32.- 33. Fejezet

 

32. fejezet

Fordította: Solemnia

 

Rebekah megcsókolta Eric arcát, és kinyitotta a kocsi ajtaját. Őszintén, nem sok kedve volt ahhoz, hogy egész este Isaac lelkes barátnőjét játssza. Főleg nem egy olyan partin, ami garantáltan unalmasnak ígérkezett.

Eric elkapta a kezét, mielőtt ki tudott volna szállni.

– Már azt is megfontoltam, hogy féltékeny fasz leszek, és jelenetet rendezek, csak hogy tudd.

– Még be is venném, ha lenne bármi okod a féltékenységre.

– Mikorra leszel itthon?

– Korán – ígérte meg.

Megcsókolta az ujjait, és elengedte a kezét. – Hívj, ha valamire szükséged van!

– Megleszek. Isaac megígérte, hogy hazavisz, mihelyst el tudunk szabadulni. Te és én pedig nagyon jól fogunk szórakozni holnap.

Eric születésnapján.

– Miért holnap?

– Csak úgy – vigyorgott rá. Eric napok óta próbálta rávenni, hogy áruljon el neki valamit. Több mint két tucat meglepetést készített elő neki a születésnapjára, hogy megünnepeljék a saját és közös életüket. Vagyis, ő főleg Eric farkát szerette volna már ünnepelni, de valószínűleg ezt Eric sem bánja majd.

Búcsúzóul megcsókolta miközben kilépett az autóból, majd gyorsan végigsimított a fekete koktélruháján, hogy meggyőződjön róla, minden a helyén van. Becsukta a kocsi ajtaját, és integetett Ericnek, ahogy az elhajtott. Mikor Isaac ajtót nyitott a kopogtatására, nem tűnt túl lelkesnek, hogy látja őt.

– Essünk túl ezen – mondta.

– Köszönöm, jól vagyok, és te?

– Voltam már jobban is.

Bezárta maga mögött a lakás ajtaját, és elindult a lépcsőházban. Rebekah követte, de nagyon közel állt hozzá, hogy odavágja neki, hogy felejtse el a szívességet, ha egész éjjel ilyen seggfej módon fog viselkedni.

– Mi a baj? – kérdezte Rebekah.

– Trey elhagyott.

Hirtelen megtorpant, Rebekah pedig nekiütközött a hátának. A lány megfogta a karját, és maga felé fordította. Ő csak összehúzta a szemöldökét, és vett egy mély, reszketeg lélegzetet. Ha most elkezd sírni, Rebekah is biztosan csatlakozik hozzá.

– Mi? Mármint végleg?

Végighúzta a kezét a tökéletesen elrendezett laza fürtjein, amivel a legaranyosabb módon össze is kócolta.

– Nem tudom. Azt mondta addig, amíg rendbe szedem a fejem. Bármit is jelentsen ez.

– Sajnálom. Remélem, sikerül megoldani a dolgokat.

– Ez csak kifogás. Tudom, hogy másokkal is találkozik. Mikor utaltam rá, hogy szeretném, ha komolyabb lenne köztünk a dolog, ő csak...elvesztette az érdeklődését.

Rebekah felsóhajtott.

– Isaac, valószínűleg figyelmeztetnem kellett volna téged. Trey csodálatos, de az a helyzet, hogy rá van kattanva valaki másra.

– Brian?

Rebekah nagyra tátotta a száját, és döbbenten meredt rá.

– Honnan tudtad?

– Megállás nélkül a fickóról beszél. Először azt hittem, csak legjobb barátok, de még álmában is az ő nevét mormolta. – Isaac elpirult. – Valószínűleg nem kéne veled erről beszélnem.

– Nem, egyáltalán nem bánom.

– Te tényleg fantasztikus vagy.

Lágy, szürke szeme végigsöpört rajta a gondosan feltűzött hajától kezdve a pántos magassarkújából kikandikáló rózsaszín körméig.

– Egyénként szenzációsan nézel ki. Ha érdekelnének a lányok, most biztosan tiszteletlen dolgokra gondolnék.

Rebekah felnevetett, örült, hogy enyhült köztük a feszültség.

– Maga igazán elbűvölő, Dr. Crandall.

Isaac besegítette a lányt a kocsiba, és elindultak a szülei háza felé. Közben egy fantasztikus diagnosztikai gépről mesélt neki, amit az apja klinikájára szereltek be, s hogyan fogja ez őket az élvonalra emelni.

– Alig várom, hogy a részese lehessek. Már most több betegük van, mint amennyit kezelni tudnak. Ez egy csodálatos lehetőség a számomra.

– Fantasztikus leszel – mondta a lány.

– Feltéve, hogy ezt nem cseszem el. Köszönöm, hogy segítesz, angyal.

– Erre valók a barátok.

Amikor megérkeztek, egy inas elvitte Isaac kocsiját, és leparkolt vele valahol a következő megyében. Isaac a lány derekára tette a kezét, s bevezette az ott terpeszkedő mediterrán stílusú házba. A vacsorán sokkal többen voltak, mint amire Rebekah számított. Isaac olyan sok embernek mutatta be, hogy a feje már zizegett. Minden jól is ment, amíg valaki észre nem vette az eljegyzési gyűrűjét.

– Uramisten, Isaac, hogyan engedhetted meg azt a nagy követ a te fizetésedből? – kérdezte egy úriember, aki úgy nézett ki, mint aki leesett egy vödör rántott csirkéről.

Isaac megragadta Rebekah bal csuklóját, s rámeredt a vaskos gyűrűre.

– Óriási kölcsönnel – mondta idegesen nevetve. – Remélem, apa keres új embert.

A Colonel Sanders hasonmás lelkesen rávert egyet a hátára. – Még az is lehet.

Isaac egy sarok felé terelte Rebekah-t.

– El vagy jegyezve?

Rebekah szíve megdobbant, és elmosolyodott.

– Nos, igen. Hogy nem vetted észre? – Felemelte a bal kezét. – Eléggé egyértelmű.

Isaac felsóhajtott. – Össze voltam zavarodva.– A keze után nyúlt, és megpróbálta lecsúsztatni az ujjáról. Ő csak elrántotta a kezét, és a háta mögé rejtegette.

– Mit csinálsz?

– Le kell venned. Nyilvánvaló, hogy nem én adtam neked azt a gyűrűt. Soha nem engedhetném meg magamnak.

– Nem veszem le, Isaac.

– Nem veszi le, Issac – szólalt meg egy mély hang a háta mögött.

Mielőtt Rebekah meg tudott volna fordulni, erős kezek karolták át, és egy kemény csók érte a homlokát. – Gratulálok! – Rebekah próbált elszabadulni a mögötte levő kemény testtől. Mikor az elengedte, megpördült, és megpillantotta...Treyt? A szája tátva maradt a döbbenettől.

– Mit csinálsz itt? – kérdezte Isaac durván suttogva.

– Apám rávett, hogy jöjjek. Általában megpróbálok kimaradni az ilyesfajta dolgokból, de… – megvonta a vállát – ...úgy gondoltam szórakoztató lesz megnézni mennyire vagy jó színész, ifjabb Dr. Crandall.

– Az apád? – kérdezte Rebekah.

– A gazdagok és híresek széleskörben ünnepelt plasztikai sebésze, Ethan Mills – mondta Trey. Intett egy embernek, aki lehetett volna Trey ikertestvére is, ha huszonöt évvel fiatalabb, és lecseréli hagyományos frizuráját Trey elöl hosszú, hátul rövid fazonjára.

Dr. Mills birtoklóan ölelte át egy kedves nő vállát, aki eléggé különcnek és zavartnak nézett ki a kerek szemüvege mögött, a parasztruhájában és Birkenstocksban. Volt egy rózsaszín festékfolt az arcán, és derékig érő barna göndör haja, amit egy zöld műanyag hajpánttal fésült ki az arcából, teljesen zabolátlannak tűnt. Pont annyira illett be a fekete nyakkendős tömegbe, mint azt Eric is tette volna. Rebekah azonnal megszerette.

– És az a kedves nő vele ott a túlságosan alulértékelt vegyes média művész, Gwen Mills, más néven az anyám.

Gwen biztosan tudta, hogy valaki róla beszél, mert a feje elfordult az irányukba, és az egész arca felragyogott az örömtől, mikor megpillantotta a fiát. Trey szülei elindultak feléjük. Isaac megpróbált a függöny mögé bújni.

– Találtál valakit, akivel beszélhetsz? – kérdezte Dr. Mills, és kezet nyújtott Rebekah-nak.

– Igen, kicsi a világ – mondta Trey. – Ő itt Rebekah, a Sinners átmeneti hangmérnöke. Már meséltem róla. Dave kishúga.

Dr. Mills arckifejezése komolyra váltott. – Hogy van a bátyád?

A lány elmosolyodott az aggódásán, és megrázta a kezét.

– Még nem tud mozogni, de dolgozik rajta. Egy nyaktörésnél több kell ahhoz, hogy távol tartsák.

– És most tudtam meg, hogy Eric menyasszonya – tette hozzá Trey. – Nézzétek azt a követ!

Gwen megfogta Rebekah szabad kezét, és erőteljesen fel-le rázogatta.

– Annak a fiúnak szüksége van egy kedves lányra, aki vigyáz rá. Jó neked!

– És ma este úgy tesz, mintha Isaac barátnője lenne – tette hozzá Trey. – Szóval egy szót se! Nem szeretnénk kedves Isaacet kényelmetlen helyzetbe hozni.

Trey megfogta Isaacet a karjánál fogva, és előhúzta az áttetsző függöny mögül. Isaac mogorván meglökte.

– Ne aggódj – mondta Trey. – Már mindent elmondtam nekik rólad.

Isaacnek elzöldült az arca. – Mindent rólam?

– Hát, azt a szexi kis hangot nem, amit akkor adsz ki, mikor... – Trey beharapta az ajkát. – Nem fontos.

– Nem egészséges tettetni valamit, ami nem vagy – mondta Dr. Mills Isaacnek. Mivel Trey apja volt, a fickónak hihetetlenül nyitottnak kellett lennie mindenre. Vagy csak tanácstalannak.

Isaac ismét a függöny felé indult. Trey feje elfordult, ahogy követett egy gyönyörű pincérnőt, aki pezsgőt osztogatott a vendégeknek.

– Én csak ide akartam köszönni. Hagylak titeket szerelmes madarakként tettetni a turbékolást.

Azzal minden további szó nélkül elrohant, és közvetlenül a pincérnő elé lépett. Az majdnem elejtette a tálcát az italokkal, ahogy megperdült és megtorpant. Trey egyet perdült, sikerült elkapnia a tálcát az egyik kezével, és magához szorította a zavart nőt a másikkal.

– Óvatosan – mondta azon a mély hangon, amiktől a térdek is elgyengültek. Rebekah már immunis volt mostanra, de a pincérnő nekitámaszkodott Treynek, a szemei tágra nyíltak, az ajka kissé elnyílt ahogy rábámult.

Rebekah a szemét forgatta, és megrázta a fejét.

– A te fiad… – motyogta Dr. Mills az orra alatt.

– Ó, persze. Az én fiam, mikor a szoknyákat kergeti– mondta Mrs. Mills –, de a tied mikor le kell nyűgözni a felszínes ügyfeleidet. A te fiad, a híres gitáros.

– A fiaim, a híres gitárosok – javította ki Dr. Mills. – A te fiaid, a hírhedt szoknyakergetők.

– Nem tőlem örökölték.

Dr. Mills kuncogva megcsókolta a felesége orra hegyét.

– Én abbahagytam a szoknyakergetést, miután megtaláltam az igazit.

Rebekah elmosolyodott. Remélte, hogy ő és Eric közt is fennmarad ez a vonzalom harminc év házasság után, és oldalra nézett, hogy lássa, Isaac hogyan viseli Trey folytonos ballépését. Isaac eltűnt. A kedvenc kárpitja mögött lévő padlótól mennyezetig érő ablak nyitva volt. Komolyan kisurrant volna a nyitott ablakon? Rebekah felsóhajtott, és megdörzsölte a homlokát, hogy elkerülje a fenyegető fejfájást. Most igazán nem volt rá szüksége. Már szeretett volna hazamenni. Volt neki elég dráma a saját életében, amivel foglalkoznia kellett, köszöni szépen.

Egy árnyék futott át Rebekah arcán.

– Hát itt vagy, Rebekah. De jó újra látni. Hová rohant el Isaac? – kérdezte Isaac apja. A férfi egyáltalán nem hasonlított Isaacre. Míg Isaac elegáns volt és jóképű, Dr. Crandall hordó alakú volt kiálló homlokkal, melyet egy vad szemöldök határolt. Igen, egy szemöldök. Egyes számban. A férfinak látszólag soha nem mutatták be a csipeszt. Szipogott egyet a vörös, gömbölyű orrával(allergia), és végighúzta a kezét a kopaszodó fején. Isaac határozottan az anyjára ütött.

– Azt hiszem, a mosdóban van – hazudta Rebekah.

– Amint visszaér, szólj neki, hogy keressen meg, hogy megtegyük a nagy bejelentést.

Valami felkeltette a figyelmét a háta mögött. Elmosolyodott, ezzel kimutatva sárguló fogait.

– Ó, jólvan, a szüleid is itt vannak már. Köszönök nekik.

A szülei? Rebekah szíve kihagyott egy ütemet. Összerándult, és hátranézett a válla fölött. Igen, ott volt az anyja egy fukszia estélyiben, ami két mérettel kisebb volt a kelleténél, és az apja a gyapjú templomi öltönyében, és nem éppen divatos széles, kék és sárga csíkos nyakkendővel. Mi az istent csináltak itt? Talán mert Isaac olyan volt, mintha a fiuk lenne. Szeretnék hallani a nagy híreket. Szerette volna, ha Isaac elmondja neki, hogy meghívta őket.

– Elnézést – mondta Trey szüleinek, és kimászott az ablakon a függöny mögött, hogy megkeresse a menekülő partnerét.

Isaacet a kertben találta meg, amint egy ló alakúra vágott cserjét bámult. Megérintette a hátát, és elkezdte.

– Apád keres téged – mondta. – Azt mondja, itt az ideje megtenni a nagy bejelentést.

Aprót bólintott, és ráharapott a reszkető alsó ajkára. A lánynak megesett rajta a szíve. Tudta, hogy milyen érzés a szívfájdalom. Megtapasztalta azt az üres, sajgó hasadékot a mellkasában nem is olyan régen, köszönhetően annak az embernek, aki ezt most érezte.

– Trey valószínűleg azért bunkó veled, hogy szabadon eresszen, szívem. Hogy tiszta lappal indulhass, mielőtt túlságosan ragaszkodnál hozzá.

– Nem akarok szabad lenni.

A lány megdörzsölte a karját, és a hátának támaszkodott.

– Menjünk, és legyünk túl ezen, és utána mehetünk.

– És mi lesz a vacsorával?

– Majd úgy teszek, mintha rosszul lennék.

– Nekem nem kell színlelnem.

Rebekah megfogta Isaac könyökét, és a ház felé rángatta, távol az ablakoktól, hogy a terasznál a nyitott ajtókon menjenek be.

– Miért nem említetted, hogy meghívtad a szüleimet?

Isaac a homlokát ráncolta. – Nem hívtam meg őket. Itt vannak?

– Igen.

– Ez fura.

Amikor beléptek a főterembe, a tömeg lelkes tapsban tört ki. Rebekah mosolygott. Minden bizonnyal mindenki izgatottan köszöntötte Isaacet a köreikben. Boldog volt a sikerének. Tudta, hogy milyen keményen dolgozott.

Dr. Crandall felemelte a pezsgős poharát, és néma csend borult a tömegre.

– Szeretném megköszönni mindenkinek, hogy eljött a fiam eljegyzési bulijára. Már ideje volt, hogy elkapják a fiút.

Rebekah megpördült, és Isaacre bámult, aki ugyanolyan meghökkentnek látszott, mint ő.

– Azt mondtad nekik, hogy eljegyeztél? – mondta neki keményen.

Megrázta a fejét. – Nem, persze, hogy nem.

Rebekah a tömeg felé fordult. – Nem vagyunk eljegyezve. Csak barátok vagyunk.

– Ez nem igaz! – kiáltott fel Rebekah anyja. – El vannak jegyezve. Tényleg.

– Hogy érted, hogy nem vagy eljegyezve? – harsogta Dr. Crandall.

– Isaac és én csak barátok vagyunk – mondta Rebekah. – Soha nem jöttünk össze megint, miután szakítottunk. Valójában én máshoz megyek hozzá.

– De az anyukád azt mondta...

Mindenki megfordult, hogy az anyjára nézzen, és Rebekah látta a vad tekintetéből, hogy nem volt jól. Eric próbálta neki elmondani, de Rebekah túlságosan el volt foglalva a saját boldogságával, hogy megszerezze az anyjának a szükséges segítséget.

– Sajnálom, Anya, de nem megyek feleségül Isaachez. Erichez megyek.

A tömegben “Ki az az Eric?” mormolás söpört végig. Rebekah észrevette Treyt, és ő bátorítóan bólintott. Egy barát, az ellenséges tengerben.

A sziréna semmi volt, az anyja sikoltozásához képest. – Nem! Feleségül kell menned Isaachez! Muszáj! Ha nem, akkor én...én...én... – Folyamatosan ki- és becsukta az öklét. Az apja megragadta a karját, hogy nehogy előrerepüljön, és rávesse magát Rebekah-ra.

– Mary – mondta, és idegesen pillantott a felsőbbosztálybeli tömegre, akik rá bámultak. – Higgadj e!

– Anya, ez soha nem fog működni köztünk. Isaac… – Visszafogta magát mielőtt kimondta volna, hogy meleg, és Isaacre pillantott, aki sápadtabbnak tűnt, mint egy vérszegény szellem. – ...nem való nekem.

– Te kis csavargó! – sikoltotta az anyja. – Azzal a mocskos rocksztárral kavartál, ugye? Nem csoda, hogy Isaac nem akar téged.

– Hé!– tiltakozott Trey.– Én véletlenül szeretem azt a mocskos rocksztárt.

– Nem ő az – mondta halkan Isaac.

– Most bocsánatot kérsz Isaactől, Rebekah Esther Blake, és könyörögsz neki, hogy vegyen vissza! Könyörögsz!

– Anya, nem fogok hozzámenni Isaachez. Tedd túl magad rajta!

– Ne mondj ilyeneket! Elég, elég! – Könnyes szemét Isaac felé fordította. – Isaac, édesem, nem gondolja komolyan. Hozzád akar menni. Kérlek, fogadd vissza! Kérlek! Tudom, hogy bántott téged, de...

– Nem ő az! – kiáltotta Isaac. – Rólam van szó. Meleg vagyok. Oké? – Egyenesen Treyre nézett, és azt mondta:– Szerelmes vagyok egy férfiba.

Trey óvatosan megrázta a fejét, majd a figyelmét a parkettára fordította.

Rebekah anyja hisztérikus zokogásban tört ki, és összerogyott a padlón Rebekah apjának a lábai előtt.

– Micsoda? – Dr. Crandall megragadta a fiát az egyik karjánál fogva. – Mit mondtál?

Isaac egyik kezével a homlokát masszírozta. – Nem így akartam elmondani neked. Beszéljünk erről valahol négyszemközt.

Rebekah megragadta Isaac ingjének a hátulját, meg szerette volna vigasztalni, és egyúttal fent tartani magát a háborgó vizekben, amelyek azzal fenyegették, hogy elnyelik.

– Meleg vagy? – harsogta Dr. Crandall. – Az én fiam meleg? Lehetetlen.

– Apa – Isaac az apja keze után nyúlt, de az eltolta magától.

– Ne érj hozzám!

– Meghallgatnál? – mondta Isaac, s megtörölte a szemét a kézfejével.

– Ez nem igaz! – sírta Rebekah anyja, s két kezével szorosan közrefogta a fejét. – Nem igaz. Nem igaz.

– Tűnj el a szemem elől! – mondta Dr. Crandall Isaacnek. – Nem vagy a fiam. Soha nem akarok rád nézni többet.

– Apa – Isaac ismét megragadta az apja kezét, de az lerázta magáról.

– Nem vagy a fiam.

Isaac sebzett hangja kettéhasította Rebekah szívét. A fiú megingott a lábán, és Rebekah átkarolta, hogy ne essen össze. Az anyja még mindig hisztérikusan sikoltozott. Az apja még mindig próbálta megnyugtatni az ő szerény módján. Isaac súlya hirtelen lement róla.

– Menj, segíts anyukádnak – mondta Trey csendesen. – Én megvagyok. Hazaviszem.

Isaac Treybe kapaszkodott, aki a bejárati ajtó felé sétált vele. Rebekah pedig a kellemetlen feladat mellé fordult, hogy kiengesztelje az anyját.

– Ne hagyd, hogy elmenjen! – mondta, és egyik karját kinyújtotta Isaac felé. – Ne hagyd, hogy elmenjen Rebekah nélkül.

– Anya – mondta Rebekah. Megragadta az anyját a két vállánál fogva, és erősen megrázta.

– Ó, kicsim – jajgatott az anyja. – Úgy sajnálom, hogy elment. Sajnálom, hogy nem tudtalak megmenteni. Túl fiatal vagy a halálhoz.

Jesszus, micsoda drámakirálynő.

– Anya, nem fogok meghalni. Apa, hozd a kocsit! – Az anyja egész testében reszketett. – De. Meg fogsz. Hamarosan. Isten el fog venni tőlem. Tudom, hogy így lesz.

Rebekah tudta, hogy az anyja rögeszmés volt, de a szavai mégis úgy hatottak rá, mint egy pofon.

– Gyerünk, anya. Menjünk ki, és szívjunk egy kis friss levegőt! – És várjuk apát. És hagyjuk ott a sok bámuló szemet és a botránkozó suttogást. És az anyjának kell valami erős antipszichotikus gyógyszer.

Az anyja követte kifelé. Úgy tapadt a lányához, mint egy ijedt kislány, kezével átkarolta Rebekah derekát, a fejét a vállán nyugtatta. Rebekah megnyugtatóan simogatta a haját.

– Minden rendben lesz, Anya. Apa mindjárt hoz segítséget.

A felhajtó mostmár teljesen tele volt kocsikkal, ezért az anyját az utca felé vezette a felhajtó végéhez. Mikor az apja néhány perc múlva odaért a furgonnal, Rebekah besegítette az anyját.

– Ne menj feleségül ahhoz a rocksztárhoz! Nehogy hozzámenj, Rebekah – motyogta az anyja az orra alatt. – Ő nem való neked. Ne menj hozzá!

Az apja megszorította az anyja kezét, az pedig megrezzent, mintha nem is tudta volna, hogy ott van. Az apja áthajolt a túloldalra, és Rebekah-ra nézett. – Szívem, beviszem az anyukádat, aztán felhívlak – mondta az apja. – Azt hiszem, hagynod kéne neki pár napot, hogy összeszedje magát, mielőtt meglátogatod.

Rebekah beharapta az ajkát, és bólintott, tudta, hogy igaza van. Mikor az anyja legutóbb ennyire összezavarodott, el kellett szigetelniük pár napig, hogy összeszedje magát, és visszatérjen a valóságba. És akkor megint tökéletesen jól volt. Vagy legalábbis akkor úgy tűnt.

– Haza tudsz valahogy menni?

Eric. Tudta, hogy számíthat rá. Bólintott.

– Megleszek. Te vigyázz anyára!

A szeme égett az el nem hullajtott könnyektől, előásta a kistáskájából a mobilját, és felhívta Ericet.

– Mi a helyzet? Máris hiányzom? – vette fel. Hallotta a hangjában a mosolygást.

– E-el tudnál jö-jönni értem? – Ismét a hülye dadogás.

Habozott. – Igen, persze. Mi történt?

– Csak siess, oké? Ké-kérlek.

– Jól vagy?

– I-igen. – Vett egy nagy levegőt. Ő volt az egyetlen dolog az életében, ami nem esett szét, és szüksége volt rá. Nagyon. – N-nem. – Még több levegőt nyelt. – Nem tudom.

– Hol vagy?

– Még mindig a partin. Tudod, hogyan jutsz ide?

– Igen.

A lány tudta, hogy Eric előre megnézte a címet, mikor próbálta meggyőzni arról, hogy nem kell Isaac kocsijában érkeznie a partira.

– Elmondod, hogy mi folyik itt?

Elmondott neki mindent, ami történt.

– Szóval... Itt ragadtam fuvar nélkül, és értékelném, ha sietnél. Suttogásra halkította a hangját, és felpillantott a felhajtóra, ahol összegyűlt a bámuló emberek tömege. – Az emberek bámulnak…

– Már úton vagyok.

Gyorsabban megérkezett, mint ahogy azt lehetségesnek hitte. Olyan boldog volt, hogy látja, hogy nem is szólt semmit a sebesség miatt. Bemászott az autóba, mindkét karját a nyaka köré fonta, és megcsókolta az arca minden egyes centiméterét.

– Holnap nem vagyok hajlandó elhagyni a házat. Remélem nem bánod, hogy kisajátítalak az egész szülinapodra.

Ő csak kuncogott. – Holnap van a szülinapom?

– És van egy csomó meglepetésem számodra.

– Meglepetések? Miféle meglepetések?

– Ha elmondanám, már nem lennének meglepetések.

– Igaz. – Megfogta a kezét, és biztatóan megszorította. – Szeretnél beszélni arról, ami ma este történt?

– Nem – mondta. – Azt fogom színlelni, hogy meg sem történt. Majd hétfőn szembenézek a valósággal, de a fennmaradó hétvégén nem lesz más csak te meg én és az összes fantáziánk.

Eric megcsókolta az ujjait, és elindult a kocsival.

– Hát, ha ragaszkodsz hozzá.

 

33. fejezet

Fordította: Aiden

 

Másnap reggel, amikor Eric kinyitotta a szemét, egy fényes, kék dobozt pillantott meg. A doboz Rebekah kihűlt párnáján pihent, és vastag fehér szalaggal volt átkötve. Felült, körülnézett a szobában, és csalódottan állapította meg, hogy egyedül van. Még a koktélruha is eltűnt, amely a mennyezeti ventilátorról lógott, amikor előző este kimerülten álomba zuhant. Törökülésbe helyezkedett az ágy közepén, és a dobozért nyúlt. Egy kis kártya volt rátűzve, amin ez állt:

 

Boldog első születésnapot, Életem.

Kérlek, most rögtön nyisd ki.

Rebekah

 

A férfi elmosolyodott. Még sosem lepte meg senki születésnapi ajándékkal a párnáján. A srácok egyszer úgy ébresztették, hogy egy szülinapi tortát vágtak az arcába. Az egy durva, ám meglehetősen fincsi ébresztő volt.

Kibontotta a szalagot, és felemelte a fedelet, arra számítva, hogy valami szexi dolgot talál selyempapírba csomagolva. Ehelyett egy bébiőrzőt talált.

– Egy bébiőrző?

Kiemelte a készüléket a dobozból, és egy második cetlit talált a rövid antennájára kötve.

 

Állok rendelkezésedre, szülinapos fiú. Nyomd meg a gombot, és szólj bele, ha felkészültél.

 

A szíve majd’ kiugrott az izgalomtól. Megnyomta a gombot.

– Rebekah?

– Máris jövök – hallatszott a lány hangja az apró hangszóróból.

Ő már amúgy is készen volt. Ha a kedveséről volt szó, mindig készen állt. Hogy leplezze izgatottságát, egy párnát dobott az ölébe.

Egy pillanattal később kinyílt a hálószoba ajtaja, és Rebekah belépett egy tálca reggelivel. Csak egy fodros kis kötényt volt rajta. Semmi más. Basszus, már ennyi is elég lett volna ahhoz, hogy bármit megegyen. Ha még nem ébredt volna fel, ettől egészen biztosan kipattant volna a szeme.

– Remélem, éhes vagy – mondta a lány. – Sütöttem neked rántottát. És szalonnát is. Kolbászt. Meg pirítóst. Hoztam gyümölcsöt és egy kis kávét is. Meg persze gyümölcslevet.

– Fantasztikus illata van – dünnyögte Eric. Biztos volt benne, hogy pontosan úgy is néz ki, de képtelen volt levenni a szemét a lány pimasz melleinek lágy ringatózásáról, ahogy keresztüljött a szobán, és letette a tálcát mellé az ágyra.

A lány áthajolt az ágy fölött, és finom puszit nyomott Eric szájára.

– Boldog első születésnapot – mondta.

– Első születésnapot?

– Hát, huszonhétről lemaradtam, úgyhogy ma sok születésnapot kell bepótolnom veled.

Soha nem gondolta volna, hogy a lánynak fontos lehet, hogy soha senki nem szervezett semmi különlegeset a születésnapjára, vagy hogy gyerekként soha nem volt bulija. A mellkasában szétáradó melegség és a lány figyelmességétől való meglepettség elárulta neki, hogy valóban fontos volt neki. Rebekának megvolt a módszere arra, hogy értékelje a nehéz időszakokat, így még jobban megbecsülte a vele töltött időt.

– Szeretlek.

– Én is szeretlek. Most pedig láss hozzá, míg ki nem hűl.

– Talán azt szeretném, hogy te etess meg – felelte a férfi.

A lány felmászott mellé az ágyra, és felvette a villáját.

– Melyiket szeretnéd?

Eric az ujja hegyével megcirógatta a lány feszes mellbimbóját.

– Ezt – hajolt előre, és nyelvével megnyalta az izgatott bőrt.

– Ebből bőven jut még a többi meglepetéseddel – felelte a lány. – Nem ártana enned egy kicsit, hogy legyen hozzá erőd.

Eric a szájába szívta a mellbimbóját, majd elhúzódott tőle.

– Jó, majd eszem – mondta. – Tartsd azokat keményen nekem.

Megbabonázva figyelte, ahogy a lány morzsolni kezdte a bimbóját, a hüvelyk- és mutatóujja között görgette, majd megnyalta az ujjait, hogy a nedvességet eloszlassa a rózsaszín, kőkemény kis kavicsokon. Lassan evett, túlságosan élvezte a privát peep-showt, nem akarta, hogy véget érjen. Még mindig annyira izgatta, ahogy a lányt figyelte, ahogy játszik magával, mint semmi más. Amikor jóllakott, félretolta a reggeliző tálcát, és a lányt maga alá döntötte a matracra. Addig szopogatta a mellbimbóit, amíg a lány meg nem markolta a haját, és nyögdécselni nem kezdett a szükségtől.

Eric felemelte az apró kötényt, és észrevette, hogy a lány teljesen leborotválta a dombját.

– Látom, van desszert is – mosolyodott el.

– Azt későbbre tartogattam.

– Ma több desszertet is ehetek. Hiszen ma van a születésnapom – csúszott le a fiú az öléhez, és megszívogatta a sima, duzzadt ajkakat, nyelvével megcsiklandozta a lány csiklóját, és belenyalt a csúszós lyukába, hogy megkóstolja édes nedveit.

– Ó, Eric – sóhajtotta Rebekah. – Kívánlak.

Egy ujját a lányba csúsztatta, és körbe-körbe járatta a hüvelyében, miközben erősen szívogatta a csiklóját.

A lány háta ívbe feszült.

– Ne, várj még! El fogok menni. Eric!

Teste megremegett a váratlan gyönyörtől. Hüvelye ráfeszült a férfi kezére, puncija gyönyörködtető görcsökben szorongatta az ujját. Amikor a lány elernyedt, Eric kihúzta az ujját, és gyengéd csókot nyomott a lány szép puncijára, és imádta, hogy mennyire feltárulkozónak tűnik, amikor csupaszra van borotválva. Felcsúszott a lány testén, és mosolyogva bámulta a kipirult arcát.

– Ma a te születésnapod van – sóhajtotta Rebekah. – Nem járja, hogy én kapjak ajándékot.

– Ez mindkettőnknek ajándék volt – mormolta a fiú, majd lehajtotta a fejét, és végigcsókolgatta a lány állát, nyakát, majd fülét.

A lány megmerevedett alatta.

– Várj! Már egy hete ezt tervezgetem, és te most itt bekavarsz a forgatókönyvembe.

Ha nem lett volna ennyire kíváncsi a lány terveire, azt mondta volna, hogy a pokolba velük, de az volt. Kíváncsi. Rebekah kibújt alóla, és felpattant az ágyról. Összepakolta a reggeliző tálcáját, és a közös fürdőszoba felé intett a fejével.

– A következő meglepetésed ott vár bent.

Eric eközben azt figyelte, ahogy a kötény megkötői ugrálnak a lány édes kis fenekén, amint az épp kivonul a szobából. Amint a lány távozott, Eric a fürdőszobába rohant. A mosdókagylón egy piros dobozt talált, nagy sárga masnival.

 

Boldog 2. születésnapot, Édesem!

Kérlek, nyisd ki azonnal.

Rebekah

 

Felemelte a fedelet, és egy fehér hablabdát talált benne. Olyat, amilyennel zuhanyozni szokott. Alatta egy kis kártya volt.

 

Várj meg a zuhany alatt.

 

Elment vécére, majd belépett a zuhany alá, és hagyta, hogy a víz megnedvesítse meztelen testét. Egy pillanattal később Rebekah lépett be a fürdőszobába. Egyszerű fehér póló volt rajta, más semmi. Belépett a zuhany alá Eric mellé, de nem vette le a pólóját. A fiú először értetlenül nézte, hogy miért, de ahogy a póló vizes lett, teljesen átlátszóvá vált, és rátapadt a lány gömbölyű melleire, ami valahogy szexibb volt, mintha mezítelenül zuhanyozna.

Eric valami összefüggéstelen dolgot motyogott, és a lány kebleihez nyúlt, megmarkolta őket a póló alatt, és úgy megszorongatta, hogy a sötétre színeződött mellbimbói nekifeszültek az átlátszó, nedves anyagnak. Ó, Istenem! Akarta őket. Kívánta a lányt. Lehajtotta a fejét, és az egyik bimbóját pólón keresztül a szájába szívta.

– Már megint te ajándékozol meg engem – mormolta Rebekah fülledt hangon. – Hol van az ajándék, amit tőlem kaptál?

Fogalma sem volt róla. Felpillantott, és amikor ismét szembekerült a lány nedves pólójával, már nem is emlékezett, mit kérdezett tőle. Aztán a bal kezében megtalálta, amit keresett. Megfordult, hogy elővegyen egy üveg folyékony szappant a falon lévő fülkéből. Eric tekintete a lány derekán lévő tetoválásra, majd meztelen fenekének édes ívére tévedt. Rebekah visszafordult felé, és elkezdte beszappanozni a férfi mellkasát, dús habot hagyva a bőrén, majd lassú, megfontolt mozdulatokkal lemosta.

Eric képtelen volt levenni a kezét a lány melleiről.

A vállát is beszappanozta. A karjait. A hátát. A hasát. Csodálatos érzés volt. Különlegesnek és szeretettnek érezte magát. És baromira kanosnak.

Rebekah habos labdája lejjebb vándorolt. Leguggolt, hogy beszappanozza a férfi csípőjét és combját is. Makkja eltűnt a lány forró kis szájában. Finoman szopogatni kezdte, míg a gyönyör hullámai futottak felfelé Eric farkán, miközben a golyóit csak szappanozta, és szappanozta, és szappanozta. Mire a lány végzett a mosdatással, biztos volt benne, hogy soha nem volt még tisztább golyó a világon. Arra is megesküdött volna, hogy nincs annál dögösebb látvány, mint amikor a csaja átázott pólóban, imádattal néz fel rá, miközben a farkát szopja.

Az irányítás háttérbe szorult a szükségletekkel szemben.

Lehajolt, és megragadta kedvese mindkét karját, hogy felemelje. A lány kiengedte a farkát a szájából, és hagyta, hogy Eric talpra segítse. Muszáj volt megdugnia. Azonnal. Semmi érzelmes, gyengéd szeretkezés, ami az előző este történt. Nem. Ez mocskos lesz. És durva. A fiú túlságosan be volt indulva ahhoz, hogy gyengéd legyen.

Két tenyere közé szorította a lány arcát, majd durván és mélyen megcsókolta. Rebekah nem tiltakozott, még akkor sem, amikor Eric a falhoz szorította, és újra megszorongatta a melleit.

A lány oldalra kapta a fejét.

– Tépd le rólam – követelte.

Hát, Eric nem volt egy Hulk Hogan. Nem tudta volna puszta kézzel széttépni azt a pólót. Vagy mégis? Észrevette, hogy a lány elvágta a póló nyakát, így le tudta tépni róla. A dögös kis boszorkány már jóelőre eltervezte ezt. Megragadta a ruhadarabot, és húzni kezdte. Az anyag egy hangos reccsenéssel engedett. A lány mellei kiszabadultak, és a férfi a levegőt kapkodta. Tenyerébe fogta a cickókat, és durván megmasszírozta. Muszáj volt magáévá tenni a lányt. Benne akart lenni.

Eric a csempének támasztotta kedvesét. A víz sűrű patakokban folyt végig a testén. A férfi előrenyomta a csípőjét a lány csúszós melegét keresve, de nem találta. Elfojtott egy káromkodást, majd újra megpróbálta. Rebekah a testük közé nyúlt, megmarkolta a farkát, és a bejáratához irányította. Eric beledöfött a lányba.

Keményen.

Keményebben.

Azt kívánta, hogy a lány érezze őt. Hogy a lány ne tudjon másra gondolni. Izgalma gyorsan az orgazmus határára sodorta, de még nem állt készen, hogy elélvezzen. Még órákig szeretkezett volna vele. Sajnos a gravitációnak azonban más véleménye volt erről. Eric ereje egyre fogyott, így Rebekah csúszott lefelé a falról.

A fiú tiltakozása jeléül felnyögött, amikor már nem találta a lökéshez szükséges erőt, és ki kellett húznia a farkát a lányból, aki erre megfordult, és előrehajolt, odatartva neki a hátsóját.

– Tedd vissza, Eric. Annyira szeretném.

Hímtagja ezúttal könnyedén talált utat, hátulról gyorsan és keményen nyomult belé. A lány homorított, hogy Eric elérje és megmarkolhassa a keblét, miközben hátulról többször is belédöfött.

– Oh. Oh. Oh! – visszahangzotta Rebekah nyögéseit a csempefal, ahogy az orgazmus végigsöpört rajta.

Eric az utolsó pillanatban kihúzódott belőle, és a lány hátranézve látta, ahogy a derekára spriccel. Hátranyúlt, és szétkente a spermát a bőrére tetovált betűkön. A nevén.

Eric zihálva figyelte, mit művel. Lehetne ez a csaj ennél szexibb? Képes lenne-e még jobban szeretni őt, mint abban a pillanatban? Nem hitte, hogy ez lehetséges.

A fiú magához vonta őt. A hasát a hátához szorította, a széttépett póló közöttük lógott, aztán megcsókolta a nyakát, közben simogatta a lány a mellét és a hasát. Végül felvette a hablabdát a zuhanyzó padlójáról, és felváltva mosdatták egymást. Érintkeztek, csókolóztak, egy kicsit megharapdálták egymást. Amikor a lány patyolat tiszta lett, ellépett mellőle.

– A következő ajándékod a zöld hálóban van – suttogta, és kibújt a zuhany alól. Törölközőért nyúlt, majd körbetekerte fantasztikus kis testén. Eric elzárta a vizet, és nem is törődött a törölközővel. Csuromvizesen végigballagott a folyosón a vendégeknek fenntartott hálószobába, amely zsályazöld színben pompázott. Az ágyon egy téglalap alakú doboz állt – fehér, piros szalaggal. Elolvasta rajta a kártyát.

 

Boldog 3. születésnapot, Édesem. Nyisd ki, ha innál egy kis teát.

 

Teaszervíz? Fogalma sem volt, mi lehet a dobozban. Nem volt benne biztos, hogy kell-e az neki, de a kíváncsisága felülkerekedett. Kinyitotta a dobozt, és egy gyönyörű selyemköntöst talált benne. Fehér volt, és apró rózsaszín virágok díszítették. Kiemelte a dobozból, és a mellkasához szorította. Ha felvenné, még a seggét sem takarná el. Nem akarta megbántani Rebekát vagy bármi, de... Hm? Kicsit nőies volt. Nem tudta elképzelni, hogy valaha is felvenne ilyesmit.

– Gyönyörű, ugye? – szólalt meg Rebekah az ajtóból.

– Igen, csak nem hiszem, hogy az én stílusom lenne.

A lány elnevette magát.

– Nem is neked kell viselned. Inkább nekem.

A fiú megkönnyebbülten sóhajtott fel.

– Ó, hála az égnek. Már kezdtem aggódni, hogy transzvesztitának öltözve akarsz látni.

Reb elvette tőle a kimonót.

– Megyek, belebújok ebbe itt, aztán főzök egy teát – közölte, majd kihúzta az egyik oldalsó asztalfiókot, és elővett egy újabb dobozt. – Ezt viszont nyisd ki te. Boldog negyedik születésnapot! – csókolta meg a férfit, és átadta neki a dobozt, mielőtt elhagyta a szobát.

Ez a doboz viszonylag kicsi, hosszú és lapos volt. Benne egy ékszíjat és egy cetlit talált, amin ez állt:

 

Amint sikerül beindítani a Camarót, kihívlak egy versenyre.

 

A doboz alján egy helyi versenypálya ajándékutalványát találta, amely egy óra magánhasználatra jogosított fel.

– Rebekah! – kiáltotta. – Ez annyira király!

A lány a gyönyörű kimonóban már ott állt az ajtóban. A derekát egy vastag, középen átkötött piros fűző lehetetlenül karcsúvá varázsolta. A lába szára és a szexi lábfeje meztelen volt. Lesütött szemmel, apró léptekkel vonult be a szobába. Egy tálcán egy teáskannát, egy kis csészét és egy fehér vázát hozott, benne egy piros virággal.

– Hűha – tátotta el Eric a száját, és a kezében lévő dobozt az éjjeliszekrényre tette. – Olyan... törékenynek tűnsz – dicsérte meg a lányt. Szép mentés, még véletlenül sem nevezte imádnivalónak. – Köszönöm az ajándékutalványt. Alig várom, hogy versenyezhessek veled.

A lány enyhén bólintott, és elpirult, miközben a szemét továbbra is lesütve tartotta. Nem tudta, miért, de a lány félénk és szerény viselkedése valahogy szexi volt.

– Ülj le, kérlek – szólt Rebekah halkan.

És Eric leült. A keményfa padló hideg volt a csupasz hátsójának, de a vére forrt, és amúgy is mindjárt melege lett volna.

A lány letette a tálcát a padlóra, és elővett egy paplant az ágy végében álló faállványról. A padlóra terítette, és biztatta Ericet, hogy helyezkedjen el rajta. Aztán mellé térdelt, és a kannából teát töltött az aprócska csészébe. Amikor átnyújtotta neki, az ujjbegyei a férfi kezéhez értek. Ez a véletlennek tűnő érintés végigfutott a karján, és Eric beleborzongott. A lány lesütötte a szemét, a teste megfeszült, mintha a zavarba jött volna ettől az apró érintéstől. A férfi azt feltételezte, hogy meg sem kellene meglepődnie azon, hogy szexinek találta a kis színjátékot. Minden, amit a lány csinált, teljesen beindította. Belekortyolt a teába, és a mandulájáról leégett a szőr.

Ericnek könnybe lábadt a szeme, és a kézfejét a szája elé kapta.

– Egy kicsit forró – lihegte.

A lány felpillantott, alsó ajka remegett.

– Nem tetszem neked?

Tudta, hogy a lány azt szeretné, ha eljátszaná a szerepét, de egyszerűen nem bírta elviselni ezt a szomorú tekintetet, még ha csak színlelte is. Egy ujját a lány álla alá dugta, és gyengéd csókot nyomott az ajkára.

– Te mindig a kedvemben jársz. Képtelen lennél nem tetszeni nekem.

A lány kuncogott, és kiesett a szerepéből.

– Azt hiszem, továbbképzésre lesz szükséged ebben a forgatókönyvben.

– Most?

– Hacsak... Nem szeretnél még több ajándékot kibontani?

A fiú habozott, aztán elvigyorodott, majd buzgón bólogatni kezdett.

– Bármit, amit egy másik napra tartogatnál, megteheted. Rengeteg ajándékod van. Valószínűleg túl sok ahhoz, hogy egy nap alatt kiélvezd.

Nem tudott úgy tenni, mintha nem lenne izgatott. Boldogan megölelgette a lányt.

– Mi lesz a következő?

– A következő ajándékod a konyhában van. Menj, kapj magadra egy rövidnadrágot, és találkozzunk lent. Ne leskelődj, amíg nem jövök.

– Szóval nem akarod, hogy meztelenül csináljam? – vigyorodott el.

– Nem minden ajándékod szexuális jellegű.

– Ajh, az nagy kár.

– A versenypálya ajándékutalvány sem az, például.

Magához szorította a lányt, és hangos, cuppanós puszikat hagyott a nyaka hajlatában, amitől a lány felnevetett, és ki akart szabadulni az öleléséből.

– Az egy rohadt jó nem szexuális jellegű ajándék, de utána tuti, hogy eléggé be leszek indulva.

– Te bármit visszavezetsz a szexhez, Eric.

– Erre még csak most jöttél rá?

– Nem. Épp azt ünneplem – nyomott egy puszit Eric szájára, és kibújt a karjaiból. – Lent találkozunk.

A férfi összeszedte a tálcáját, majd feltápászkodott. Amint a lány kiment a szobából, a hálóba sietett, magára rántott egy rövidgatyát, és kettesével szedte a lépcsőfokokat. Útközben észrevett pár újabb ajándékdobozt a nappaliban, és még hármat a konyhában a reggelizőpulton. Leült a bárpulthoz, és a nyakát nyújtogatta, hogy el tudja olvasni a dobozokon lévő kártyákat. Mind különböző méretű és formájú volt. Volt egy az ötödik születésnapjára, egy másik a tizenkettedikre, egy harmadik pedig a huszonegyedikre. Kíváncsi volt, vajon a lány sorrendben nyittatja-e ki őket. Mire Rebekah végre megjelent egy régi pólóban és farmerben, már majdnem felrobbant a várakozástól. Elmosolyodott, amikor a férfi felkapta az ötödik születésnapjára felcímkézett dobozt.

– Most már kinyithatom?

A lány bólintott. Eric nem tudta, mire számítson, de két doboz hajfestékre - az egyik platinaszőke, a másik lila – biztosan nem.

– Ez meg mi?

– Ideje megszabadulni ettől az egérbarna hajszíntől.

– Tényleg jobban tetszenél szőkén, némi kékkel.

– Mit szólnál szőkéhez lilával? És szeretném a kék tincsedet lilára festeni, hogy passzoljon az enyémhez, ha megengeded.

Eric nagyot sóhajtott.

– Hát legyen, azt hiszem, a negyvenkilenc napos hagyományom amúgy is elég béna.

– Belekavarok ezzel valami istentiszteletbe?

– Csak egy hülye babona.

– Várhatunk, ha szeretnéd.

A fiú megrázta a fejét.

– Nem hiszem, hogy ez már szerencsét hozna nekem.

– De azért még mindig szereted változtatni a színeket, ugye?

– Persze. Ez egyfajta védjegyem. A neten már fogadásokat kötnek az emberek, hogy mi lesz a következő színem.

– Hányan fogadnak a lilára?

A fiú elnevette magát.

– Két kislány, akikkel egy hajléktalanszállón találkoztam, tutira.

Ericet meglepte, milyen jó móka volt egymás haját festeni. A lány hagyta, hogy ő válassza ki, hova szeretné a lilát a hajában. Ahelyett, hogy az alsó réteget kente volna be, mint amikor megismerkedtek, a lila tincsek most bájos arcát keretezték, és hátul volt néhány csík, ahol a fiú kicsit belelendült a festésbe. Minden hülyeség, amit együtt csináltak, közelebb hozta őket egymáshoz.

Még több ajándékot bontott ki, egy Shakespeare-szonettekből álló könyvtől kezdve egy karton hot-dogig a turnébusz számára. A lány minden ajándékát nagy gonddal tervezte meg. Több jelmez is volt a szerepjátékukhoz – egy pompomlány, egy angyal és egy dögös kalózlány.

Amikor kibontotta a Pókember-jelmezt, amelyhez két flakon idétlen pókháló is tartozott, felkapta az egyiket, és addig kergette Rebekah-t a házban, amíg végül sarokba szorította, és az egész házban szanaszét fújta a ragacsos hálót.

Volt nála személyre szabott dobverő, egy új flaska és némi Cabo Wabo tequila a töltéshez, valamint egy pár bilincs az utasításokkal: nekem vagy neked, te döntesz. Eric csak a fejét kapkodta, képtelen lett volna jelenleg bármiről is dönteni. Rebekah a nappaliban egy újabb ajándékot ejtett az ölébe, majd letelepedett mellé a kanapéra.

Bátorítóan megszorította a térdét, miközben a fiú kinyitotta a dobozt. Benne egy bekeretezett képet talált kettejükről. Ugyanaz a kép volt, amit a telefonja képernyővédőjeként használt, ahol egyszerre csókolóztak, mosolyogtak és néztek a kamerába. Ez volt minden idők legkedvesebb képe a számára. A keretbe a család szót vésték. Kicsit elszorult a torka, ahogy végigsimította az ujja hegyével a betűket. Nem tehetett ellene.

– Imádom – mondta elcsukló hangon.

Rebekah felkelt a kanapéról, aztán kalapácsot és szöget vett elő a kisasztalról.

– Hová fogjuk felakasztani?

A lakberendezője felsírna, ha megtudná, hogy a tökéletesen megtervezett nappalijába kiakasztott egy képet. Felszögelték a képet a falra egy Thomas Kincaid-nyomat mellé. Mindketten jó öt percig csak álltak előtte, és vigyorogtak.

– Hamarosan csinálunk többet is – jelentette ki a lány.

Eric átkarolta a vállát, és az oldalához vonta.

– Így van – hajolt oda hozzá, és finoman megharapdálta a fülét, és azt kívánta, bárcsak megkérte volna, hogy vegye fel azt a pompomlányjelmezt, ahelyett, hogy későbbre tartogatta volna.

Kezét a lány hasára tette, mire ő megborzongott.

– Menj, várj meg a nappaliban – kérte. – Ülj le a zongorához.

– Bármikor kapható vagyok egy kis forró szeretkezésre – közölte Eric.

– Lehet, hogy szerencséd lesz – kacsintott rá Reb.

– Lehet?

A lány megmarkolta a haját a tarkóján, és addig csókolta, amíg a farka olyan kemény nem lett, hogy szinte fájt.

Elhúzódott, és éhesen Eric szemébe bámult. A fiú kisöpörte a lila hajszálakat a lány arcából.

– Tíz perc múlva ott leszek – ígérte Rebekah.

Eric maga sem értette, hogy a lánynak hogyan sikerült megszöknie. Az biztos, hogy nem akarta, hogy kicsússzon a kezei közül. Még tíz percre sem. Mostanra már meg volt győződve róla, hogy a lány valami szexi dolgot tervezett, és a fele mulatság az volt, hogy elképzelte, mi lehet az. Sóhajtva vonult át a nappaliba, és a fekete zongoránál várakozott. A zongora fedelét lehajtották, és néhány színesebbnél színesebb doboz csücsült rajta. Soha nem fog rájönni, hogyan sikerült ezt összeraknia. Biztos volt egy bűntársa. Kizárt, hogy mindezt egyedül követte volna el. Szinte állandóan együtt lógtak.

Mikor elunta a várakozást, zongorázni kezdett. Az a kis dallamduett, amit a tetoválásukhoz komponált, kezdett dallá nyúlni.

Egy pár puha, meleg tenyér pihent meg a vállán, majd lecsúszott a mellkasára. Eric keze mozdulatlanná dermedt a billentyűkön. Az egyik ujj beleakadt a mellbimbóján lévő karikába. A gyengéd rántástól golyói megfeszültek. A lány mellei a hátához nyomódtak. Sajnos nem voltak meztelenek.

– Boldog szülinapot – énekelte Rebekah fülébe fülledt, érzéki hangon.

A keze lejjebb csúszott, a fiú hasára.

– Boldog szülinapot – folytatta a nő.

Eric megfordult, hogy ránézzen, és majdnem leesett a zongorapadról. Rebekah fehér felsőrészes ruhát viselt, hosszú, bő szoknyával. Annak a másolata volt, amit Marilyn Monroe viselt A hétéves vágyakozásban. A jelmez nem állt meg a ruhánál; Rebekah-nak volt a parókája, a sminkje is. Olyan forrón nézett ki, mint a pokol júliusban.

– Boldog szülinapot, Mister Eric Sticks – énekelte ugyanolyan szexi hangon.

A lány Eric ölébe huppant, karjait a nyaka köré fonta, szemhéjai elnehezültek, ahogy nyíltan, hívogatóan nézett rá.

Ó, édes Istenem!

– Boldog szülinapot…

A férfi szíve majd’ kiugrott a helyéről, lehajolt, hogy megcsókolja a lányt. A keze végigsiklott az egyik sima lábán, a lány szoknyája alatt, egyre feljebb és feljebb, amíg meg nem bizonyosodott róla: nincs rajta bugyi. A zongorára ültette a lányt, és a szoknyája alá dugta a fejét. A lány sarkai Eric hátába vájtak, ahogy bátorította felfedező ajkait és nyelvét. A férfi megízlelte szétfolyó nedveit, a nyelve végigtáncolt a csúszós húson, ujjai a csípőjébe nyomódtak, hogy mozdulatlanul tartsa, miközben a női tökéletesség vonagló tömegévé izgatta Rebekah-t.

A várakozástól lélegzetvisszafojtva bújt elő a lány szoknyája alól, és lerántotta a rövidnadrágját, hogy kiszabadítsa feszülő farkát. Eric magára rántotta a nőt, aki lecsúszott a zongora csúszós fedeléről a billentyűkre, amelyek diszharmonikus hangokat keltettek a csöndben. Eric rálelt a szoknyája alatt az édes nyílásra, óvatosan nekitámasztotta a farkát, majd előrelendítette csípőjét, és egyetlen kemény, mély lökéssel betöltötte a lányt. Egyenletes ritmusban kezdett mozogni benne, majd kinyitotta a szemét, és lepillantott kedvese arcára. Levette a lány parókáját, és ujjaival végigsimított selymes haján. Bármennyire is szexi volt, amikor valaki másnak adta ki magát, ő jobban szerette az igazi nőt.

A sajátját.

Több mint elég volt neki. Minden volt, amire valaha is szüksége lehetett.

Ajkait a lányéra tapasztotta, és lassított a tempón, nem kereste többé a kielégülést. Valami többet keresett annál. A kettejük közötti kapcsolatot. Azt, amit csak akkor érzett, amikor vele volt. A keze végigsiklott a lány hátának meztelen bőrén, és szorosan magához szorította a testét. A szívük egy ütemre dobbant, a férfié a lányért, a lányé a férfiért.

Eric véget vetett a csókjuknak, és belenézett a gyönyörű kék szemekbe. A lány áhítattal nézett vissza. Végül nem bírta megállni, hogy ne kérdezze meg:

– Mi az?

A lány mindkét karját kedvese dereka köré fonta, és a vállához simult.

– Néha csak úgy rám tör – suttogta a lány –, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy veled lehetek.

– Én vagyok a szerencsés.

A kocsifelhajtón megcsikordult a kavics. Rebekah megmerevedett.

– Mennyi az idő?

Odakint becsapódott egy autó ajtaja.

Eric megnézte a nagypapa óráját.

– Ööö, mindjárt hat.

– Máris? – kapkodta a fejét a lány. – Gyere, siess!

– Ugyan ki lehet az – bosszankodott a férfi, miközben megpróbált kinézni a kocsifelhajtóra a túlsó falon lévő ablakon keresztül.

Félig pánikba esett tekintettel Rebekah hátralökte a férfit, hogy a farka kicsússzon belőle. Elé térdelt, és a szájába szívta. Nyilvánvalóan az volt a szándéka, hogy minél gyorsabban elélveztesse. Eric hagyta, hogy az élvezet magával ragadja, gyengéden a füle mögé tűrte a lány haját, miközben az bólogatott, és erősen szopta őt. A lány szájába élvezett, és belefeszült, mikor az utána olyan gyorsan elengedte.

– Szeretlek, te nő.

Rebekah elvigyorodott.

– Tudom. Én is szeretlek. Menj, nyisd ki az ajtót. Keresnem kell egy bugyit.

Kisietett a szobából. A csengő újra megszólalt.

– Gyere már, haver! – hallotta a férfi, ahogy Brian a verandáról kiabál. – Ez a sok cucc egyre nehezebb!

– Hát, ha hagynád, hogy én is hozzak valamit – panaszkodott Myrna.

– Pont azt teszed. Te cipeled a gyerekemet.

Eric kinyitotta az ajtót, és rámosolygott a civakodó párra.

– Hé, nem számítottam rátok.

– Na végre – mondta Brian megkönnyebbülten. Egyik hóna alatt egy kukta volt, a másikban egy nagy lábas, és mindkét karján több szatyor lógott.

– Meglepetés! – ölelte meg Myrna Ericet. – Boldog születésnapot!

Megkerülte a férfit, és belépett az előszobába. Brian követte.

– Merre van a konyha? – érdeklődött Myrna. – Meg kell melegítenem a kaját.

– Mutatom az utat – felelte Brian.

– Érezzétek otthon magatokat – szólt utánuk Eric.

Mikor Eric már kezdte azt hinni, hogy ez a nap már nem is lehetne jobb, egy újabb autó állt meg a felhajtón. Sed Mercedese volt az. Sednek és Jessicának eltartott egy darabig, amíg kiszálltak a kocsiból. Túlságosan lefoglalta őket a hancúrozás az anyósülésen. Eric türelmesen állt a verandán, hogy beengedhesse őket a házba, amíg azok úgy nem döntöttek, hogy befejezik a csókolózást, Sed pedig befejezte azt, amit a műszerfal alatt a fejével művelt.

Rebekah jelent meg Eric mellett, és átnyújtott neki egy újabb születésnapi ajándékot.

– Most nyissam ki? – kérdezte.

– Most. Nem szeretném, hogy az összes csaj egész este az én pasimat bámulja.

Eric elnevette magát. Mintha egyébként azt tennék. Kinyitotta a dobozt, és benne egy fekete pólót talált. Az elejére fehér betűkkel a Mocskos vénember felirat volt írva. Kuncogva húzta át a fején. Csókot nyomott kedvese halántékára, és azt mormolta:

– Később megmutatom, milyen mocskos tud lenni ez a vénember.

– Remélem is – állt lábujjhegyre a lány, hogy viszonozza a puszit, majd szeretete jeléül megsimogatta a férfi haját. – Megyek, segítek Myrnának. Volt olyan kedves, hogy mindenkinek főzött vacsorát.

– Ki az a mindenki? – kérdezte Eric.

– Majd meglátod.

Eric csak remélni merte, hogy a “mindenkibe” Isaac nem tartozik bele.

Sed végül kiszállt a kocsiból, és körbefutott a jármű körül, hogy kinyissa az ajtót Jessicának. Még néhány pillanatig csókolóztak, aztán Sed a csomagtartóhoz ment. Jessica hozta az ajándéktasakokat, Sed pedig egy nagy dobozt, amely gyanúsan hasonlított egy süteményes dobozra. Egy édes kis napernyővel és a hozzá illő rövid ujjú kabátban Jessica ugyanolyan dögös volt, mint mindig. Nem csoda, hogy Sed le sem tudta venni róla a kezét.

Sed és Jessica egyszerre vette észre, hogy Eric a lépcsőn álldogál és rájuk vár.

– Szia – köszöntötte Sed. – Boldog születésnapot!

Amikor a pár felért a körbefutó verandára, Jessica megsimogatta Eric arcát. A lány elolvasta a pólóján lévő feliratot, és felnevetett.

– Mocskos vénember? Tökéletes.

Jace és Aggie néhány perccel később futott be. Náluk is voltak ajándékok és kaja is. Jace játékosan bordán vágta Ericet.

– Bocs, hogy késtünk – mondta. – Aggie csak most lett kész az ajándékoddal.

Eric érezte, hogy kiszalad a vér az arcából.

– Légyszi, csak azt ne mondd, hogy egy ostort kapok.

Jace felnevetett.

– Majd meglátod.

– Boldognak tűnsz – jegyezte meg Aggie, hosszú, selymes, fekete haját a két füle mögé dugta, és megcsókolta Eric arcát.

– Az is vagyok. Vén, de boldog.

Egy furgon állt meg a kocsifelhajtón. Ericnek egy pillanatba telt, mire felismerte, hogy Rebekah szüleié az autó. Fasza. Eric arcáról lefagyott a mosoly. Kétségtelen, hogy Isaacet is magukkal hozták, hogy mulassanak rajta. Legszívesebben megrugdosta volna azt a fickót. És röhögni is tudna rajta. Trey szállt ki a vezetőülésből, majd kinyitotta az oldalajtót, hogy Dave-et a kerekesszékében a földre segítse. Senki más nem szállt ki a furgonból. Eric megkönnyebbülten sóhajtott fel.

Dave átgurult a kavicson, és felkerekezett a járdára, amely az elülső verandához vezetett. A lépcső alján megállt, és felpillantott Ericre.

– Az Esélyegyenlőségi Minisztérium szét fogja rúgni a segged, Sticks. Hogy fogok feljutni ezen a lépcsőn?

– Emeld fel a lusta segged a székből – szólt oda neki Trey.

Eric döbbent csendben figyelte, ahogy Dave félretolja kerekesszékének lábtartóját, belekapaszkodik a lépcsőkorlátba, és felhúzza magát.

– Megvagy? – kérdezte tőle Trey.

– Aha – felelte Dave szuszogva. Óriási erőfeszítéssel és a korlátot támaszként használva Dave lassan felkapaszkodott a négy lépcsőfokon, majd megállt a teraszon. Eric hatalmas medveölelésbe zárta, miközben Trey összecsukta Dave kerekesszékét, és felvitte utána a lépcsőn.

– Te tudsz járni? – lepődött meg Eric.

Hirtelen egy kisebb test is odabújt hozzájuk. Rebekah szó szerint zokogott a boldogságtól.

– Na, ennyi – közölte Dave. – Muszáj leülnöm. Még mindig gyenge vagyok, mint egy kurva kismacska. Egyszerre csak pár lépést bírok megtenni.

Visszasegítették a székébe, és áttolták a küszöbön a házba.

– Mindenki itt van? – érdeklődött Trey.

Rebekah bólintott.

– Hogy van Isaac? – kérdezte.

– Rendbe fog jönni – ígérte Trey. – Tudom, ki a megfelelő ember a számára.

Az előcsarnokban minden szem rá szegeződött.

– Nem, nem én. Tudjátok, hogy mi a véleményem a komoly kapcsolatokról – vágott undorodó képet a srác, mire Rebekah elnevette magát.

– Pedig épp randira akartalak hívni – cukkolta a lány. – Még jó, hogy nem maradtam túl sokáig a nyakadon. Te szívtipró.

– Szűzkurva – vágott vissza Trey.

Dave csak vigyorgott.

– El sem tudod képzelni, mennyire örülök, hogy így szólít.

Rebekah Ericre pillantott, és céklavörös lett.

– Anyád hogy van? – kérdezte Eric Dave-től, remélve, hogy témát váltanak.

– Jobban. Most próbálják ki nála az új gyógyszereket. Úgy tűnt, jól van, pár órája beszéltem vele. Fel kellene hívnod őt, Rebekah.

Rebekah bólintott.

– Majd Eric bulija után felhívom.

– Már nem kattog azon az Isaac és Rebekah dolgon.

– Ez nagy megkönnyebbülés – felelte Rebekah. Megsimogatta a bátyja haját, és homlokon puszilta. – Muszáj volt felszaladnod azon a lépcsőn, hogy übereljél, igaz?

– He?

– Én szerveztem meg mindent Eric születésnapjára, te meg csak úgy megjelensz, és elkezdesz itt nekem sétálgatni – csóválta a fejét a lány tetetett bosszúsággal. – Gondolhattam volna.

– Testvéri rivalizálás a javából – kapta el Dave a nővére a derekát, és az ölébe húzta, hogy megcsiklandozhassa. Rebekah csak nevetett és vonaglott, végül mindketten a padlón kötöttek ki. Széles vigyorral az arcán Eric felsegítette a lányt.

A konyhába mentek, ahol Myrna éppen azzal foglalatoskodott, hogy a vacsorát felmelegítse és megfelelően tálalja. Brian folyton a lába alatt volt, ahogy próbált neki segíteni. Végül Myrna megragadta a férjét mindkét karjánál fogva, és keményen megrázta.

– Tudom, hogy segíteni akarsz, de leülnél, és hagynád, hogy ezt befejezzem? Hagyjál már békén! Jól vagyok. Nem én vagyok az első nő, aki gyereket vár, elhiszed?

– De te vagy az első nő, aki az enyémet várja!

Myrna a férjére meredt, majd elsírta magát. Magához ölelte a férfit, és végigpuszilgatta arca minden egyes porcikáját.

– Sajnálom, hogy kiabáltam veled. Annyira szeretlek.

– Hormonok – morogta Sed. – Te, Jess. Ugye nem leszel ilyen, amikor felcsinállak?

Jessica oldalba bökte. Durván.

– Ha még egyszer fel mered tenni ezt a kérdést, képtelen leszel valaha is gyereket nemzeni.

Sed mindkét kezét védelmezően az ágyéka elé tette.

A vacsora fantasztikus volt. Myrna házi lasagnát készített. Az olasz kenyér, ami kívül ropogós és belül puha, szintén házilag készült. Minden tökéletes volt. Az étel. A társaság. Eric nagy szerelme, aki lábával játszott vele a vacsoraasztal alatt. Minden.

Tökéletes.

Eric tortájára felrakták a gyertyákat, meggyújtották, majd megkérték, hogy fújja el.

– Ne felejts el kívánni valamit – biztatta Rebekah.

Nem jutott eszébe semmi, amit kívánhatna, vagy amire szüksége lehetne. Aztán felötlött benne a gondolat, hogy Rebekah-nak másnap MRI-je lesz. Ezért azt kívánta, hogy barátnője tökéletesen egészséges legyen, majd elfújta a gyertyákat. Egy másodperccel később Eric arcát valaki a tortába nyomta, majd hatalmas tortadobáló csata alakult ki a konyhában. Rebekah-val a reggelizőpult alá menekültek a repülő vajkrémes csokitorta lövedékek elől, Eric csak mosolygott, amikor a lány elkezdte leenni a tortát és a cukormázat az arcáról.

– Ez nagyon finom – közölte Reb.

A fiú elnevette magát, és az arcát a lányéhoz dörzsölte, hogy ő is megkóstolhassa a születésnapi tortáját.

– Tényleg nagyon fincsi – ismerte el, miközben lenyalogatta a krémet szerelme arcáról –, de ezek itt sokkal édesebbek.

Megcsókolta a lány puha ajkait, és amikor nyolc szempár kukucskált be a pult alá, hogy megbámulja őket, még mindig csókolóztak.

– Ideje kibontani az ajándékokat – jelentette be Sed.

– Ezt meg tudnám szokni – dünnyögte Eric, majd mégegyszer megcsókolta Rebekát, aztán kimászott a pult alól. Talpra segítette a lányt is, és ahogy megfordult, észrevette, hogy Jessica épp lenyalja a cukormázat Sed hatalmas bicepszéről. Brian és Myrna a kezével etette egymást tortával. Aggie Jace állkapcsát rágcsálta, nem túl finoman, és a szapora lélegzetvételből lehetett következtetni, Jace mennyire beindult tőle.

Trey keresztbe fonta a karját a mellkasán.

– Ha nem fejezitek be ezt rögvest, kénytelen leszek lesmárolni Dave-et, és azt szerintem egyikőtök sem látná szívesen.

– Én igen – közölte csendesen kuncogva Aggie.

A fenébe is, ez a csaj elragadóan gonosz tudott lenni. Eric elképzelni sem merte, mit készíthetett neki születésnapi ajándékként. Kiderült, hogy egy Rebekah-nak szánt, egyedi készítésű fekete bőrfűző volt, amelynek egyik oldalára kék pillangók voltak hímezve. Eric teljesen odavolt tőle.

Sed és Jessica egy személyre szabott rendszámtáblakerettel lepte meg a Corvette-re, amin az állt, hogy A dobosok ritmusra csinálják.

Myrna és Brian egy doboznyi szexjátékot ajándékozott neki, amelyeken rajta volt kettejük Jóváhagyva - pecsétje.

Trey nem vett neki semmit.

– Gyakorlatilag tőlem kaptad ezt a fantasztikus csajt – magyarázta kacsintva.

Dave-től egy új cintányért kapott a dobfelszereléséhez, amit azonnal ki kellett próbálnia.

Rebekah egy újabb dobozt nyomott a kezébe.

– Elkényeztetsz – mondta Eric. Felröhögött, amikor kinyitotta a dobozt, és egy pár cickót formázó párnát talált benne.

– Így amikor úton leszel, lesz valami, ami emlékeztetni fog rám. Eljátszadozhatsz vele, ha egyedül alszol. És egyedül fogsz aludni, Eric Sticks!

– Dehogy fog – közölte Sed.

– Hogy érted, hogy nem fog? – hördült fel Rebekah.

Mielőtt Eric biztosíthatta volna arról, hogy egyáltalán nincs miért aggódnia, Sed azt mondta:

– Ott leszel vele. A zenekarral már beszéltünk erről, és úgy határoztunk, hogy te maradsz állandó hangtechnikusunk.

A lány mosolya akár az eget is bevilágíthatta volna, aztán a bátyjára pillantott.

– De Dave…

– Dave is a hangtechnikus lesz. Ez a munka két embernek is elég sok. Vannak dolgok, amiket egy ideig még nem tud majd megcsinálni, úgyhogy te segíthetsz neki, de az igazság az, ha mindketten dolgoztok, a Sinners mindenkit le fog dönteni a lábáról – mondta azzal a tipikus frontemberi üvöltéssel, amitől a tömeg rendszerint megvadult.

Eric annyira boldog volt, hogy meg tudta volna csókolni Sedet. Sőt, meg is csókolta! Kapott is érte egy nyaklevest Sedtől, de nem érdekelte. Nem kellett hetekig távol lennie Rebekától. Vagy akármeddig sem. A lány mindig mellette lesz.

– Szóval, akarod a melót? – kérdezte Sed.

– Most viccelsz? – kiáltotta Rebekah. – Hogyne akarnám?!

Sed őt bezzeg nem vágta nyakon, amikor megcsókolta, csak Jessica szeme villant vészjóslóan.

Megszólalt a csengő. Eric kérdőn Rebekah-ra pillantott.

– Boldog huszonnyolcadik születésnapot, Életem!

– Rendeltél nekem egy sztriptíztáncost? – húzta a lányt Eric.

Trey a homlokára csapott.

– Miért nem nekem jutott ez eszembe? Akkor nekem is lenne kivel játszanom.

– Menj, nyiss ajtót – sürgette Rebekah.

Eric furcsán nézett rá. Mindenki, akit ismert, már itt volt, de azért odament, megnézni, ki lehet az. Jon álldogált a küszöbön. Hát, Eric születésnapja tökéletesre sikerült. Csak kellett valami, hogy elbassza. Miért hívta volna meg őt Rebekah?

Jon félszegen elmosolyodott.

– Szia – üdvözölte.

– Már mondtam neked, a zenekar végzett veled, Jon. Nem fogod visszasírni magad.

Jon bólintott.

– Igen, felfogtam. Nem ezért vagyok itt. Mi az a hajadban?

Eric megérintette a haját, és egy darab süti akadt a kezébe.

– Szülinapi torta.

– Ó, tényleg. Boldog születésnapot.

– Köszi. Szóval, mit szeretnél?

– Beszélhetnénk idekint? Személyes dologról lenne szó.

Eric felsóhajtott. Miért nem tudta egyszerűen megmondani ennek a fickónak, hogy húzzon a picsába? Hogy tűnjön el az életéből, és maradjon is távol. Talán mert emlékezett rá, milyen ember volt, mielőtt még függővé vált.

– Persze, jövök – csukta be Eric a bejárati ajtót maga mögött, és leült a teraszon álló hintára.

Jon helyet foglalt mellette, ölében összekulcsolta a kezét, és a hüvelykujjait bámulta.

– Az elvonón a mentorom azt mondta, hogy ez segítene helyrehoznom a dolgaimat.

– Elvonón vagy?

– Járóbetegként.

– Nyilván.

Jon csendesen elnevette magát.

– Amikor tegnap idetelefonáltam, és téged kerestelek, Rebekah azt mondta, hogy ma este jöhetek. Hogy bevalljak mindent.

Eric azon tűnődött, vajon miért gondolhatta a lány, hogy ez jó születésnapi ajándék lenne.

– Sajnálom, hogy hazudtam a pénzről a széfben – gyónta Jon. – Tényleg én vettem el. Mindet eltapsoltam egy hétvége alatt jóféle kokóra – pillantott fel, és egyenesen Eric szemébe nézett. – Nem várom el, hogy megbocsáss nekem. Én sem bocsátanék meg magamnak. Mindenki más már évekkel ezelőtt lemondott rólam, de te soha – mondta és levert mosolyától Eric szíve egy kicsit meglódult. – Nem tudtam, hogyan tarthatnálak másképp magam mellett, Eric, ezért manipuláltalak, hogy azt hidd, tartozol nekem. Igazából csak arra vágytam, hogy újra veled lóghassak. Mint régen, mielőtt teljesen elbasztam az életemet.

– Nem kell a zenekarban lenned, hogy velem lógj.

Jon megdörzsölte a homlokát, és a makulátlanul gondozott előkertet bámulta.

– Ne legyél velem elnéző, Eric. Kurvára nem segít.

– Nem akarom, hogy a közelemben legyél, ha drogozol, de...

Jon rápillantott.

– De ha összekapod magad, talán összehozhatnánk egy kis bandát. Helyi bárokban léphetnénk fel. Egy kis alternatív rockon dolgozom mostanság. Sosem voltál elég kemény a Sinnersnek.

Jon elmosolyodott.

– Az király lenne.

– De én szeretnék énekelni.

– És dobolni?

– Nem, csak énekelni. Szükségem lesz rád, hogy keress egy jó dobost. Egy pár gitárost. Nem lesz rá időm. Kurvára el vagyok havazva, tudod?

Jon szemében ott csillogott a remény.

– Ezt most komolyan mondod?

– Naná, jó buli lesz. Majd dzsemelünk. Persze csak akkor, ha nem leszek épp turnén a Sinnersszel, és csak azzal a feltétellel, ha nem cuccolsz. Nem tűröm tovább a baromságaidat, Jon.

Jon rácsapott a karjára.

– Nem is várom el tőled.

Eric bólintott.

– Nincs kedved bejönni?

Jon megrázta a fejét.

– Nincs. Eleget raboltam az idődet. Pár nap múlva majd kapsz tőlem egy hosszú, unalmas levelet. A terápiám újabb része. Nem kell elolvasnod, ha nem akarod.

Eric felnevetett.

– Valójában ezért jöttél, mi? Hogy megakadályozd, hogy elolvassam azt a levelet.

– Nem – felelte Jon szégyenlősen. – Már nem vagyok ilyen.

– Nem baj, haver – mondta Eric nevetve. – Nem várom el, hogy egyik napról a másikra megváltozz.

Jon felkecmergett a hintaágyról.

– Majd hívlak, amint biztos vagyok benne, hogy ez a terápia működik. Ezúttal tényleg sikerrel akarok járni. Végeztem ezzel a szarsággal.

– Ajánlom is. Írtam néhány dalt, amelyek oltári jók, de nem a Sinners stílusa. Szeretném őket közönség elé vinni. Számítok rád, hogy ez lehetővé váljon.

Jon a szemét forgatta.

– Ugyanmár. Neked nincs rám szükséged, Eric. Tíz másodperc alatt össze tudnád rakni a saját zenekarodat. Minden épeszű zenész odaadná a bal golyóját, hogy veled léphessen fel.

– De én számítok rád – közölte Eric, majd a veranda lépcsője felé lökte Jont. – Na, tűnés. Még el kell zavarnom a többi vendéget is, hogy kettesben maradhassak a csajommal.

– Illik hozzád.

Eric elmosolyodott.

– Ki sem kell mondanod, ami nyilvánvaló.

Jon elindult lefelé a lépcsőn, majd megfordult, és visszanézett.

– Köszönöm – mondta, és nem is kellett többet mondania. Eric megértette. – Boldog születésnapot!

Amikor Eric belépett a házba, Rebekah az előcsarnokban várta.

– Hogy ment?

Eric bólintott.

– Azt hiszem, tényleg rendbe fog jönni az élete.

A lány két tenyerébe zárta a fiú arcát.

– És gondolom, ezt neked is köszönheti.

– Nem. Csak egy kis ösztönzést adtam neki. A felépülésében nincs benne a kezem.

– Az jó – felelte a lány –, mert én valahogy úgy érzem, itt lenne ideje, hogy inkább rám tedd a kezed.

– Bizony, ennek már nagyon is itt lenne az ideje.