34. fejezet

Fordította: Mandy

 

Rebekah nem tudta, melyik a rosszabb, maga az MRI, vagy várni az eredményére. Erickel szójátékot játszottak egymás ellen a telefonjaikon, amíg arra vártak, hogy az orvos szólítsa. Örült, hogy Eric ott volt, segített neki elütni az időt. A gyomra csomóban volt.

Amikor behívták, Ericet a váróteremben hagyta. Ha rossz híreket kap, nem akarta, hogy lássa őt szétesni. Akkor még lesz pár perce, hogy összeszedje magát, mielőtt el kell neki mondani.

– Biztos vagy benne, hogy nem akarod, hogy bemenjek veled? – kérdezte, egyik kezével a lány ujjaiba kapaszkodva.

– Csak egy perc lesz – csókolta meg a fiú arcát, és követte az ápolónőt Dr. Palmer irodájába.

Abban a pillanatban, hogy belépett a szobába, már tudta, hogy nem lesznek jó hírek.

Dr. Palmernek kétfajta arckifejezése volt. Én vagyok a világ teteje. Meg fogsz halni. Ebben a pillanatban az ünnepélyes tekintetét viselte.

– Üljön le, Miss Blake.

Leült, vagy inkább leomlott a székre. Lábai remegtek, mint a kocsonya.

– A vérképe nagyszerűen néz ki. A CEA értéke normális – mondta, de bátorító mosoly nélkül.

– Az MRI…

Ó, Istenem, ne mondd ki. Kérlek.

– Van egy gyanús folt a medenceüregében.

Baszd meg. Kimondta.

– Azonnal csinálni akarok egy biopsziát, hogy megnézzem. Lehet, hogy egy hamis jelenség, vagy egy szövettúltengés – de lehet a rák visszatérése is.

Rebekah képtelen volt beszélni, lesütötte a szemét, és halványan bólintott.

– Már készítik elő Önnek a szobát az emeleten. Ha ez rák, minél hamarabb kezdjük el a kemót, annál jobb az esélyünk, hogy újra legyőzzük.

De ha újra visszajött, akkor le sem győzték. Nem igazán.

– Jól vagyok – mondta lélegzetvisszafojtva. Hát, eddig legalábbis. Most már le volt sújtva. Megtalálta az igaz szerelmet, az igazi boldogságot, és a teste újra elárulta.

– Lehet, hogy ez semmiség. Csináljuk meg a biopsziát, aztán meglátjuk, mivel állunk szemben, mielőtt kezelési lehetőségekről beszélünk.

A lány bólintott, és valahogy talált erőt, hogy a lábaira álljon, és kivonszolja magát az irodában. A nővér elmondta neki, hogy hova kell mennie biopsziára, azután a váróterembe ment Erichez. Az majdnem olyan rosszul nézett ki, mint ahogy a lány érezte magát.

– Mi a baj?

Rebekah megrázta a fejét.

– Egy másik tesztet kell csinálni – mondta lélegzetvisszafojtva. Nem tudta elmondani neki, hogy miért. Egyszerűen nem tudta.

– Miért?

– Csak! – csattant fel. – Mert a dokik szeretnek hosszú, vastag tűket belém szúrni, azért!

– Nekem is van hosszú és vastagom, amit szeretek beléd szúrni.

Rebekah tudta, hogy csak megpróbálta őt felvidítani, de most nem működött.

– Csak fogd be, Eric! Most nem vagyok olyan hangulatban.

Eric úgy nézett rá, mintha megütötte volna.

– Bocsánat.

Rebekah a két kezét a halántékára szorította, próbálta elejét venni a fenyegető fejfájásnak.

– Csak menjünk, legyünk túl rajta.

Ericet kint várakoztatták, amíg bent egyfajta gépekkel irányították a tűket, amikkel szurkálták őt a mintagyűjtéshez. Amikor egyedül maradt, ott feküdt a vizsgálóasztalon, és a plafont bámulta, hogy elfojtsa a feltörő könnyeit. Azt mondták neki, hogy hamarosan meglesznek a biopszia eredményei. Nem akarták elengedni arra az esetre, ha esetleg még többet kell szurkálni. Az orvosa azonnali biopszia kiértékelést rendelt, és volt is szakképzett patológus szolgálatban. Legalább nem kellett sokáig tűnődnie.

Az ajtó kinyílt, és Eric tűnt fel az ajtóban.

– Fel vagy öltözve?

– Sajnos – motyogta.

– Ezt nekem kéne mondanom – mondta Eric, és letelepedett mellé a párnázott asztalra. Megfogta a kezét, és megcsókolta az ujjperceit. Egy ideig csendben ültek, aztán végül Eric megkérdezte.

– Jól vagy?

Rebekah megrázta a fejét, erősen pislogott, és összeszorította az ajkait.

– Mondd el, bébi. Nem tudom, mi folyik itt, és ez sokkal rosszabb, mint az igazság.

– Rosszabb, mint hogy a rák visszatért? Akkor inkább nem szeretném tudni.

– Visszatért? – suttogta?

– Nem tudom. Találtak valami gyanús foltot az MRI-n, úgyhogy most biopsziát csináltak, hogy megnézzék, rák-e.

– Minden rendben lesz, édes – mondta.

A lány rábámult. – Ha visszatért a rák, semmi sincs rendben, Eric. Semmi.

– Én itt vagyok – mondta. – Rendben? Le fogod győzni. Újra meg tudod csinálni.

– Nem akarom újra végigcsinálni a kemoterápiát, Eric. Annyira fáradttá tesz. Beteg leszek és vékony. Az összes hajam ki fog hullani. Nem leszek szép többé. – Összeszorította a szemét, és nyelt egyet. – Vagy szexi.

Eric két kezébe fogta a lány arcát, hüvelykujjaival letörölte a könnyeket az arcáról.

– Nézz rám, Rebekah.

Rebekah erővel kinyitotta a szemét.

– Tudod, hogy szerintem a külső csomagolásod tökéletes – mondta. – De ami gyönyörű benned, az itt van belül.

Egyik kezének ujjbegyét a mellkasa közepére nyomta, a fájó szíve fölé. A másik kezét pedig a halántékához.

– És ami szexi benned, az itt van.

Megcsókolta a lány homlokát és halántékát.

– Azt mondtam, hogy örökké szeretlek, bébi. Ez nem azt jelenti, hogy elhagylak, mikor beteg vagy. Ha túl fáradt vagy, hogy kiszállj az ágyból, akkor majd vinni foglak. Ha kihullik a hajad, akkor én…

Megragadta a hosszú lila tincsét, ami a lány kulcscsontján pihent.

– Akkor én ezt levágom, és a homlokodra ragasztom.

Rebekah nevetett, elképzelte magát, hogy a kopasz fejére egyetlen hosszú lila tincs van ragasztva.

– Ha beteg vagy, én gondoskodni fogok rólad. Ha vékony vagy, akkor én majd mindenféle ízű rántottával foglak etetni.

– Jól van, ezzel már azt hiszem, túl messze mentél.

– Viszont amit nem fogok hagyni, hogy feladd. Nem foglak eltemetni téged harc nélkül, Rebekah. És neked kell megvívnod ezt a harcot, édes. Erősnek kell lenned. Én csak annyit tudok tenni, hogy fogom a kezed, és melletted állok.

Egy Eric mögötti mozgás vonta el Rebekah figyelmét. Az anyja állt ott könnyes szemekkel. Átölelte Eric nyakát, és a fejét dús keblére vonta. Rebekah nevetett a fiú ijedt arckifejezésén.

– Mióta vagy itt? – kérdezte Rebekah az anyját.

– Elég régóta – mosolygott. – Doktor Palmer mondta, hogy itt vagytok lent, és hogy talán jól jönne egy kis támogatás, amíg az eredményekre vártok.

Megfogta Ericet a két fülénél, és elhúzta a mellétől, hogy ránézhessen.

– Ne haragudj, de nem fogtam fel, hogy mennyire szereted a lányomat. Néha… összezavarodom. De már látlak.

Két kézzel megborzolta Eric borzas haját.

– Nem csak az őrült frizurádat és a tetoválásokat, hanem azt is, mi van belül.

– Vér és belek? – kérdezte Eric.

Rebekah nevetett, és megdobta egy tartalék párnával.

– Hát, nem – mondta Rebekah anyja kicsit émelyegve.

– Azt nem igazán akarom látni. De azt látom, hogy feltétel nélkül szereted Rebekah-t. Bízom benne, hogy gondoskodni fogsz róla. Ez nagy felelősség. Ő mindig is bonyolult eset volt. Biztosan akarod ezt a munkát?

Eric Rebekah-ra nézett, és mosolygott.

– Biztos.

– Jó napot, Mrs. Blake – mondta Doktor Palmer, amikor belépett a terembe.

– Hogy érzi magát?

A nő megfordult, és mosolygott.

– Csodálatosan. Ez az új gyógyszer mindent megváltoztatott. És a lányom férjhez megy!

Doktor Palmer kuncogott. – Valahogy kitaláltam magam is. Hatalmas az eljegyzési gyűrűje.

– És én ott akarok lenni – tette hozzá Mrs. Blake. Ez tényleg új hír volt.

Rebekah szíve felmelegedett. A családjának a támogatásával és Erickel végig tudja csinálni a következő kemoterápiát, ha szükséges. Ránézett az orvosára, és olyan erőt érzett, aminek húsz perce még nem volt a birtokában.

– Megvannak a biopszia eredményei? – kérdezte.

Eric megfogta a kezét, és megszorította.

Doktor Palmer ragyogott. – Téves riasztás. Az a gyanús csomó csak egy sűrű szövettúltengés volt, és néhány teljesen normális kötőszöveti sejt. Semmi jele nincs ráknak.

Eric olyan erősen ölelte meg, hogy azt hitte, el fog ájulni. Amikor elhúzódott Rebekah-tól, a pólója szegélyével letörölte a könnyeit.

– Úgy néz ki, hogy egyáltalán nem lesz szükségem a lila tincsedre – mondta Rebekah.

A fiú nevetett.

– Minden, ami az enyém, a tiéd is.

Aztán az orvosra nézett.

– Most már elmehet? Csak mert találkozónk van az anyakönyvvezetővel húsz perc múlva.

– Tényleg? – kérdezte Rebekah.

– Igen, csak hadd hívjam fel, és kérjek időpontot. – Kihúzta a telefonját a zsebéből, és kikereste az interneten a telefonszámot. Egy pillanattal később felnézett.

– Hacsak nem akarsz nagy és flancos esküvőt.

A lány mérlegelte egy darabig.

– Nem, egy gyors esküvőt akarok, aztán egy nagy és flancos fogadást és egy életfogytig tartó nászutat.

Eric vigyorgott aztán előrehajolt, hogy megcsókolja őt. Ujjbegyei a lány állán voltak, ajkai gyengéd szívással és páratlan gyengédséggel cibálták a lány ajkait. Amikor elhúzódott tőle, gyengéd mosollyal ajándékozta meg a lányt.

– Hát, ha ragaszkodsz hozzá.

Vége