18. -19. Fejezet

 

18. fejezet

Fordította: Jane

 

A dobverőit pörgetve Eric a dob felszerelése mögött állt, miközben arra várt, hogy megkapja a jelet, hogy színpadra léphessen. Rebekah lágy, ugyanakkor határozott hangja utasításokat suttogott a fülébe, amitől a férfi mosolyogni kezdett. Ez a nő túl jó volt ahhoz, hogy igaz legyen. Olyan volt, mintha kifejezetten neki teremtették volna. A dolgok majdnem túl tökéletesek voltak. Folyton arra várt, hogy rázuhanjon egy meteorit az égből, és hamuvá porlassza. Az élete olyan volt, mint egy hullámvasút. Valami, ami ilyen csodálatos volt, biztos, hogy katasztrófában végződik. És amikor ez bekövetkezett, tudta, hogy tönkre fogja tenni.

– Eric. Eric? Eric! – A saját neve visszhangzott a fejében. Rebekah a fülesébe kiabált, hogy felkeltse a figyelmét.

Eric rájött, hogy a lámpája felgyúlt, a banda a színpadon volt, és neki a „Sever” intróját kellett volna már lejátszania, de még le sem ült. A fenébe! Nyitott szemmel álmodozik munka közben.

Eric sietett, hogy leüljön a trónjára, ami nem volt más, mint egy kis szék, és elkezdte lejátszani a ritmust a pergődobon.

A fények a fehér zongorára esnek, majd különböző színekben kezdenek el váltakozni, kék, piros, sárga majd zöld, Jace játékának ritmusára. A banda többi tagja is beszállt a dalba, majd Sed morgása keresztülszakította a kaotikus tömeg üvöltéseit. Ericet beszippantotta a koncert, hagyta, hogy a zene, a ritmus elragadja, és egy olyan helyre repítse, ahol semmi más nem létezik, csak a zene és a hang. Karjai repkedtek a magasban, lábai dobogtak, mindent beleadott a ritmusba. Majdnem elfelejtette, hogy neki is énekelnie kell a refrént, míg rá nem került a sor. Miközben Sed egyre hangosabban és hosszabban üvöltötte a „Sever”-t, Eric belépett a lágyabb melódiájával. Figyelt a légzésére, karjait és lábait a ritmus vezette, nem gondolkodott. Imádta ezt a dalt, de nagyon nehéz volt élőben énekelni és a dobokon játszani egyszerre. Nem volt elég levegője. Mire vége lett az első refrénnek, lihegett és azért küzdött, hogy visszanyerje a légzését. Remélte, hogy jól csengett a hangja, és nem olyan volt, mint egy obszcén telefonos zaklató. Örült, hogy Rebekah lejjebb vette a hangját a mikrofonjának, amikor nem énekelt. Azért csinálta, hogy a dobok hangján ne hallatszódjon át, de levegőért kapkodott, és ez biztosan halható lett volna.

A fülében csengő playback falsul csengett. Eric eltévesztett egy ütemet, hogy le tudjon lassulni és fel tudja venni a dal ritmusát. Sed pát ütemmel később lépett be a dalba, miközben a három gitáros küzdött, hogy tartsa a tempót Eric kísérleteivel, hogy visszavegye az uralmat a dal fölött.

– Marcus – hallotta Rebekah ideges hangját a fülében. – Marcus a playback rossz ütemben van. Marcus!

Igaza volt, ezt volt a gond. A banda a stadion visszhangját hallotta, mintsem azt, amit valójában játszottak.

– Te állítottad be az átkozott dal lejátszást – mondta Marcus. – Ezt te cseszted el, nem én.

Sed abbahagyta az éneklést, és leengedte a mikrofonját, majd oldalra pillantott a színpad szélére, ahol Marcus karba font kezekkel állt. A banda követte Sedet, és mindenki abbahagyta a játékot, ami amúgy is disszonáns hangok egyvelege volt. Eric ledermedt, izzadva lihegett, és azon tűnődött, hogy mi a fene folyik éppen. Soha nem volt még ilyen problémájuk. Vajon Rebekah tényleg elbaszta? Ösztönösen meg akarta védeni, de őszintén nem tudta, hogy kinek a hibája volt.

– Ez faszság, Marcus – mondta a nő. – Te vagy monitor technikus, neked kellene felügyelned, hogy mit hallanak a fülmonitorokon keresztül. Semmi köze nincs az én programomhoz. Egyébként is az azért van, hogy irányítani tudjam, hogy mit hall a közönség, nem azt, amit a banda a fülében hall. Te nem is használod az én programomat.

– Elnézést kérünk, emberek – mondta Sed a tömegnek. – Technikai problémákba ütköztünk, egy kis türelmet kérünk, ameddig kibogozzuk, hogy mi is a probléma.

A hangja végig visszhangzott a fülükben pár másodperces késéssel.

– Vagy akár ki is bontakozhatunk –mondta Trey, hangja furcsán csengett a fülükben. Trey felhúzta a pólója elejét, és megmutatta a meztelen hasát egy csapat rajongó lánynak, akik a színpad közelében voltak.

A fülében csengő visszhang miatt Eric biztosra vette, hogy ez Marcus hibája volt. Rebekah-nak semmi köze nem volt az erősítőkből származó hangzáshoz. Az Marcus feladata volt. Azt hitte, hogy túlságosan hülyék ahhoz, hogy ezt észrevegyék?

– Akkor magyarázd el a fülemben szóló visszhangzást, amikor Sed és Trey beszéltek – mondta Rebekah dühvel átitatott hangon. – Hogy vagy képest ezt az én programomra fogni, Marcus?Ők lehet, hogy nem tudják, hogy ez hogyan működik, de én igen. Próbálod elérni, hogy a te szándékosan véghezvitt hibád az én saram legyen, hogy kirúgjanak.

– Marhaság, kislány – morgott Marcus. – Paranoiás vagy.

– Ez nem rólunk szól, te seggfej, hanem a bandáról, a zenéről, és a tízezer emberről, akik azért fizettek, hogy szórakoztassák őket – folytatta a nő. – Húzd ki azt a fontoskodó fejed a seggedből, és végezd a munkádat! Ha van valami problémád velem, akkor azt majd a koncert után lerendezzük.

– A pokolba is, baby – mondta Eric. – Imádom, amikor tekintélyt parancsoló módon viselkedsz. Merevedésem lesz tőle.

A tömeg nevetésbe tört ki. Sed felhúzott szemöldökkel nézett rá. Eric ledöbbent.

– A francba, elfelejtettem, hogy be van kapcsolva a mikrofonom – mondta Eric.

A tömeg újra nevetni kezdett.

– Már látom a problémát – mondta Marcus, és a hangja végigcsengett mindenki fülmonitorján. Legalább a rajongók nem hallották Rebekah édesen dögös kirohanását. Marcus hangja sokkal alázatosabb volt, ahogy beleszólt a fülesekbe. – Az elejéről akarjátok kezdeni?

– Most már minden rendben van – szólt Sed a tömeghez.

Jace egy kicsit küzdött, hogy levegye a basszusgitárját, és visszamenjen a zongorához. Jon arca felragyogott, amikor visszatért a színpadra, mert így kétszer játszhatott egy este alatt.

– Amikor készen álltok – mondta Rebekah.

– „Sever” az elejétől.

A show további részében nem voltak problémák.

Amikor vége lett, Eric elvett egy üveg vizet, és arra várt, hogy a tömeg elhagyja a helyszínt, mielőtt Rebekah keresésére indult. Valószínűleg még mindig dühös és zaklatott volt amiatt, ami a show elején történt, és ő borzalmasan erős késztetést érzett arra, hogy megvigasztalja. Majd felöltözteti pajzán rendőr ruhába, hogy rajta is ki tudja élni a hatalmát. Végül Marcus mellett állva talált rá, és látszott rajta, hogy kényelmetlenül érzi magát, mert Sed sarokba szorította őket és tajtékzott. Ericnek is volt hasonlóban része, és Sed ilyen állapotban nem volt mókás fickó. Amikor Rebekah megpróbálta megvédeni magát, Sed csak felemelte a kezét.

– Leszarom, hogy kinek a hibája volt. Soha többet nem fog előfordulni. Értve vagyok?

Rebekah az ajkába harapott, igyekezett összeszedett maradni.

– Ne kiabálj vele – mondta Eric Sednek. Sed hátrapillantott rá.

– Nem kiabálok.

Eric felhúzta a szemöldökét.

– Nekem úgy tűnik, hogy igen.

– A turnézás éppen elég nehéz és stresszes anélkül is, hogy a hangtechnikával foglalkozók között is vita legyen.

– Nem fog többet előfordulni – mondta Marcus. – Megtaláltam a problémát, és helyrehoztam.

– Ha még egyszer vitázni kezdtek az előadás alatt, mindketten repültök. Meg vagyok értve? – folytatta Sed.

Rebekah hevesen bólogatott.

Marcus felemelte a kezét, és úgy magyarázott.

– Sed, már négy éve a csapattal vagyok. Nem mondhatod…

– Marcus, az sem érdekelne, ha a tulajdon apám lennél. Elbaszol még egy Sinners koncertet, akár szándékosan, akár hanyagság miatt, és repülsz innen. Történet vége, nincs vita. Repülsz.

– Ez egy nagy faszság – meredt Marcus Rebekah-ra, mielőtt elviharzott volna.

– Ez is egy módja, hogy hatástalaníts egy bombát – mondta Eric.

– Talán van jobb ötleted? – kérdezte Sed.

– Ja, ne keverd bele Rebekah-t, amikor tudod, hogy semmi köze nem volt a dologhoz – mondta, majd átkarolta a nőt, és közelebb húzta magához.

– Akkor Marcus azt hinné, hogy csak rá pikkelek, és még inkább feldühödne rá.

Eric a nőre pillantott, aki egyetértően bólogatott.

– Igaza van Sednek.

Eric sóhajtott, és megrázta a fejét.

– Sednek mindig igaza van.

– Nos, ebben mind egyetértünk – vigyorgott Sed önelégülten.

– Szét kell szednem a berendezést – mondta Rebekah, majd kimászott Eric izzadt öleléséből.

– Beöltöznél rendőrnek a kedvemért? – kérdezte. A nő elpirulva nézett Sedre, majd tekintetét Ericre szegezte.

– Jogodban áll hallgatni.

– Azt hiszem, fel akarom adni eme jogomat – mondta Eric kuncogva.

– Ismerek egy nagyon jó ügyvédbojtárt – mondta Sed, mert a mennyasszonya éppen utolsó éves volt a jogi egyetemen.

– Ha Jessica részt szeretne venni a mi kis jelenetünkben, nem lenne semmi ellenvetésem – jegyezte meg csípősen Eric. Ezzel kiérdemelt magának egy tockost Sedtől.

Rebekah hátrabillentette a fejét egy csókra, amit Eric készségesen meg is adott neki. Amikor ajkait elváltak, a nő megpaskolta Eric fenekét, mielőtt visszament volna dolgozni. Nézte, ameddig el nem tűnt, majd Sedre nézett, aki nagyon vigyorgott.

– Mi van?

– Semmi. Csak örülök – mondta, majd elkapta Eric vállát, és a busz felé vezette.

Eric is boldog volt. Ám volt még egy dolog, ami folyamatosan nem hagyta nyugodni. Már rég itt volt az ideje, hogy színt valljon Sednek. Az biztos, hogy Sed egy darabig pipa lesz, talán be is húz neki egyet, de még az is jobb, mint ez a sötét felhő, ami ott bolyongott körülötte az elmúlt három év alatt.

– Sed?

– Igen?

– Sed, el kell mondanom neked valamit rólam és Jonról.

Sed azonnal felkapta a fejét, és tányérnagyságú szemeket meresztett rá.

– Te és Jon? Kibaszottul nem hiszem el!

Ericnek beletelt néhány másodpercbe, hogy rájöjjön, hogy miért volt Sed annyira ledöbbenve.

– Fúj! Nem, semmi olyan. A francba is, honnan jött ez az ötlet?

Sed összeszorított ajkai között kiszaladt egy hosszú sóhaj.

– Bocs. Most, hogy nem keveredek össze minden este három-négy lánnyal, kezdek jobban felfigyelni Trey módszereire. Az a pasi bárkit megdugna.

Eric nevetni kezdett.

– És te csak most veszed észre ezt? Valójában kiváló ízlése van, legyen szó bármelyik nemről is.

A kijárat felé vezető folyóson álldogáltak.

– Emlékszel, amikor a régi busz lerobbant Phoenix külterületén, és a pénz, amit a vészhelyzetekre tartogattunk a széfben, eltűnt?

– Hogy a faszba felejthetném el? Jon elköltött minden fillért drogra. Az volt az utolsó csepp a pohárban. Nem volt más választásunk, minthogy kirúgjuk.

Eric összerezzent.

– Nos… – Eric kezdte meggondolni magát a vallomásával kapcsolatban. Talán jobb lett volna hagyni, hogy Jon vigye el a balhét.

– Nos, mi?

– Volt egy nő Tucson környékén a benzinkúton. Elmondta nekem ezt a szomorú történetet arról, hogy nincs pénze benzinre és arra sem, hogy megetesse a két gyerekét. Ott ültek a kocsijában, izzadtan és kimelegedve, mert majdnem 40 fok volt aznap. Sírtak, mert éhesek és szomjasak voltak. Így… – Eric hatalmasat sóhajtott. – Nem volt túl sok kp nálam, ezért odaadtam neki a tartalékpénzünket.

– Az összes pénzt?

– Igen, mert úgy gondoltam, hogy neki nagyobb szüksége van rá, mint nekünk. Majdnem otthon voltunk. Nagyon sok jó koncertünk volt leszervezve. Tudtam, hogy pillanatokon belül vissza fogjuk termelni a hiányzó összeget. Aztán lerobbant a busz, és mi ott maradtunk egy fillér nélkül. El akartam mondani neked, de Jon azt mondta, hogy már így is dühös vagy rá, ezért úgy éreztem, hogy eggyel több vagy kevesebb nem számít. Aztán arra ocsúdtam fel, hogy Jon ki van rúgva, és mi meg ott ragadtunk turné busz nélkül. Le kellett mondanunk egy halom koncertet, kirúgni pár embert, minden lavinaként zúdult lefelé a lejtőn.

– Jessica elhagyott.

Eric behúzta fülét farkát.

– Igen.

– Legalábbis, azt hittem, hogy ezért dobott, de kiderült, hogy azért, mert egy orbitális nagy seggfej voltam, de akkoriban Jont hibáztattam, hogy elköltötte minden fillérünket, így nem tudtam fizetni a jogi suliját.

– Nagyon sajnálom. Ha tudtam volna előre, akkor nem adtam volna oda annak a nőnek az 500 dollárt. Csak nagyon megsajnáltam, és annyira aranyosak voltak a gyerekei. – Eric félénken nézett fel Sedre. – Említettem, hogy éhesek és szomjasak voltak?

– Te odaadtál 500 dollárt egy vadidegennek?

– Igen, tudom. Sokkal kevesebből is tudott volna benzint meg kaját venni. Elég lett volna, ha egy százast adok neki. Én csak…

– Te egy nagylelkű seggfej vagy, erre már rájöttem – dörzsölte meg az arcát Sed. – Nem 500 dollár volt abban a széfben, Eric. Nyolcezer dollár volt.

Eric a füléhez emelte a kezét, és megdörzsölte.

– Azt hiszem, hogy nem hallottalak jól. Biztosan tudom, hogy 500 dollár volt benne. Én vettem el. Teljesen üresen hagytam.

– Ami egy totálisan fafej cselekedet volt – csapta karon Sed. De nem annyira, hogy fájdalmat okozzon. Nem kellene dühösebbnek lennie? Talán azért, mert már annyi idő eltelt, és minden jól alakult. Végső soron.

– Elgondolkodtál valaha azon, hogy Jon miért vitte el a balhét helyetted?

– A legjobb barátom volt.

Sed megrázta a fejét.

– Nem akarta, hogy megtudd, hogy elköltött hétezer-ötszáz dollárt drogokra. Akkor jött ki a rehabról, emlékszel?

Eric bólintott.

– Emlékszel arra is, hogy mi juttatta oda?

– Elvitte a banda bankkártyáját, és minden pénzt levett róla, hogy kifizessen az egyik hétvégi kiruccanását.

– És mindenki fizetését elverte.

– Igen, az egy katasztrófa volt.

– Ezért elkezdtem mindenkit készpénzben fizetni.

Eric Sedre bámult, és igyekezett felidézni és összehangolni a múlt eseményeit a frissen szerzett információval.

– Elvitte a csapat és a személyzet fizetését?

– Jó reggelt, Eric! Örülök, hogy végre felébredsz.

– Szóval, végig hagyta, hogy szarul érezzem magam valami olyanért, amit ő tett és…

– És a markában tartott.

– Ezt a seggfejet!

– Évek óta próbálom megmutatni neked, hogy milyen is ő valójában. Nagyon elvakult vagy, amikor olyan emberekről van szó, akiket szeretsz. Mindig is annyira hűséges voltál, mint egy bántalmazott kutya.

Ez igaz volt, nem tagadhatta. Mondjuk annak nem igazán örült, hogy egy kutyához lett hasonlítva, de hívták már rosszabbnak is.

– Akkor miért hagytad, hogy Jon beugorjon Jace helyett? Miért turnézik velünk?

– Mert te ezt akartad.

– Mióta hallgat rám bárki is?

– Mindig, Eric – kuncogott Sed. – Hol lenne a Sinners nélküled? Az biztos, hogy nem ott, ahol ma.

Eric rábámult. Ezt meg hogy értette? A legtöbb esetben a többiek elviselték a marhaságait, de nem fért kétség ahhoz, hogy ő volt a legkevésbé nagyra tartott tagja a bandának.

– Te vagy a kreatív zseni a zenénk létrehozásában, Eric. Az a kis szürke állomány, ami ott lebeg a koponyádban, tesz minket naggyá. Mindig is így volt, és mindig is így lesz.

– Akkor miért parancsolgatsz nekem folyton? És miért veszel mindent az irányításod alá? És aratod le a babérokat a sikereink fölött?

– Szerinted nekem jó ez a sok felelősség? – Sed bárgyún vigyorgott, elővillantva a gödröcskéit. – Na jó, azért szeretem. De te utálnád. Túl jó és nagy szíved van, Eric. Az emberek kihasználnának. Nagyon sok logisztikai szarsággal kellene megbirkóznod, és az elvenné a kreatív energiádat.

Eric felcsattant.

– Miért kell neked mindig kibaszottul igazad legyen? Tudod, hogy ez mennyire idegesítő?

– Nem – mondta Sed, majd átkarolta Eric vállát és elindultak. – Most már jobban érzed magad, hogy lekerült ez a nagy titok a lelkedről?

– Fogjuk rá – sóhajtott Eric bűntudatosan. – És akkor most mit kezdünk Jonnal?

– Ezt rád bízom.

Na, persze, az egyetlen alkalom, amikor Eric azt akarta, hogy Sed vegye kézbe a dolgokat, a férfi átadta neki az irányítást. Amikor elhaladtak egyik öltöző mellett, Eric a szeme sarkából látta, hogy Jon valamit felszippant a kézfejéről. Jon szemhéjai megremegtek, ahogy összecsippentette az orrát, és aztán átadott valamit az egyik ideiglenes roadie-nak. Nagyon ideiglenes. Sed undorodva megrázta a fejét, követte a fickót vissza a színpadra, ahol alapból segítenie kellett volna a lebontásban. Eric örült, hogy nem neki kellett kirúgnia. Utálta bevallani, de Sed sokkal jobb vezető volt, mint ő valaha is lett volna.

Jon megpillantotta az ajtóban álló Ericet. Hatalmas mosolyt villantva odament hozzá.

– Van egy hatalmas ötletem arról, hogy hogyan tudnánk megtréfálni Sedet – mondta Jon. – Ráköthetnénk egy madzagra egy kitömött patkányt, és eldughatnánk a hűtőjébe. Amikor Sed kinyitja, hogy kivegyen egy sört, a patkány kirepülne, és ő meg kurvára beszarna. Mit gondolsz? Működni fog. Ebben biztos vagyok. Csak arról kell megbizonyosodnunk, hogy ő lesz az, aki kinyitja a hűtőt.

Eric szerette volna összeszedni a gondolatait, mielőtt szembeszáll Jonnal, de tudta, hogy ha ez megvalósulna, akkor elkezdené megsajnálni és kifogásokat gyártani számára, mentesíteni őt.

– Tudok a pénzről.

– Nem vettem el semmit – mondta Jon idegesen. – Nem is tudom az új számzárat.

– De azért megpróbáltad, igaz? – rázta meg a fejét Eric.

– Bizonyítsd.

Ezzel a fazonnal vitázni fárasztó volt Eric számára. Tudta, hogy az élete sokkal könnyebb lenne Jon nélkül.

– Nem a jelenlegi széfről beszéltem, hanem a régiről. Arról, amit elméletben én fosztottam ki, és amelyikről te azt állítottad, hogy elviszed a balhét helyettem. Az incidensről, amellyel évek óta zsarolsz. Nos, most már rémlik valami?

– El is vittem a balhét helyetted.

– Sed elmondta, hogy nyolc ezer dollár volt benne, nem pedig ötszáz. A többi pénzt mire költötted el? Drogokra?

– Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz – mondta Jon. – Én egy fillért sem vettem ki belőle.

– Nem? – kérdezte Eric kétkedve.

– Nem. Először meg kellene bizonyosodnod a tényekről, mielőtt elkezdesz vádaskodni.

Jon a fejét rázva viharzott el, kezeit mélyen a zsebébe süllyesztve. Eric nézte, ahogy Jon végigmegy a folyóson. Talán mégsem ő vette el a pénzt. Talán Sed tévedett. Vagy Jon hazudott.

– Bassza meg – motyogta Eric magában.

 

19. fejezet

Fordította: Jane

 

Két héttel később, valahol Buffalo és Detroit között, Rebekah éppen betuszkolta magát Trey mellé az ebédlő asztal mögé, miközben a vacsorára vártak. Minden hely foglalt volt, így nem volt sok választása, hogy hova üljön. Jace Brian mellett ült az egyik oldalon, Sed és Eric a másikon. Bepasszírozhatta volna magát Eric ölébe, de ő meg be volt szorulva a fal mellé, és Sed elég nagy helyett foglalt el a széles vállaival.

Eric nagyon töprengő volt az austini koncert óta, és ő tudta is, hogy miért. Elmesélte neki a Jonnal való szituációját, és ő azt javasolta, hogy szakítson meg minden köteléket a férfival, de Eric hitt a második, a harmadik és a huszonhetedik esélyben is. Így Jon még mindig játszott a koncerteken, követte a buszt a Jeepjével, és Eric kerülte őt amennyire csak lehetett. Rebekah türelmesen várta, hogy Eric magához térjen, Sed meg hallgatott.

– Ez a turné beosztás kicsinál – nyafogott Trey, miközben arcát dörzsölte. – Ezek a helyszínek összevissza vannak.

– Leszervezni elmaradt koncerteket mindig is kemény dió – mondta Sed. – Soha nincsenek megfelelő idő és tér síkban. Inkább örülj, hogy a lemondott kanadai fellépéseket elhalaszthattuk tavaszig.

– Az én vérem nem elég forró ahhoz, hogy elviseljen egy kanadai telet – mondta Trey.

– A te véred annyira forró, hogy még a sarkvidéki jeget is képes lenne megolvasztani – cukkolta Brian, és játékosan meglökte Treyt, aki Rebekah-nak csapódott, majd nevetésbe tört ki.

Rebekah nevetése alábbhagyott, amikor Brian telefonja megszólalt.

– Myrna? – kérdezte Sed. Mind tudták, hogy Brian a legfrissebb híreket várja a terhességi teszttel kapcsolatban. Sikerült neki elutazni hozzá, amikor éppen termékeny időszakban volt, és Myrna még nem telefonált sírva, hogy megint menstruál. Brian a képernyőre bámult és bólintott. Egy kicsit elsápadt.

– Üzenet.

– Nos, mit írt? – kérdezte Eric.

Zavarodott arckifejezés jelent meg Brian jóképű arcán.

– Ömm? Azt mondja, hogy megdöglött a nyúl. Megdöglött a nyúl?

– Elütött egy nyulat a kocsijával vagy mi? – kérdezte Trey cseresznyés nyalókájával a szájában.

Rebekah kuncogni kezdett.

– Régen a nyulakat női vizelettel injekciózták be, hogy megtudják, hogy terhese az illető.

– Ömm, ez kurvára gusztustalan –mondta Trey. – Komolyan beszélsz?

– Teljes mértékben – dobta hátra a haját bólogatva a nő.

– És akkor az mit jelent, ha a nyúl halott?

A Brian arcán lévő aggodalomtól Rebekah szíve összeszorult.

– Semmi rosszat, édes. Azt jelenti, hogy terhes.

Brian álla leesett.

– Apuka leszek?

Rebekah mosolyogva bólintott.

– Azt mondanám, hogy ezt próbálja elmondani neked.

– Apuka leszek! – Brian elkapta a hozzá legközelebb álló embert, aki Jace volt, és egy csonttörő ölelésbe vonta. – Apa leszek – mondta megint.

– Gratulálok – kapkodott levegő után Jace.

Sed átnyúlt az asztal fölött, és egy hatalmas ölelésbe vonta a banda tagjait, úgy, hogy Brian volt középen. Nagy bicepszével Rebekah fejét Trey vállához szorította.

– Ez kurva jó hír, haver – mondta Sed mély bariton hangján, és a nő hallotta a mögötte rejlő érzelmeket. Nem is gondolta, hogy Sed képes érzelgőssé válni.

– Látnom kell Myrnát – mondta Brian, miközben küzdött, hogy kiszakadjon az ölelésből. – Ott kellene lennem vele.

– Holnap fellépésünk van – emlékeztette Sed.

– Ez fontosabb.

Brian talpra pattant. Megállt és tárcsázni kezdte a felesége számát, miközben idegesen babrálta a derekán lógó láncot, és arra várt, hogy a nő felvegye. Az arcvonásai ellágyultak, amint meghallotta a nő hangját.

– Ez azt jelenti… – mondta, majd teljesen kivirult, ahogy igenlő választ kapott a gyanújára. – Mikor? – harapott az ajkába. – Július? Nem tudok olyan sokáig várni – rázta meg a fejét kuncogva. – Istenem, annyira szeretnélek most átölelni – mondta elérzékenyülve, miközben rádöbbent, hogy a banda összes tagja és Rebekah is őt bámulja. Ujjaival a szemét dörzsölte, majd sarkon fordult, és eltűnt a hálószobába. Amint becsukódott az ajtó Rebekah Ericre nézett. A férfi halványan elmosolyodott, majd némán megkérdezte: „Jól vagy?”

A nő bólintott. Persze, neki soha nem fog megadatni az, hogy elmondja a férfinak, akit szeret, hogy gyereket vár, de azért örült Briannek. Tudta, hogy mennyire szerettek volna gyereket.

– Ez szívás – dohogta Trey, miközben kimászott a helyéről és bezárkózott a fürdőszobába. Rebekah úgy gondolta, hogy Trey jobban fog örülni bárkinél, mivel Brian volt a legjobb barátja. Sed megrázta a fejét.

– Elkényeztetett kis picsa.

Rebekah a földet bámulva azon morfondírozott, hogy ez az új fejlemény mennyiben fogja megváltoztatni a banda dinamikáját. Azért csak nem fognak szétmenni vagy hasonló? Vagy kevesebb lesz a turné? Imádta ezt a munkát.

Minden figyelmeztetés nélkül Eric átnyúlt, és a derekánál fogva áthúzta a nőt az asztal fölött. Addig cirógatta és csócsálta a nyakát, míg a nő nevetve viháncolni nem kezdett. Rúgkapálva próbált elmenekülni a támadás elől, de Eric szorosan tartotta őt.

Az asztal másik oldalán ülő Jace elkapta a nő bokáit, hogy megakadályozza, hogy pofán ne rúgja. Amikor Eric úgy döntött, hogy elég volt a nevetésből, akkor odahúzta magához, és gyengéden a karjaiban tartotta. A nő számára nem éppen a legkényelmesebb pozíció volt, kiterülve az asztalon egyik oldalával Erichez tapadva, de hagyta, hogy ölelje. Tudta, hogy éppen annyira szüksége van arra, hogy megnyugvást adjon, mint amennyire elvárta, hogy meg is kapja. Eric ki nem állhatta, amikor a nő melankolikus volt. Egy másodperccel később kinyílt a hálószoba ajtaja, és Brian jelent meg.

– Hogy van? – kérdezte Sed.

– Jól van. Leugatta a fejem, amikor elmondtam neki, hogy le akarom mondani a holnapi fellépést, hogy elmenjek hozzá.

– Ez tipikus Myrna – kuncogott Sed. – Iderepül, hogy meglátogasson?

– Azt mondta, hogy találkozunk Hálaadáskor – rázta meg a fejét Brian.

– Addig már csak két hét van – mondta Rebekah, azt remélve, hogy a férfi ettől majd nem fog ennyire elkeseredetten nézni. Ez a férfi minden szempontból intenzíven élte meg az érzéseket. Amikor a gitárján játszott, és ahogyan a feleségét szerette. Minden érzelmet és érzést hatványozottan élt meg. Rebekah lefogadta volna, hogy az ágyban is ugyanolyan odaadó. Elpirult a fejében megjelenő gondolatok hatására, és közelebb bújt Erichez, aki nem volt éppen ennyire intenzív, de legalább lelkes volt.

– Azt biztos, hogy ez lesz életem két leghosszabb hete – motyogta Brian, majd körbekémlelt. – Hol van Trey?

– A fürdőben picsog – mondta neki Sed. – Keresnünk kell valakit annak a fickónak, akit szerethet.

– Minden este más-más embert szeret – mondta Eric nevetve.

– És ez a legnagyobb problémája.

Nem, a legnagyobb baja az volt, hogy szeretett valakit, de az nem viszonozta az érzéseit. Rebekah nem mondta ki ezt a gondolatot hangosan, de biztos volt benne, hogy Briant kivéve mindenki ugyanezt gondolta.

– Megyek, beszélek vele – sóhajtott Brian.

– Hé, Brian – szólt utána Rebekah, miközben kihúzta magát Eric öleléséből, és felegyenesedett az asztalon. Brian felé fordult, kérdőn nézett rá. A nő ragyogó mosolyt küldött felé, és a szemébe nézett.

– Apuka leszel!

Brian elvigyorodott, és minden problémája azonnal elszállt.

– Apa leszek! – mondta, és berontott a fürdőbe. – Hé, Trey! Apuka leszek!

– Húzzál el!

– Nem ez a legmegfelelőbb válasz.

Brian a karjánál fogva rángatta ki Treyt a folyosóra, majd elkapta a fejét, és satuba szorította. Trey bordán ütötte Briant, majd elgáncsolva a földre teremtette a férfit. Rebekah kuncogott, miközben a két férfi birkózott, és nem tudta, hogy az, hogy látja őket egymásnak esni, miért tüzeli fel ennyire. Végül abbahagyták a küzdelmet, és összegabalyodva feküdtek a földön, miközben nevettek.

– Mi a megfelelő válasz erre, Trey? – kérdezte Brian. Trey feje Brian mellkasán hevert, így a férfi átkarolt és megszorította.

– Gratulálok – mondta kifulladva. – Apuci!

Brian kezét Trey fejére tette, és még szorosabban tartotta a mellkasán.

– Remélem, hogy a fiam olyan okos lesz, mint az anyja, de nem annyira lökött, mit te meg én.

Trey szorosan lehunyta a szemeit, és úgy kapaszkodott Brianbe, mintha az lett volna a feltett szándéka, hogy soha ne engedje el.