28. - 29. Fejezet

 

28. fejezet

Fordította: Mandy

 

Eric furcsa pillantást vetett Treyre, mikor az visszatért az asztalhoz. Treynek a legszélesebb önelégült vigyor ült az arcán. Nyilván készült valamire. Végül is ez volt Trey. Ő mindig készült valamire.

– Hol voltál? – kérdezte Sed Trey-t.

– Csináltam helyet a többinek– mondta, és még szélesebben mosolygott. Mindkét kezével megpaskolta a lapos hasát.

Isaac leült, kicsit összerezzent, ahogy a hátsóját elhelyezte a széken. Rebekah-ra pillantott, és a gondosan elrendezett fürtjei tövéig elpirult. Csak hogy a haja már nem volt makulátlan. Úgy nézett ki, mintha valaki az ujjaival végigsimított volna rajta. Eric figyelme újra Treyre terelődött. Még mindig vigyorgott. Aztán vissza Isaacre. Még mindig vörös volt.

Ez nem lehet. Nem lehet, hogy ezek ketten… Eric megrázta a fejét, hogy ezeket a gondolatokat a legközelebbi süllyesztőbe helyezze. Dr. Tökéletes és Trey Mills? Ez egyszerűen lehetetlen. 20 percre tűntek el. Furcsa, hogy együtt értek vissza. Eric elkapta Trey tekintetét, mire az rákacsintott. Eric egy sokatmondó pillantást vetett Isaac irányába, de Trey megvonta a vállát, mintha nem értené, mit akar kérdezni, de a mosolya nem tűnt el.

Rebekah megfogta Isaac kezét.

– Rendben vagy? Mi tartott ilyen sokáig? Már kezdtem aggódni.

– Ó, semmi – mondta, kerülve a szemkontaktust. – Már jobban érzem magam.

– Beteg vagy?

Isaac Treyre pillantott, és újra elpirult. – Lehetséges.

– El akarsz menni? – kérdezte Rebekah. – Haza tudlak vinni.

Megrázta a fejét. – Nem. Az udvariatlan lenne. Az anyukád olyan keményen dolgozott azért, hogy ezt a csodálatos ételt összeállítsa, és a barátaid is szeretnének veled egy kis időt eltölteni.

– Ne gondolj most erre – mondta Mrs. B. – Ha nem érzed magad jól, le kellene feküdnöd, kedvesem.

Eric eltűnődött rajta, hogy vajon fogja-e valaha őt is kedvesnek nevezni. Nem valószínű. Még akkor sem, hogyha ő és Rebekah még mindig együtt lennének. Nem mintha Rebekah valaha is dobná Mr. Tökéletest miatta. Eric rápillantott a lányra, a szíve a torkában dobogott, aztán megpiszkálta a krumplipüréjét.

– Fantasztikusan főz, Mrs. B.– mondta Brian. – Még a feleségemnél is jobban.

Myrnától kapott ezért egy ellenséges pillantást, de megölelte őt, megcsókolta a homlokát, és meg is volt bocsátva minden.

– Jobb lenne, ha többet ennél, Myr. Most már kettő helyett eszel.

Brian a villájával felszúrt egy darab sonkát a tányérról, és a lányéra tolta. Aztán az egyik kezével végigsimított a lány még lapos hasán. Mire az rámosolygott, a kettejük közti szeretet kézzel fogható volt.

– Igazából egy személyre eszem, plusz egy icipici leendő rock istenre, aki körülbelül akkora, mint az ujjad begye.

– Olyan kicsi?

Eric kuncogott Brian megdöbbent arckifejezésén.

– Igen. – mondta Myr. – Most még.

Brian gyengéden megérintette Myrna arcát, mire Eric elfordította a tekintetét, hogy ne kelljen néznie az érzelmeik közszemlére tételét.

– Talán inkább pulykát szeretnél – mondta Brian. – Sed, lökd ide a pulykát.

Sed többet evett, mint ami két embernek elég lenne, míg Jessica az ételt piszkálta, és Mr. B-vel beszélgetett valami politikai vagy jogi dologról. Sed morgott egyet jóváhagyólag, és Brian irányába tolta a pulykás tálat. Brian a villájára tűzött egy nagyobb darab pulykahúst, és Myrna tányérjára tette.

Mire ő felkacagott.

– Feltett szándékod, hogy felhízlalj, igaz?

– Csak azt akarom, hogy boldog és egészséges légy.

Ujjbegyei Brian állán pihentek, és megcsókolta lágyan a férjét.

– A küldetés teljesítve.

Eric figyelme Rebekah felé fordult. Szomorú kifejezéssel bámulta a tányérját. Eric tudta, hogy most arra gondol, hogy neki soha nem lehet gyereke. Nem kellene Dr. Tökéletesnek most megvigasztalnia őt? A balfasz.

Eric kinyújtotta a lábát az asztal alatt, és megérintette a lány lábfejét. Amikor felnézett, Eric rámosolygott. A lány visszamosolygott, majd egy vágyakozó pillantást vetett Isaac felé, és újra lebámult a tányérjára. Eric szeretett volna egyedül maradni vele. Megölelni őt. Az sem érdekelte, hogy a lány nem viszonozza az érzelmeit. De egyszerűen nem tudta elviselni, hogy lássa a mélabúját. Hiányzott neki a mosolya. Bármit megtenne, hogy újra lássa. Még azt is, hogy hülye pofákat vágjon neki. A lány kuncogott, miután vágott néhány hülye grimaszt, hogy megpróbálja felvidítani. Le se szarta, amikor Mrs. B. vagy százszorforgatta a szemét.

Vacsora után visszavonultak a nappaliba szókitalálós társasjátékot játszani, ami Eric kedvence volt. Rebekah mellé ült a kanapéra. Dr. Mentsük-meg-a-világot a lány másik oldalára ült.

A teste melege. Az illata. A puszta jelenléte az őrületbe kergette Ericet. Őszintén remélte, hogy boldog volt a dokijával, mert Eric teljesen nyomorultul érezte magát.

– Szeretnél sétálni egyet? – kérdezte Rebekah.

Egy pillanatig azt hitte, hogy Isaacet kérdezi. Ahogy ránézett a lányra, az reményteljesen mosolygott vissza rá. Őt kérdezte. Eric szíve a torkában dobogott.

– Igen.

Rebekah talpra szökkent, és elindult az ajtó felé. Eric félig futva követte.

– Rebekah, hova mész? – szólt Mrs. B. a lány után szigorú, rosszalló tekintettel.

– Mindjárt visszajövök.

Eric megfogta Rebekah kezét, ahogy lesétáltak a kihalt utcán. Egy kicsit hűvös volt, de kételkedett abban, hogy Rebekah-nak tetszene, ha átölelné a vállát és az oldalához húzná, hogy felmelegedjen.

– Nem is tudom, hol kezdjem – mondta a lány.

De Eric tudta.

– Tényleg hozzámész Isaachez? – fakadt ki.

Rebekah megtorpant.

– Honnan vetted ezt az ötletet? Az anyám mondta neked?

– Nem, te mondtad.

– Én nem mondtam. Megkért, de nemet mondtam neki. Mondtam neki, hogy veled járok. Hogy szeretlek. És te… Te még csak a fáradságot sem vetted, hogy felhívjál a veszekedésünk után. Azt hittem, jelentettem neked valamit, Eric.

A két öklét a csípőjére szorította, és rábámult a közeli utcai lámpa fényében álló fiúra.

– Te jelentesz nekem mindent. És felhívtalak, Rebekah. Legalább ezerszer hívtalak, még azután is, hogy írtál nekem, hogy baszódjak meg, és hogy hozzámész Isaachez.

– Mi? Ne hazudj – kiabált. – Soha nem írtam ilyet.

– De, írtál. Aztán Isaac vette fel a telefonodat, és azt mondta, hogy nem akarsz beszélni velem, és hogy soha többet ne hívjalak.

Rebekah tétovázott.

– Isaac felvette a telefonomat? Mikor?

– Pár órával azután, hogy láttam, amint megcsókolod.

– Nem csókoltam meg! Ő csókolt meg.

– Hát, de nem állítottad meg!

– Esélyem sem volt rá. Megütötted, mielőtt megtorolhattam volna.

Most Eric tétovázott.

– Te nem akartad őt megcsókolni?

– Nem. Téged szeretlek, te kibaszott idióta. Miért akarnék megcsókolni másik férfit?

Eric nehezen lélegzett a düh, a zavarodottság és az öröm egyvelegétől. Rebekah szerette őt. Jó, kibaszott idiótának nevezte, de szerette. Már majdnem elhitte neki, de az elmúlt pár nap fájdalma tétovázásra késztette.

– Ha ennyire szeretsz, miért csaptad rám a telefont?

– Soha nem csapnám rád. Soha. Fel akartalak hívni, hogy megbeszélhessük a dolgokat.

– Akkor miért nem hívtál fel?

– Isaac elgondolkodtatott, hogy nem is akartál velem beszélni.

Eric keze ökölbe szorult.

– A kis sunyi dög.

– Tényleg felhívtál a vita után?

– Igen. Ahogy mondtam, legalább ezerszer hívtalak.

– Azt hiszem, észrevettem volna, ha ezerszer hívsz, Eric. Soha nem hívtál engem. Egyszer sem. Még az ágyba is vittem a telefonomat, nehogy elszalasszam a hívásodat.

– Talán valami baj van a telefonoddal. Hívtalak, Rebekah. Tényleg.

– Nincs semmi baj a telefonommal. Ma is telefonáltam vele többször is.

Kivette a telefonját a zsebéből, és átfutotta a nem fogadott hívásokat.

– Nincs semmi tőled – mondta. – Egy csomó hívás egy ismeretlen számról, de egyetlen egy sem tőled.

– Ez fura. Hadd próbáljam ki.

Ő is elővette a telefonját és tárcsázta a lány számát. A telefon felvillant, de nem volt rajta hang. A kijelző ismeretlen számot jelzett.

– Vedd fel – mondta neki.

Rebekah felvette. – Halló.

– Az a rohadt suttyó – morgott Eric a telefonba.

– Mi az?

– Nem érted, mit csinált?

– Ki?

– Isaac – ki más?

– Mit?

– Megváltoztatta a csengőhangomat némára és a nevemet kitörölte, hogy ismeretlen legyen a számom. Egyenesen a telefonodat programozta át.

Rebekah szemei elkerekedtek.

– Mi? Miért csinált volna ilyet?

– Hogy megszabaduljon tőlem.

– Nem tudom elhinni, hogy ilyesmit csinálna.

– Pedig hidd el.

Egy hosszú pillanatig csak bámulták egymást.

– Szeretlek, Rebekah.

– Én is szeretlek, Eric.

Egymás mellett állva beszéltek telefonon.

– Szia.

Eric kinyomta a telefont, és végigpörgette az üzeneteit a telefonján.

– Ezt te küldted nekem?

Rebekah elolvasta az üzenetet a kijelzőn: Baszódj meg, seggfej. Soha többet nem akarlak látni.

Könnyes szemmel rázta meg a fejét.

– Ez szörnyű. Hát nem tudod, hogy soha nem mondanék ilyesmit neked? Nagyon szeretlek. Az elmúlt öt nap maga volt a pokol.

Eric a karjába zárt a lányt, és a testéhez húzta.

– Nem tudom elhinni, hogy ilyen sunyi ez az alak. Ki akarom tekerni a kibaszott nyakát.

Rebekah megrázta a fejét.

– Beszélni fogok vele. Ő a legjobb barátom. Jó oka kellett rá, hogy ilyet csináljon.

– Igen, egy önző fasz, aki magának akar. Ez az oka.

A lány újra megrázta a fejét.

– Nem akarok többet Isaacről beszélni. Csókolj meg – suttogta. – Kérlek, Eric. Csókolj meg, és soha ne hagyd abba.

Eric újra magához húzta, és perzselő csókkal vette birtokba az ajkait. A lány belékapaszkodott. Érezte a könnyei ízét, ahogy kétségbeesetten a szájának nyomta az ajkait.

– Soha többet ne vitatkozzunk – mormolta Rebekah a fiú szájába.

– Egyetértek.

– És ha mégis, akkor azonnal megbeszéljük szemtől szembe. Nincs telefonhívás.

– Egyetértek.

– Szeretlek.

– Egyetértek.

Rebekah nevetett, Eric mosolygott. Aztán hátrasimította a lány haját, és lecsókolta a könnyeket az arcáról.

– Miért nem hordod az ékszert, amit adtam neked? – kérdezte. Ez volt a másik dolog, ami összetörte a lelkét, valahányszor ránézett a lányra.

– Levettem, mielőtt a menhelyre mentünk. Úgy gondoltam, hogy eléggé ízléstelen lenne egy ilyen drága dolgot viselnem olyan emberek előtt, akiknek semmijük nincs. Aztán annyira el voltam foglalva a vacsorakészítéssel, amikor hazajöttünk, hogy elfelejtettem visszavenni.

– Csak ennyi? – kérdezte.

A lány bólintott. Ekkor mélyen megcsókolta.

– Azt hittem, azt jelentette, hogy végeztünk.

Rebekah megint megrázta a fejét, megszakítva a csókot, de csak egy rövid pillanatra.

– Menjünk vissza hozzád – mondta.

– És mi lesz a vendégeiddel?

– Te vagy az egyetlen vendég, aki számít.

– Nem kéne szembenéznünk Isaackel?

– Majd később beszélek vele. Per pillanat még csak nem is akarok rá gondolni, legkevésbé pedig látni őt. Még a végén orrba találom vágni.

– Azt bírnám. – Eric a karjába emelte a lány, és tovább csókolta, míg elérték a kocsit.

– Jönni fognak, hogy megkeressenek, ha nem szólunk nekik, hogy elmegyünk.

– Felhívom őket, míg vezetsz – mondta Rebekah.

Eric kinyitotta neki a kocsi ajtaját, és becsúsztatta az anyósülésre.

– Remélem, van kulcsod.

A lány lehajtotta a napellenzőt, és egy kulcscsomó hullott az ölébe.

– Vezess, mint egy őrült. Amilyen gyorsan csak lehet, ágyban akarlak tudni.

Ericnek nem okozott gondot teljesíteni ezt a kérést. Amíg ő ellavírozott az utcákon, Rebekah felhívta az anyját. Eric megpróbált nem bosszankodni szóváltás miatt, de nem sikerült neki.

– Nem azért hívtalak anya, hogy ezt megvitassuk. Csak azért hívtalak, hogy tudassam veled, hogy elmentem Erickel, és nem akartam, hogy aggódj.

Eric néhány részletet elkapott Rebekah anyja szóáradatából.

– Jobban neveltek ennél… Úgy viselkedsz, mint egy kis ribanc… Nem hiszem el, hogy csak így magára hagyod Isaacet…. Örülhetsz neki, ha ezek után még egyszer is szóba áll veled…

– Ő örülhet, ha nem vágom le a golyóit egy rozsdás késsel.

Eric kuncogott. Elkapta Rebekah felvillanó mosolyát az utcai lámpa fényében.

– Holnap eljövök majd a cuccaimért. Köszönj el mindenkitől a nevemben.

– És az én nevemben is! – szólt Eric lelkesen.

Esküdött, hogy hallotta, ahogy Mrs. B. trágárságok hosszú sorát eresztette meg, mielőtt Rebekah megszakította a hívást.

– Biztos vagy benne, hogy ezt akarod? – kérdezte a lánytól, átnyúlva a kocsi túloldalára, vigasztaló kezét a lány nyakára téve. – Nincs sok tapasztalatom az anyák terén, de azt hiszem, fontos lenne, hogy boldogok legyenek.

– Bárcsak az én boldogságomra is gondolna. Szerintem azt hiszi, hogy azt teszi, ami jó nekem, de Isaac soha nem tett boldoggá. Nem úgy, ahogy te. Rendesen gondoskodott rólam, és kötelességemnek érzem, hogy ne legyek gonosz vele…

– Én nem.

Rebekah nevetett.

– Egy orbitális fasz, igaz? Nem is értem, miért.

– Ahogy mondtam, ő magának akar téged.

– Hát, nem fog megkapni. – Megszorította Eric térdét. – Én a tiéd vagyok.

Eric szíve úgy vert, mint a ketrecbe zárt madáré.

– Reb?

– Igen.

– Mivel újra visszatértünk ahhoz, hogy őszinték vagyunk egymáshoz.

– Igen.

– Miért változtattad meg a hajad színét?

Rebekah hangosan felsóhajtott.

– Ez csak bemosó. Apa megkért, hogy normálisan nézzek ki a karácsonyi családi képen. Nem tudok nemet mondani apunak.

Eric megkönnyebbülten fellélegzett.

– Nem tudom, miért zavart ez engem ennyire. Talán, mert mikor először láttalak, tudtam, hogy egymásnak vagyunk teremtve, mert a hajunknak ugyanaz a kék árnyalata volt.

Rebekah nevetett.

– Tényleg? Én azt hittem, részeg vagy, vagy ilyesmi. Elbotlottál a saját lábadba.

– Eldobtam magam a tökéletességedtől.

Újra nevetett. – Te tiszta dinnye vagy.

– Sárga vagy görög?

– Tudnál gyorsabban menni?

– Nem hiszem, hogy tudok. Egy jobb kocsira lenne szükséged – mondta. – Mit szólnál egy 68-as Camarohoz?

– Mi?

– Hát, a Corvette úgy fut, mint egy álom, hála neked, úgyhogy most már a Camaron tudunk dolgozni. Ha kész, szeretném, ha a tiéd lenne.

– És gondolom, ha azt mondom, ez túl sok és visszautasítom az ajándékod, akkor meg fogsz sértődni, mintha lándzsával szúrnám át a szívedet.

– Valami ilyesmi.

– Rendben. Akkor megjavítjuk a Camarot. És megtartom.

Ültében izgatott táncot lejtett.

– Én fogom megvenni a következő csotrogányt, amit megjavítunk. Mit szólsz?

– Tökéletesen hangzik. Így legalább tudom, hogy a közelemben tarthatlak egy darabig.

– Próbáld meg örökre.

– Igen, legyen – mondta. – Próbáljuk meg örökre.

– Mire gondolsz?

– Azt hiszem, feleségül akarlak venni.

– Miért?

– Hogy legyen családom.

– Ó. – Rebekah hirtelen nagyon elcsendesedett. – Tudod, hogy nem adhatok neked családot, Eric.

– Te leszel a családom. És talán örökbe fogadhatunk néhány gyereket, ha akarod.

– Örökbe fogadni?

– Van egy csomó kölyök odakint, akiknek egy jó otthonra lenne szükségük. Tudom. Én is ilyen voltam.

– Hadd gondoljam át.

Eric tudta, hogy a lány saját gyerekekről álmodott, de ez nem lehetséges. Adni fog neki időt, hogy hozzászokjon a gondolathoz.

– Te megérdemelsz egy olyan nőt, aki saját gyerekekkel tud megajándékozni – mondta neki egy hosszú pillanat után.

– Őszintén szólva, én nem akarok saját gyerekeket. Örökbe akarok fogadni.

A lány ismét elcsendesedett. Még mindig nem szólalt meg, mikor befordultak a kocsifeljáróra. Eric leparkolta a kocsit, és a lány felé fordult.

– Mondd el, mit gondolsz erről – mondta.

Rebekah lecsukta a szemét, és megrázta a fejét.

– Őszintén. Emlékszel? Ez az egyetlen dolog, ami működik közöttünk.

– Olyan önzőnek érzem magam.

– Miért éreznéd magad önzőnek?

– Mert igent akarok mondani. Hozzád akarok menni feleségül. És azt akarom, hogy mondjál le saját gyerekekről csak azért, hogy velem legyél. És nagyon szeretnék gyerekeket örökbe fogadni, és veled együtt felnevelni őket.

– És ez miért önző?

– Mert ez az egész rólam szól.

– Rólunk – javította ki a lányt.

– Csak azért mondod, hogy örökbe akarsz fogadni, hogy jobban érezzem magam. Azt hiszed, nem veszem észre?

Eric megrázta a fejét.

– Ez nem igaz. A létező legproblémásabb gyerekeket akarom örökbe fogadni. Azokat, akik csináltak valamit, és bajba kerültek. Akik kibuktak az iskolából, és annyi fájdalmuk van, hogy látod a szemeikben. Olyanokat, akik annyira rettenetesek, hogy senki sem tudná őket szeretni. Ezt akarom egy gyereknek, mert soha senki nem tette meg értem. Én voltam az a gyerek, Rebekah. Most akkor ki is az önző?

Rebekah átnyúlt a kocsin, és átölelte a fiút.

– Én is azt a gyereket akarom örökbe fogadni – mondta. Aztán lágyan megcsókolta őt. – És hozzá akarok menni ahhoz a csodálatos férfihoz, akivé vált.

– Igen?

– Igen.

– Örülök, hogy megegyeztünk. Most menjünk vetkőzni.

Rebekah nevetett, és hagyta, hogy Eric kihúzza a kocsiból a vezető oldali ajtón keresztül. Aztán átcipelte őt a garázson, be a konyhába, és letette az asztalra.

– Te tényleg beleegyeztél az előbb, hogy hozzám jössz feleségül? – kérdezte.

– Igen.

– Az anyád meg fog ölni mindkettőnket.

– Kérlek, ne említsd az anyámat. Nagyon be vagyok indulva, és még mindig teljesen fel vagyunk öltözve.

– Akkor orvosoljuk ezt most.

Ujjai a lány blúzának gombjaihoz vándoroltak, egyiket gombolta ki a másik után, lassan felfedve a lány bőrét vágyakozó pillantásai előtt. Rebekah kioldotta a férfi nyakkendőjét, áthúzta a fején, mielőtt az ingje kigombolásának látott volna neki.

– Holnap ki kellene választanunk az eljegyzési gyűrűt – mondta Eric.

– Túl sokat gondolkozol – mondta Rebekah. Átbújt a fiú karja alatt, és elindult a hálószoba felé.

Eric követte, a lány tekintete máris elragadta a gondolatait. Rebekah ledobta a pólóját az előszobában, aztán ahelyett, hogy a hálóba ment volna, a nappali felé vette az irányt.

– Azt hiszem, nézem egy kicsit a tévét -mondta.

– He?

Rebekah kigombolta a nadrágját, és kibújt belőle, mielőtt leült a kanapéra. Amikor Eric leült mellé, felnézett, és azt mondta:

– Ülj át arra a székre.

– Azt hittem, hogy épp egy fantasztikus békülős szexre készülünk.

– Úgy lesz. Egy kicsit később. Most még nem vagyok hangulatban.

Bekapcsolta a tévét, és nekidőlt a párnáknak egy szál bugyiban és melltartóban.

– Ülj át oda – ismételte meg.

Eric morgott, és elindult a kanapéval szembeni székhez.

– Tényleg tévét akarsz nézni?

– Természetesen – vigyorgott gonoszul a lány.

Ahogy leült a székre, és a figyelmét a tévére irányította, Rebekah elkezdte simogatni magát a bugyiján keresztül. Nem igazán akart tévét nézni. Csak egy kis műsort akart tartani. Hogy a pokolba ne. Eric pedig több mint hajlandó volt nézni.

Felemelte a lábát a dohányzóasztalra, és becsúsztatta a kezét a bugyijába. A fiú nem láthatta, hogy mit csinál magával a bugyi alatt. Csak elképzelni tudta, hogy az ujjai végigsiklanak a nedves szeméremajkain. Hogy eltűnnek a szűk puncijában. Azonnal kemény lett, és készen állt arra, hogy bekebelezze. De a székében maradt, és csak figyelt.

Rebekah szemei csukva voltak, de a szája nyitva, ahogy továbbra is örömöt szerzett magának, teljesen megfeledkezve magáról. A bimbói a melltartója csipkéjének feszültek. Szabad kezével a mellét masszírozta, és az anyagon keresztül morzsolgatta a bimbóját.

– Ó, ó, ó – zihált. – Elélvezek. Elélvezek.

Hátradőlt a kanapén, és erősen megborzongott.

Eric megrándult, és a kezét a farkára nyomta, ami lüktetett a boxerjában. Már majdnem egy hete nem szexelt, és Rebekah látványa, ahogy elélvezett, az orgazmus határára sodorta. A lánynak segítenie kellett neki, hogy visszanyerje a maradék erejét.

– Vedd le a bugyidat – rendelkezett lélegzetvisszafojtva.

Rebekah szemei kipattantak, és ránézett. – Előbb te.

– Nem hordok bugyit.

A lány kuncogott.

– Tudod, mire gondolok. Mutasd meg a farkad. Kemény?

– Volt valaha olyan, hogy nem volt kemény?

– Nem túl gyakran – vigyorgott a lány.

– Hát, most is a tipikus módon viselkedik.

– Látni akarom.

Kicipzározta a nadrágját, és lehúzta az alsóját, amíg a farka ki nem szabadult.

– Ez határozottan kemény – mondta. – Élvezz el, és leveszem a bugyimat.

– Vedd le a bugyidat, és elélvezek – vágott vissza Eric.

Felemelte a kanapéról a csípőjét, és lehúzta a bugyiját. Amikor levette, olyan szélesre tárta szét a lábait, hogy Eric mindent láthasson, amit eddig elrejtett.

Eric hagyta, hogy a fantáziája elkalandozzon. Elképzelte, hogy a farka végét a lány combjai közötti nedves nedűhöz dörzsöli, belecsúszik a lányba, majd visszahúzódik. A keze elkezdett mozogni a farkán.

– Simogasd gyorsabban – kérte a lány.

Engedelmeskedett.

– Keményebben.

Igen, keményebben.

– Gyorsabban, bébi, gyorsabban.

– Benned akarok lenni.

Erre Rebekah egy ujját a puncijába csúsztatta. – Így?

– Igen.

– Belém akarsz élvezni?

Az ajkába harapott majd bólintott, majdnem kész volt robbanni.

– Gyere ide.

Felállt a székből, és a lány széttárt lábai közé térdelt.

– Tégy a magadévá – suttogta.

Eric végigsimította a farkát a nyílásán, incselkedve. Kedvet akart neki csinálni.

– Ó– zihált a lány, amikor becsúszott a forró testébe.

Az ajkába harapva figyelte, ahogy dugja őt, alig, épp csak a farka fejét tolta be, mielőtt teljesen visszahúzódott, hogy aztán újra csak egy centire hatoljon bele.

Rebekah a csípőjét tekergette, arra csábítva a fiút, hogy mélyebbre kerüljön, de az elhárította. Továbbra is csak pár centit merült bele, tudta, hogyha mélyebbre menne, elélvezne.

Rebekah a kezét a lábai közé tette, simogatta a csiklóját, forgatta a csípőjét, hogy ingerelje Eric farka végét, ahányszor csak beléhatolt.

– Ez igazából nagyon jó érzés – zihálta Rebekah –, de ettől nagyon akarlak. Jaj, Istenem, Eric, csak egy kicsit mélyebbre. Kérlek.

A fiú egy további centivel mélyebbre hatolt, de így is minden lökésnél teljesen kihúzódott. A lány izgatott kiáltásai a golyóit feszítették. Mélyebbre csalogatták. Aztán elvesztette az eszét, és mélyen belenyomult. Rebekah elvette a kezét az útból, így a fiú az ágyékát dörzsölhette a csiklójának, ahogy belecsapódott újra és újra és újra. Amikor a lány felkiáltott, és a puncija összeszorult a fiú farka körül, ő is elengedte magát, még mindig pumpálva a lány testét, ahogy elélvezett.

Ráomlott a lányra és a nyakát cirógatta az orrával.

– Szeretlek – suttogta a lány fülébe. – Rebekah.

 

29. fejezet

Fordította: Aiden

 

Másnap délután Rebekah megcsókolta Ericet, majd elmosolyodott. Kihagyták az ebédet Brianéknél, hogy még hat órát az ágyban maradhassanak. Nagy volt a kísértés, hogy egész nap ki se dugja az orrát onnan, de volt néhány dolog, amit muszáj volt elintéznie. Eric csak arról tudott beszélni, hogy eljegyzési gyűrűt vegyen neki.

És a lány hagyni akarta, hogy megtegye.

– Szeretnéd, hogy én válasszam ki, vagy segíteni akarsz nekem? – kérdezte a fiú.

Rebekah inkább bele sem gondolt, milyen óriási gyűrűt venne neki végül. Páncélszekrénybe dugott kézzel kellene mászkálni, ha a férfin múlik.

– Biztos vagyok benne, hogy túlzásba esel, ha magad választod ki. Megyek, összepakolok pár holmit anyám házában. Mi lenne, ha találkoznánk a plázában, megvacsiznánk, és utána elmennénk vásárolni?

– Oké.

A lány erre újra megcsókolta, és percekig ölelte. Legszívesebben el sem engedte volna a férfit. Soha. De előbb-utóbb szüksége lesz ruhákra. És hiányzott neki a pillangónyaklánc és a karkötő a bőréről, ami állandóan arra emlékeztette, hogy Eric gyönyörűnek tartja.

Rebekah beszállt az autójába, és miután búcsút intett, a szülei háza felé vette az irányt. Tudta, hogy szembe kell majd néznie az anyjával. Már alig várta, hogy bekövetkezzen. Hogy szembeszálljon azzal a nővel, aki huszonhét éven át próbált uralkodni felette. Egy része legszívesebben egy védőburokba bújt volna, majd visszaosonni Erichez, és soha nem is akart az asszony szeme elé kerülni.

Amikor benyitott a házba, az anyja az előszobában állt.

– Vele töltötted az éjszakát, igaz? Azzal a mocskos rocksztárral.

– Hát, vele. Nem a kocsimban aludtam – felelte Reb, és megpróbálta kikerülni az anyját, de az elkapta a karjánál fogva.

– Szerencséd van, ha Isaac valaha is visszafogad téged ezek után. Nem feküdtél le azzal a fickóval, ugye?

– Többször is, anya. Összeházasodunk.

Az anyja pupillái kitágultak. Rebekah szíve nagyot dobbant a félelemtől.

– Erről szó sem lehet. Isaachez mész. Tegnap este azt mondta nekem, hogy azt mondtad, hogy hozzá akarsz menni.

– Ezt már több mint egy éve mondtam. Még mielőtt szakítottunk.

– Sírt is.

– Sírt?

– Igen, könnyek között mondta. Bevallotta, hogy még soha nem szeretett úgy nőt, ahogy téged szeret, és már a gondolatba is belehal, hogy elveszíthet.

Isaac az anyja előtt bőgött? Mi üthetett abba az emberbe?

– Sajnálom, hogy fájdalmat okoztam neki, Anya, de nem vagyok szerelmes belé. Ericet szeretem.

– Nem érdekel, kibe vagy szerelmes, Isaachez mész feleségül, és kész.

– Ez már nem a tizenhetedik század, Anya. Ahhoz megyek hozzá, akihez akarok. Felnőtt nő vagyok. Magam döntök a sorsomról.

– Rosszul döntesz. Mindig rossz döntéseket hozol. Először úgy döntöttél, hogy autószerelő akarsz lenni. Szerelő! Apád szerint hagyni kell, hogy te válaszd meg a saját utadat, ezért hagytuk, hogy elmenj arra a szakközépiskolába, és miután végeztél, meddig dolgoztál egy műhelyben? Egy hónapig?

– Hat hétig – motyogta a lány. – Nem szeretek új autókon dolgozni. Túl sok bennük az elektronika.

– Aztán kitaláltad, hogy főiskolára akarsz menni, hogy hangmérnök legyél, mint a bátyád. Minden nyáron Alaszkába mentél, hogy halászhajókon és olajfúrótornyokon dolgozz. Miért?

– Talán, hogy távol legyek tőled?

– Ez kedves, Rebekah. Hol tanultál meg ilyen hangnemben beszélni az édesanyáddal?

– Engedd el a karomat. Elmegyek.

– És aztán megbetegedtél az első évben. Tudod, miért lettél beteg?

– Mert rákom volt?

– Mert Isten megbüntet téged.

Az anyja szavai gyomorszájon vágták Rebekah-t, és a szíve kellemetlenül megdobbant.

– Ez nem igaz.

– De igen. Tudom, hogy igaz. Szerencsés vagy, hogy egyáltalán élsz még!

– Nem Miatta vagyok életben. Az orvosi kezelés miatt vagyok életben – cáfolta Rebekah, és megrántotta a karját. – Engedj el.

– Elvette a képességedet, hogy gyermeket szülj, Rebekah. Isten megbüntet téged. Megbüntet, amiért rossz döntéseket hoztál.

– Büntet engem? Mit tettem, ami szerinted olyan rossz?

– Az összes döntésed helytelen, Rebekah. Az egész életed. A rák volt a figyelmeztetés számodra.

– Így volt. Az ébresztett rá, hogy minden nap a lehető legteljesebben kell élnem az életemet, és az egyetlen, aki miatt valaha is igazán élőnek éreztem magam, az Eric.

Rebekah megrántotta a karját, nem törődve azzal, hogy az anyja szorítása zúzódásokat hagy maga után. De az nem volt hajlandó elengedni, bármennyire is húzta.

– Összeköltözöm Erickel. Egybekelünk, és gyerekeket fogadunk örökbe. Ezt szeretném.

– Nem számít, hogy te mit szeretnél, Rebekah. Csak Isten akarata számít.

– Honnan tudod, hogy Isten mit akar?

– Ő beszél hozzám.

– Anya – sóhajtott a lány. – Azt hiszem, talán nem Istennel, hanem egy pszichiáterrel kellene beszélned.

– Szerinted bolond vagyok? – csóválta a fejét bosszúsan az asszony. – Azt akarom, ami a legjobb neked. Tudod, Isaac végig melletted állt, amíg beteg voltál. Ő jó ember.

Ez igaz volt. Emellett pedig elég alattomos, fondorlatos dolgokat művelt, hogy közé és Eric közé álljon.

– Ha megígérem, hogy beszélek vele, leszállsz rólam végre?

– Hozzá fogsz menni feleségül?

– Nem.

Az asszony elkomorult, majd felöltötte a békesség álarcát.

– Persze, beszélj Isaackel. Isten majd újra összehoz titeket. Én hiszek benne.

Rebeka valóban azt tervezte, hogy beszél Isaac-kel, amint lehet. Lett volna pár keresetlen szava hozzá, amit meg akart osztani vele. Olyan szavakat, hogy az anyja a föld alá süllyedne, ha megtudná, hogy a lánya miket ejt ki a száján.

Q

Eric ott ült az étteremben, ahol Rebekah-val megbeszélték, hogy vacsoráznak. A lány már több mint negyven perce késett. A telefonját sem vette fel. Kezdett aggódni. Nem szeretett volna felállni és távozni, ezáltal lemaradni a randiról, de valami nem stimmelt. Szerette volna azt hinni, hogy a lány nem rezelt be, és nem menekült el, de még az is jobbnak tűnt, mint a gondolat, hogy baja eshetett.

Újabb tíz perc telt el. Még tíz. Egy karcsú nő lépett az étterembe, mire Eric szíve nagyot dobbant, de nem Rebekah volt az. Amikor már nem bírta tovább, felhívta a lány szüleinek otthoni számát.

Mrs. B. vette fel a telefont.

– Mit akarsz? – kérdezte a férfitól.

– Megbeszéltük Rebekah-val, hogy együtt vacsorázunk, miután beugrott magukhoz. Nem látta őt?

– Nincs itt.

– De volt odahaza?

– Volt, de már távozott.

– Mikor ment el?

– Majdnem egy órája.

– Már ide kellett volna érnie – dünnyögte a férfi, inkább magának, mint Mrs. B-nek.

– Nem hiszem, hogy valaha is látni fogod. Jelenleg Isaackel van.

Eric nem akart engedni a féltékenységnek, amit ezek a szavak kiváltottak belőle, de tehetetlen volt.

– Isaackel? – kérdezte lélegzetvisszafojtva.

– Szóltam neked, hogy egymásnak vannak teremtve. Ahogy a szent könyvben meg van írva, „Izsák elvitte őt Sárának, az anyjának sátrába, és fogta Rebekát, és nőül vette, és szerette őt”. Isaac szereti Rebekah-t. Ő lesz a felesége.

– Tessék? – képedt el Erik. A Bibliából idézett?

– Megesküdtem Istennek, hogy ha megkíméli Rebekah életét, akkor teljesítem az akaratát. Megígértem.

– Isten akaratát?

– A Teremtés könyvében az áll: „És Izsák imádkozott az Úrhoz a feleségéért, aki meddő volt. És az Úr meghallgatta az ő imáját, és Rebeka, a felesége várandós lett”– mormolta Mrs. B. az orra alatt. Eric nem tudta biztosra, hogy az asszony még mindig a vonalban van. – Bár meddő volt, Rebeka mégis áldott állapotba került. Izsák imádkozott, és Rebekának két fia született. Még mindig van remény a számára. A lányom. Az én Rebekah-m. Még mindig van remény. Neki... Isaackel kell lennie. Muszáj. Hogy gyermekei lehessenek. És Isaac szereti őt. Szereti Rebekah-t. Ez Isten akarata.

Eric kezdte azt hinni, hogy Mrs. B. nem normális.

– Hol van Rebekah? – kérdezte.

– Amikor David lebénult, tudtam, hogy Isten megint megbüntet, amiért hagytam, hogy Isaac és Rebekah szakítson. Megígértem, hogy ha megkíméli Davidet, akkor gondoskodom róla, hogy Isaac és Rebekah beteljesítse a sorsát. Megesküdtem. Együtt kell maradniuk, érted. Nem élhetek át még egy tragédiát, ami a gyermekeimet sújtja. Nem bírnám ki.

– Őszintén hisz ebben, igaz? – kérdezte Eric döbbenten. – Hogy a rossz dolgok, amelyek Rebekah-val és Dave-vel történtek, Isten büntetése.

– Hagyd békén Rebekah-t. Nem hagyom, hogy még egyszer közé és Isaac közé állj. Nem fogom engedni.

– Beszélhetnék Dave-vel?

Az asszony viselkedése egy pillanat alatt démoniból angyalivá fordult.

– Dave a gyógytornászával van. Tudtad, hogy a minap állt először lábra? Annyira büszke vagyok rá. Szerintem hamarosan járni is tud majd. Isten meghallgatta az imáimat. Eleget kell tennem az Ő akaratának.

Eric számára világossá vált, hogy Mrs. Blake-nek új kabátra van szüksége. Egy olyan kabátra, amelynek ujjai a háta mögött záródnak.

– Rendben, köszönöm.

Eric letette a telefont, és megpróbálta újra felhívni Rebekah-t. Azon tűnődött, vajon van-e fogalma arról, hogy az anyja elmeállapota mennyire labilis.