok, azt megteszem.

– Ne siettesd magad, fiam – mondta Bill. – Itt maradhatsz anyáddal és velem, ameddig szükséges.

Dave és Rebekah pár pillantást váltottak, majd az anyjukra mosolyogtak.

– Szeretek dolgozni– erősködött Dave. – Nagyon hiányzik. És a srácok is. Ők is hiányoznak. Hogy vannak?

– Remekül– mondta Eric. – Én és Reb mindnyájukat felírtuk önkéntesnek most Hálaadáskor a hajléktalanszállón. Alig várom, hogy elmondjam nekik.

– Nagyszerű! Ott leszek – mondta Dave. – Alig várom, hogy újra lássam őket. És tényleg alig várom, hogy visszatérjek a turnéra.

– Bármikor, ha úgy gondolod, hogy bírod – mondta Eric mosolyogva. Nagyon jó volt látni, hogy Dave ilyen jól van.

– De… mi lesz velem? – kérdezte Rebekah.

– Reb, az elejétől fogva tudtad, hogy a munkád a zenekarral ideiglenes – mondta Dave.

A lány lehajtotta a fejét, teljesen legyőzöttnek tűnt. Eric nem akarta, hogy elmenjen, de amikor Dave kész lesz visszatérni a munkába, mennie kell. És akkor állandóan itt lesz Isaackel, miközben Eric úton lesz.

Ez az egész szívás.

– Nekem nem tetszik az ötlet, hogy úton vagy, főleg ezekkel a bűnös, piszkos rocksztárokkal, Rebekah – mondta Mrs. B.

Eric hátán felállt a szőr. Hirtelen késztetést érzett, hogy megüssön valakit.

– Ahogy minden nap a telefonba is elmondod, anya– mondta Rebekah. – Nyugodj meg!

– Ez biztonságos? – kérdezte Isaac, szeme sarkából Ericre pillantva. – Nem bántanának, ugye?

Rebekah a szemét forgatta. – A srácok nagyszerűek. Mindegyikük. Kicsit nehéz volt a kezdet Marcusszal, de most már minden rendben.

– Marcus megnehezítette a dolgodat? – kérdezte Dave.

– Először– ismerte be Rebekah. – Most már jóban vagyunk. Sikerült megértenünk egymást. Befejezte az erősítőm szabotálását, és a jegyzetfüzetedet is visszaadta nekem.

– Micsoda? Alaposan szét fogom rúgni a seggét – mondta Dave. Felnevetett. – Nos, talán megkérem Ericet, hogy üsse le, így felgurulhatok a kibaszott seggére.

– David Adam, vigyázz a nyelvedre! – mondta Mrs. B.

– Elnézést,Anya – mondta David szégyenlősen.

– Mindenki befejezte? – kérdezte Mrs. B.

Eric annyira kész volt elmenni, hogy az már nem volt vicces. Felállt, és felvette a tányérját. – Elmosogatok.

– Ne légy nevetséges! A vendégek nem szoktak mosogatni – mondta Mrs. B. – Rebekah, hozd az edényeket!

Rebekah felállt, hogy engedelmeskedjen az anyjának, felmarkolt a tányérokat, és egymásra rakta őket.

– Miért nem segítesz neki Isaac? – mosolygott Mrs. B gyengéden.

– Igen, asszonyom.

Eric nézte, ahogy Isaac és Rebeka leszedik az asztalt, a szíve fájt. Annyira jól érezték magukat egymás társaságában, halk szavakat és nevetést váltottak egymással. Nem volt kétsége afelől, hogy nekik mindennapos a közös házimunka. Mint egy pár.

– Segíthetek? – Eric megragadta Rebekah kezét, miközben az összeszedte az üres borospoharát. Ujjával végigsimította a lepke karkötőt, amit tőle kapott.

A lány mosolygott. – Isaacnek és nekem már van gyakorlatunk. Seperc alatt kész leszünk. – Közel hajolt a füléhez. – Utána hazamehetünk. Úgy tűnsz, mint aki mindjárt kibújik a bőréből.

Milyen figyelmes tőle.

– Hol a fürdőszoba? – kérdezte a lánytól.

– Van egy púderszoba a konyha mellett.

– Nincs szükségem púderre – mondta.

A lány nevetett, és a bordájába bökött. – Joker. – Mohón csókolta az férfi ajkát. Az ezüstök fémes csörgése szakította meg csókjukat. Isaac leguggolt, hogy felszedje az összes ezüstöt, amit éppen a padlóra öntött.

Eric feltápászkodott, hogy megkeresse a púderszobát, bármi is legyen az. Kiderült, hogy egy fél fürdőszoba, bár az ajtón volt egy fa plakát, ami púderszobának jelölte.

Nem sajnálta az időt a berendezések használatára, össze kellett szednie magát. Ellentétes érzelmek zűrzavarában volt, a gyomra begörcsölt. Remegett a keze, a kurva életbe. Vett néhány mély lélegzetet, hogy megnyugtassa az idegeit. Mindez túl sok volt, túl gyorsan. Néha örült, hogy nincs családja, amit a sajátjának mondhat. A családokkal való kapcsolatai mindig zavarba ejtették. Még Sed családja is, akik lényegében a legcsodálatosabb emberek, akikkel valaha találkozott, néhány óra után túl sok lett, hogy kezelni tudja. Ez mind olyan… sűrű volt. És közeli. Mikor végre kijött a fürdőszobából, Mrs. B. azonnal leszólította.

– Mit gondolsz valójában, mit csinálsz? – sziszegte.

– Uh, hugyoztam. – Az ajkába harapott. – Mármint pisilni mentem.

A nő elkeseredett hangot hallatott. – Nem erre gondoltam, te határozottan és eltökélten meg akarod rontani a lányomat, nem?

– Huh? – Őszintén szólva, fogalma sem volt miről beszél a nő.

– Úgy értem, nézz rá! Kék a haja, az ég szerelmére.

A férfi mosolygott. – Már kék volt a haja azelőtt, hogy találkoztunk.

– Semmit nem tudsz nyújtani neki. Körbeutazni Isten teremtményét egy rakás mihaszna zenésszel. Miféle élet ez egy fiatal nőnek?

– Úgy tűnik, élvezi.

– Stabil otthonra van szüksége. Erős támogatással. Elmondta egyáltalán, hogy rákos? – mondta Mrs. B, mintha ez botrányos lenne.

– Elmondta. Elég jól tudom támogatni.

Mrs. B újra elkeseredetten sóhajtott. – Ezeket azért csinálja, hogy visszavágjon nekem, tudod? – mondta Mrs. B. – Csak azért szakított szegény Isaackel, mert én kedvelem őt.

– Uh… – Úgy döntött, ez nem az ő dolga, hogy felvilágosítsa ebben a kérdésben.

– Látod őket? – mondta Rebekah és Isaac felé intve a kezével, akik egymás mellett állva mosogattak, megosztva egymással azt a gyengéd barátságot, ami olyan könnyen áramlott kettőjük között. – Láttál már valaha náluk tökéletesebb párt?

Nem, valójában nem, de Eric és Rebekah nagyszerűek megvoltak együtt. Csak az anyja nem értette.

– Tudom, hogy nem kedvel engem – mondta Eric –, de én szeretem a lányát. Nem állok félre Isaac kedvéért. Felejtse el!

– Szereted őt? – Kérdésének kétkedése felborzolta Eric amúgyis feszült idegeit.

– Igen, szeretem őt. Mi van? Azt hiszi, hogy mert nem vagyok olyan, mint Mr. Tökéletes odakint, nem vagyok képes szeretni őt?

– Ha igazán szereted, el kell engedned. Nem tud boldog lenni veled. Úgy értem, nézz magadra!

Eric összeráncolta a homlokát. Nagyon jól tudta, hogy néz ki. Tudta, hogy nem passzol az anyák álompasija a lányuknak képébe, de nem volt olyan csúnya, hogy megijesztette volna a kisbabákat, vagy ilyesmi. – Mi köze van bármihez is annak, hogy hogy nézek ki?

A nő nyilvánvalóan úgy gondolta, jobb, ha taktikát vált. – Isaac mellette állt, amikor beteg volt. Te mit tettél érte valaha is?

– Talán ezt tőle kellene megkérdeznie. – A férfi megkerülte őt, és elindult a konyhába. Ericnek el kellett ismernie, hogy a nőnek igaza van. Isaac sokkal többet tett Rebekah-ért, mint Eric. Eric hibája volt, hogy nem találkoztak korábban? Ott lehetett volna – ott lett volna –, ha ismerte volna, amikor beteg volt.

Isaac habot kent Rebekah orrára, szeretetteljes mosollyal az ajkán. A lány nevetett, és vízzel fröcskölte le, összevizezve a ropogós fehér ingét. Valóban helyes pár voltak. Émelyítően aranyosak.

Eric megállt Rebekah háta mögött, és karjaival átkarolta a lány derekát.

– Indulhatunk? – mormolta a fülébe. – Szükségem van egy szopásra.

Isaac arckifejezése megfizethetetlen volt.

– Jól szop a csaj, nem haver? – mondja Eric, hogy tovább húzza Isaacet. Nagyon akarta, hogy a fickó meglegyintse, hogy jogos indoka legyen beverni a tökéletes orrát.

– Nem hiszem, hogy helyénvaló így beszélni egy hölgy előtt – mondta Isaac, leeresztve a tekintetét az edényre, amit sikált.

– Nem vagyok egy hölgy előtt. Mögötte vagyok. Szereti hátulról. Tudtad ezt Isaac? Vagy ez túl perverz neked? Azt hiszem, olyan csávó vagy, aki csak misszionárius pózban csinálja, te puhapöcs.

Ericet túlságosan lefoglalta, hogy kiakassza Isaacet, hogy észrevegye, hogy eltévesztette a célpontot, és helyette Rebekah-t dühítette fel.

A lány lerángatta a hosszú sárga latex kesztyűt a kezeiről, és a mosogató hátuljára hajította őket. – Nagyszerű volt látni Isaac – mondta, és megcsókolta az arcát. – Majd hívlak. Menjünk – ordított Ericre.

Kirángatta magát a férfi szorításából, és kiviharzott a konyhából.

– Ha bántod őt, megbánod – mondta Isaac nyugodtan, és egy ragyogóan tiszta edényt tett a csöpögtetőtálcára.

Ez fenyegetésnek hangzott. Eric félig kísértésbe esett, hogy provokálja őt, de Rebekah már a bejárati ajtó felé tartott. – Kösz a vacsorát, Anya – mondta, és megpuszilta az anyja arcát. – Viszlát, Apa. Dave – szólt be az ebédlőbe, és kinyitotta a bejárati ajtót. – Találkozunk csütörtökön, ha nem korábban.

– Örülök, hogy találkoztunk – mondta Eric, és a lány után rohant.

Q

Rebekah nem tudta, hogy lehet ennyire dühös valakire, akit szeret. Nem tudja elhinni, hogy Eric ezeket mondta Isaac előtt. Elindult a kocsi felé, nem nagyon törődve azzal, hogy Eric követi-e vagy sem.

A férfi a séta felénél utolérte, és megpróbálta elkapni a karját. A lány elrántotta magát. – Ne érj hozzám!

– Mi a baj, kicsim?

– Mi a baj? Mi a baj?

A férfi a lányra nézett, őszintén zavarba ejtette, amit mondott.

– Miért hoztad fel a szexuális életünket Isaac előtt?

Eric vállat vont. – Nemtom’.

– Nem tudod?

Megrázta a fejét. A lány csalódottan felmordult, és továbbment a kocsihoz. Kinyitotta az ajtót és bepattant, mielőtt segíthetett volna. Egy pillanattal később a férfi is beszállt mellé, és becsukta az ajtót, de nem indította be a kocsit. Hosszú csend után, a lány felé fordult, és ránézett. Visszanézett rá. – Haragszol? – kérdezte.

– Hű, Eric. Hogyan jutottál erre a nagyszerű következtetésre?

– Tényleg nem tudom miért mondtam mindazt – mondta halkan. – Ő csak… az idegeimre ment.

– Isaac? Hogy tud Isaac bárkinek is az idegeire menni? Csodálatos volt.

– Igen. Nem kedvelem. Nem akarom, hogy körülötted legyen.

Nem tudta elhinni, amit hallott. – Miért nem?

– Régen jártatok.

– És akkor? Még mindig lehetünk barátok.

Eric gúnyolódott. – Hadd mondjak neked valamit a pasikról. Ha egyszer megdugtak, soha nem tudnak csak a barátod lenni. Lehet, hogy ezt mondják, és úgy is tesznek, de minden alkalommal, amikor rád néznek, arra gondolnak, milyen jó volt a puncidat érezni a farkuk körül.

Megrázta a fejét, és a szemeitforgatta. – Ez valószínűleg igaz olyan valakire, mint te, de Isaac más.

– Valaki, mint én? A te tökéletes piperkőc dokid jobb, mint én, ezt akarod mondani?

– Nem ezt mondtam.

– De erre utaltál. Szállj ki a kocsimból!

Túlságosan ledöbbent, hogy megmozduljon. – Mi? – mondta suttogva.

– Kurvára hallottad. Menj vissza hozzá, ha annyira akarod! – áthajolt a teste előtt, és kinyitotta az ajtót. – Szállj ki!

– Eric? – Sosem látta őt így viselkedni. Ennek semmi értelme. Már nem is volt többé mérges. Csak zavarban volt. – Nem akarom őt úgy. Miért vagy ilyen?

A sötét szélvédőn kibámulva megszólalt:– Mert nem akarok többé veled lenni.

A szíve a torkán akadt, amíg azt nem gondolta, hogy megfullad. A férfi beindította a tökéletesen behangolt motort.

– Nos? Mire vársz? – kérdezte, továbbra sem nézve a lányra.

A lány szíve összetört,a pasi pedig elviselhetetlen seggfej volt. Ha nem akarja őt, rendben. Nem mintha nem tudná, milyen egyedül lenni. Kiszállt az kocsiból, és becsapta az ajtót. A férfi olyan gyorsan hajtott el, a Corvette nem volt más, mint smaragdzöld homály. Tudta, hogy nem kellett volna segíteni a javításában. Meg fogja ölni magát abban az átkozott izében. Ebben a pillanatban nem volt biztos benne, hogy érdekli-e.

 

23. fejezet

Fordította: Meridiana

 

Eric mellkasa annyira összeszorult, hogy majdnem megfulladt. Rátaposott a gázra, és sivító kerekekkel kisodródott egy kanyarban. A semmiből egy kis fekete kutya szaladt a kocsija elé. Fogait összeszorítva Eric beletaposott a fékbe, és csikorogva megállt. Szíve hevesen kalapált, átkukucskált a motorháztetőn, félve attól, amit látni fog. A kutya sértetlenül, behúzott farokkal a járdára trappolt, és behúzott füllel, óvatosan szemlélte az autót.

Eric megkönnyebbülten lélegzett fel, és olyan sebességet vett fel, ami megengedhető egy lakónegyedben. Miért volt ilyen dühös? És ilyen megbántott? És miért rúgta ki Rebekah-t a kocsijából? Tényleg szakított vele? Tíz perccel ezelőtt azt mondta az anyjának, hogy nem tesz semmit Isaac miatt. Nem épp ezt tette az imént? Félreállt Isaac miatt?

– Bassza meg – morogta. Vissza kellett mennie. Eric megkerülte a háztömböt, és elindult a ház felé. Rebekah még mindig a ház előtt állt, de nem volt egyedül. Isaac bizalmasan a karjában tartotta, egyik kezével pedig a selymes haját simogatta. Isaac megpillantotta Ericet, és vigyorgott. Hátrahajtotta Rebekah fejét, és mélyen megcsókolta. Isaac felmutatta a középső ujját Eric irányába Rebekah háta mögött, ami sokkal több volt, mint amennyi provokációt Eric kezelni tudott.

Eric egy szempillantás alatt kiszállt a kocsiból, és átvágott az udvaron.

Elrántotta Rebekah-t Isaac ajkaitól. A lány szeme könnybe lábadt, alig volt ideje felfogni, hogy Eric ökölbe szorított keze elindult, eltalálta Isaac orrát, és a padlóra küldte. Eric elégedettsége rövid életű volt.

Rebekah térdre rogyott Isaac mellett, aki mindkét kezét az orra elé tartotta, és megpróbálta kitisztítani a látását, többször kinyitva és becsukva a szemét.

– Ó, Istenem – kiáltotta Rebekah. – Jól vagy, Isaac?

– Kelj fel, te kibaszott nyápic! – mondta Eric. – Még nem végeztem azzal, hogy szétrúgjam a segged.

Isaac nem állt fel, de Rebekah felpattant, és dühösen köpködve Eric felé fordult. 

– Mi a faszt képzelsz, mit csinálsz?

– Megcsókolt téged.

– Szóval ez feljogosít arra, hogy megüsd?

Uh, hah.

– Hát... igen.

Rebekah a szemeit forgatta, és megrázta a fejét.

– El kell menned.

– De én visszajöttem érted.

– Menj el!

– Hívd a zsarukat! – mondta Isaac, feltápászkodott, és lesöpörte a nadrágja hátulját. Tökéletes orra még mindig tökéletes volt, bár duzzadt. Még csak nem is vérzett.

– Nyilvánvalóan instabil.

– Majd én megmutatom neked, hogy ki az, aki kibaszottul instabil – mondta Eric. Mielőtt újabb ütést vitt volna be, Rebekah közéjük lépett.

Összeszorította a szemét, mintha azt várta volna, hogy a férfi tényleg megüti.

Egy feszült pillanat után kinyitotta a szemét, és vett egy mély levegőt.

– Megkértelek, hogy menj el, Eric. Nem vagyok biztos benne, hogy tudom ki is vagy te valójában ebben a pillanatban, és megijesztesz.

Megijeszti őt? Eric azonnal lazított a tartásán.

– Rebekah?

Soha nem bántotta volna. Semmiért sem. Ezt tudnia kellett.

– Viszlát, Eric. Le kell higgadnod, mielőtt olyasvalamit csinálsz, amit megbánhatsz. – Megragadta Isaacet az ingujjánál fogva, és behúzta őt a házba, Ericet pedig egyedül hagyta a pázsiton.

Eric ott állt, düh és méreg között ingadozva. Percekig tartott, mire észrevette, hogy az őrizetlenül hagyott autója gurul az utcán. Rebeka nézte, ahogy Eric üldözi a kocsiját az úton. Elkapta, bemászott, és elhajtott.

– Elment? – kérdezte Isaac.

A lány bólintott, és a könnyek, amiket eddig visszatartott, eleredtek, és most már szabadon áramlottak.

– Jó, hogy megszabadultunk tőle.

– Miért csókoltál meg, Isaac?

– Azt hiszem, ez elég nyilvánvaló, angyalom – motyogta a férfi. A kezei közé fogta az arcát, és a hüvelykujjával lesöpörte a könnyeit. – Szeretlek.

Ez volt az utolsó dolog, amit a lány ebben a pillanatban hallani akart.

– Isaac.

– Hozzám jössz feleségül?

A lány hitetlenkedve bámult rá. Hozzámenni? Ez most komoly?