2. fejezet

Fordította: Tony

 

Rebekah felcipelte a bőröndjét a turnébusz lépcsőjén, aztán sikítva állt meg. Ugye nem ez volt az a busz, amelyik kettészakadt és kigyulladt Kanadában? Nem lehetett, de ki tudná megmondani a folyosókat és minden elérhető felületet ellepő szemétkupacok alatt?

Egy fekete hajú, tetovált, piros boxere fölött fekete, zsebes farmernadrágot viselő férfi bukkant elő az egyik kupacból. Különböző láncok kötötték össze a bimbópiercingjét a fene-tudja-mivel a nadrágjában. Rebekah nem is vette észre, ahogy ott ült valamin, ami lehetett kanapé, vagy kartondoboz, vagy akár egy kitömött grizzlymedve is.

– Te vagy az új FOH mérnök.

A büszkeségtől dagadt a mellkasa. Persze, leginkább a bátyja szerencsétlenségének volt köszönhető, hogy ő, Rebekah Esther Blake volt a Sinners ideiglenes front of house hangtechnikusa, de itt volt, és kész volt bizonyítani. – Én vagyok – mondta sugárzó arccal. Gyorsan letörölte a fülig érő vigyort az arcáról. Kicsit vagányabban kellene viselkednie, vagy ezek a kemény roadie-k megeszik reggelire.

– Travis vagyok. Ő Jake. Marcus is nemsokára itt lesz.

Rebekah végignézett a szemétkupacokon, aztán egy szőke mohawk frizurás fejet látott mozogni, egy étkezőasztalnak tűnő tárgy mellett, egy halomnyi szennyes és sörösdoboz alatt.

Jake felállt, fekete pólójába törölte a kezét, aztán felé nyújtotta. – Dave húga vagy, ugye?

– Öö, aha. – Megrázta a felé nyújtott kezet. – Rebekah vagyok, de a legtöbben Rebnek szólítanak.

– Biztos, hogy nem a rebel[1] rövidítése? – kérdezte Jake, ahogy végignézett a funky ruháin és kék haján.

Travis felnevetett. – Hát, több értelme lenne, ha te és a karótnyelt Dave ugyanabból a családból származtok.

– Anyám már legalább százszor kitagadott. – Rebekah vigyorgott az apró győzelmei emlékén. – Dave-et csak kábé tucatszor.

Travis nevetett, sötét szemei vidáman csillogtak, aztán megrázta a lány kezét.

– Szóval, hol fogok aludni? – kérdezte, és eltűnődött, hogy vannak-e egyáltalán ágyak ebben a kupiban. Aztán rájött, hogy az ágyak a kupik. Priccsek egymás után, tele tartalék párnákkal, takarókkal, potenciálisan tiszta, és egyértelműen piszkos ruhákkal. Egyértelmű, mert érezte a szagukat.

Valaki feltrappolt, és megállt mögötte. – Jöttem, hogy megmentselek – mondta egy mély hang a háta mögött.

A lány megfordult, és a Sinners dobosát, Ericet találta ott. Rámosolygott, a férfi meg vissza, és úgy nézett, mint aki most találta meg a régen áhított kiskutyát a karácsonyfa alatt. – Hogy megments? Mitől?

– Tényleg azt hiszed, hogy a disznóól buszon hagyunk?

– Én nem bánom – válaszolt a lány.

– Ez a hely mérgező az érzékeny nők számára.

A lány felnevetett, és a karjára csapott. – Akkor tökéletesen ideillek.

Eric megállt, és beletúrt az őrült hajába.

Valamilyen megmagyarázhatatlan okból a lány is végig akarta futtatni az ujjait rajta. Mint egy műalkotás, Eric Sticks haja figyelmet követelt. Az egyik oldalon hosszú volt – bele lehetett kapaszkodni. A másik oldal rövidre volt nyírva. Úgy képzelte, puha és selymes lenne az ujjai alatt. Egy sornyi, pár centi hosszú tüske futott végig a homlokától a tarkójáig, elválasztva a hosszú fürtöket a rövid pihéktől. Fényes volt és ébenfekete, kivéve egy hosszú tincset, ami a torka körül tekergett és lelógott a bal kulcscsontjára. Valami furcsa véletlen folytán ugyanolyan kékre volt festve, amit ő választott – hogy szándékosan bosszantsa az anyját – alig egy hete.

Kíváncsi lett volna, hogy igazi haj lehet-e, vagy pedig póthaj. Kinyújtotta a kezét, és végighúzta az ujját a hosszú, kék tincsen. Valódinak érezte. Selymes. Sima. Meleg a testhőjétől. Megint elhúzta a tincset az ujjai és a férfi torka között. Eric ádámcsutkája megmozdult, ahogy nyelt egy nagyot. A lány oldalra billentette a fejét, és most először tényleg megnézte. És rájött, hogy valójában nagyon vonzó. Hogyhogy eddig nem vette észre? Hihetetlenül magas (az ő alacsony nézőpontjából) és nyúlánk. Érdes vonások. Erős állkapocs. Egyenes orr. Mosolygós, vastag ajkak, és szexi hasíték az álla közepén, ami könyörgött, hogy cirógassa meg. Nem Trey Mills volt, de…

Rebekah tekintete Eric szemeire siklott, amelyek a tiszta téli égbolt színét tükrözték. – Trey a másik buszon lesz? – kérdezte.

Eric vékony fekete szemöldöke szinte összeért. – Aha – mondta. – Természetesen.

– Akkor ott a helyem.

A lány megfordult, elnyomakodott Eric mellett, és letrappolt a lépcsőn. – Viszlát, Reb – hallotta Travis hangját a disznóól busz belsejéből.

Eric lesietett a lépcsőn, és megállt mellette. Körbepillantott a parkolóban egy másik busz után kutatva. Csak egy buszt látott, amikor a taxi kitette. Nem mintha egy nagy, öreg turnébuszt könnyen eltévesztett volna. A disznóól busz mögött megpillantotta a nagy, fekete mozgó furgont, amelynek hátuljára a Sinners piros logója volt festve, de másik busz nem volt a láthatáron. – Hol van a másik busz?

– Sed hozza. Az előbb hívott, hogy úton van. És mielőtt megkérdeznéd, igen, Trey vele van. – Az égnek emelte a tekintetét, és a fejét rázta.

Rebekah a lábához tette a bőröndjét, és várt. Még egyszer körülnézett a parkolóban, és észrevett egy régi Stingray Corvette-et a pálmafa alatt. Az nem volt ott, amikor ő érkezett. Biztos észrevette volna. A kocsi egy igazi szépség volt, ami 1965-ben készült. Talán ’66-ban. Fényes smaragdzöld fényezés. A lenyitható tetejét lent hagyták. Még szerencse, hogy Dél-Kaliforniában nem esik gyakran.

– Édes! – mondta, és gyakorlatilag csorgott a nyála a kocsi szépségétől, és az erőtől, amiről tudta, hogy a motorháztető alatt szunnyad.

– Mi van? – kérdezte Eric.

A lány lelkesen a parkoló felé mutatott. – Az a gyönyörű vasdarab ott.

Eric követte a mutatóujját. Amikor meglátta a lelkesedés tárgyát, megvakarta a füle mögött. – Úgy érted, a kocsim?

Reb tágra nyílt szemmel nézett rá. – A tiéd?

Vigyorgott és bólintott. – Igen. Annyira büszke vagyok rá. Ma csak két lámpánál halt meg – emelte fel két ujját.

– Meghalt?

Eric megint megvakarta a füle mögött, és felnézett a tiszta égre. – Úgy tűnik, nem tudtam jól beállítani. Vagy lehet, hogy nem jók az új gyertyák. Nem vagyok benne biztos.

– Nem bánod, ha megnézem? – Rebekah a busz mellett hagyta a bőröndjét, és elindult a parkoló másik vége felé, mielőtt még megszólalhatott volna. Két nagy lépéssel mellette termett.

Mielőtt Rebekah-nak volt egy sikertelen kísérlete olajfúróként, és rákhalászként, ööö, halásznőként, volt egy sikertelen kísérlete autószerelőként is. Nem azért, mert rossz volt benne, hanem mert senki nem vette komolyan. Rossz volt az olajfúrásban és a rákhalászásban – százhatvan centis magassága és ázottan negyvennyolc kilós testsúlya nem igazán tette alkalmassá sok olyan munkára, amit szeretett volna.

Amikor odaért az autóhoz, a szíve majdnem megállt. A teveszínű bőr belső tér teljesen tönkre volt téve. – Mit tettél vele? – üvöltötte, és Eric felé fordult, aki tett egy lépést hátra, a mosolya pedig lehervadt.

– Már ilyen volt, amikor megvettem.

– És te csak így hagytad? Mióta van nálad? – Eric hátrabillentette a csípőjét, felemelte a lábujjait, és a fekete Conversét bámulta. – Hm, kábé tíz…

– Tíz napja?

– Hm... – Megrázta a fejét.

– Tíz hete?

Eric megköszörülte a torkát. – Hm… tíz… éve. – Az utolsó szót úgy suttogta.

A lány a tenyerével a mellkasára csapott. – Hogy tehetted? Felbecsülhetetlen műtárgy, te meg úgy bánsz vele, mint egy ócskasággal.

– Ócskaság? Nem, nem ócskaság. Ő az én babám. – Szeretettel megpaskolta az ajtót.

– A babád? Most még mérgesebb vagyok. – Rebekah az autó elejéhez ment, és felnyitotta a motorháztetőt. – Ha a motor is olyan szarul néz ki, mint a belső, akkor kikaparom a szemed.

Eric eltakarta a szemeit a kezével.

És volt rá oka. – Ó, atyám – kapott levegő után Rebekah, és megpróbált rájönni, hogy mit művelt valaki az egykor dicsőséges V8-as motorral. – Az mi? Az egy… vállfa, ami nyitva tartja a karburátor fojtószelepét?

– Próbáltam megjavítani – mondta Eric, a szemeit még mindig hosszú ujjaival védte.

Viccesen nézett ki. És valahogy kedvesen. A lány magában mosolygott, és kitámasztotta a motorháztetőt egy fémrúddal – még egy vállfa.

– Biztos, hogy neked kellene megpróbálnod megjavítani?

– Van egy javítási kézikönyvem a modellhez – mondta a férfi. – Egy tényleg jó.

– Ki kell találnunk, hogyan tudjuk helyrehozni ezt a katasztrófát.

Eric leengedte a kezét a szeméről. – Ki kell találnunk?

– Szerelő vagyok. Vagyis voltam. Ha akarod, segítek, hogy rendesen működjön. De a belsejével nem foglalkozok.

A férfi hezitált.

– Van jobb ajánlatod? – kérdezte Rebekah, végighúzva az ujját a motorblokk oldalán, ahol olajszivárgást talált. Kiégett hengerfejtömítés. Csodálatos. Nagyot sóhajtott. Szegény kocsi. Hogy hívhatta a babájának?

Eric odaállt mellé, és valamiféle büszkeséggel nézte a totál elbaszott motort. – Amikor hazavontattam a roncstelepről, megígértem magamnak, hogy mindent magam fogok csinálni. Most már elindul. – Rebekah-ra pillantott. – Néha.

– Azon csodálkozom, hogy megy egyáltalán.

A férfi elvörösödött, és átnézett a parkolón. Rebekah zavarodottan nézett rá. Tíz perce még nem volt ilyen cuki, nem? Talán mert ilyen közel áll hozzá, és jobban meg tudta nézni. És jó illata is volt. Egy cseppnyi bőr, aftershave és valami egészen férfias. Hirtelen azt kívánta, hogy észrevegye őt. Mint nőt.

Rebekah oldalra fordult, a karjával látszólag véletlenül hozzáért az övéhez. A férfi nem mozdult arrébb, de nem is fokozta köztük az érintkezést.

– Megtarthatod az ígéretedet. Ha én segítek – mondta a lány –, te csinálhatod az egészet. És csak felügyelem.

A férfi ragyogó, őszinte mosolya valami fura dolgot művelt a szívével. Felfelé lebegett, szinte a torkában dobogott.

– Jó ötlet, Reb.

Karja a lány derekára csúszott. Izgalom futott végig a gerincén.

– Nem várom, hogy csak úgy felajánld a segítségedet – mondta. – Mit kérsz cserébe?

Hüvelykujja kis köröket rajzolt a gerince tövére. Rebekah-nak elakadt a lélegzete. Miért keményedtek meg hirtelen a mellbimbói? Előretolta a melleit, azt akarta, hogy a férfi észrevegye, és nem tudta, miért izgatja a gondolat, hogy a férfi is látja az izgalmát. Rápillantott, és észrevette, hogy a férfi szemei csukva vannak. A szíve lesüllyedt egy kicsit. Nem figyelt rá. Óvatosan elfordult tőle. Nem távolodott el az öleléséből, de hogy kevésbé… ölelje körbe a férfi. Majdnem harminc centivel magasabb volt nála, és ettől nagyon nőiesnek és kicsinek érezte magát. Nem volt biztos benne, hogy tetszik neki ez az érzés.

– Mi jár a fejedben? – kérdezte kifulladva.

– Elég jó masszázst adok – mondta, halk hangjától borzongás indult el a lány nyakán. Kinyitotta a szemét, és azonnal észrevette a kis kitüremkedéseket a lány vékony felsője elején. Elakadt a lélegzete. A lány a pólója alját húzkodta, szép belátást nyújtva a dekoltázsába. Úgy tett, mintha véletlen lenne. Most már határozottan figyelt a férfi.

Ami jó alkalom lett volna megmarkolni a haja hosszú oldalát, és odahúzni azokat a mosolygós ajkakat a torkához.

Várjunk! Mi jár a fejében? Trey – nagyon menő, kedves és szexi – volt az a tag, akit könyörtelenül ugratni akart, nem ezt az ostoba srácot a… a… hipnotikus kezeivel. Ó. Csak attól, hogy az ujjával kis köröket rajzol a derekára, elolvadtak az izmai. A hasa remegett. A mellbimbói megkeményedtek.

Eric mögé lépett, hosszú ujjai épp olyan erővel mélyedtek a lány vállába, hogy a lány boldogan dőljön hátra a csodálatos kezekhez. Hüvelykujjai a gerince két oldalát masszírozták, és elindultak lefelé. Lejjebb. Lejjebb. Mmmm, lejjebb.

– Megveszem! – kiáltott a lány, ahogy egy mély borzongás rázta meg az egész testét. Édes Istenem, ezek a kezek…

Eric kuncogott, és erős, hosszú ujjai a derekán át a hasára csúsztak. Nyúlánk, izmos testéhez húzta a lányt. Az hátranézett, és látta, hogy tekintete a dekoltázsára tapad. A férfi a füléhez hajolt. – Másban is jó vagyok – dörmögte.

Azt lefogadom. – Csak az autójavításban nem – ugratta Rebekah.

A kezek a hasát simogatták, és a lány arra vágyott, hogy feljebb vigye, hogy a fájó melleit simogassa. Ha ilyen jó érzés a keze a hátán és a hasán, milyen lehet ott érezni? Ó, vagy ott lenn.

– Ez nem volt kedves, kicsi Reb.

– Ki mondta, hogy kedves vagyok?

– Kedvesnek látszol – mormogta.

Kicsit lejjebb húzta a felsője dekoltázsát. A mellbimbói már alig voltak takarva.

Eric a fogai között remegve szívta be a levegőt. Akarja őt?

Azt akarta, hogy akarja őt. Vagy inkább szüksége volt rá.

Hangos, mély morgás keltette fel Rebekah figyelmét. Villámlás? Egy napsütéses kaliforniai napon? Egy vörös Harley robogott be a parkolóba, és elindult feléjük. Megállt mellettük, és a talpig bőrbe öltözött motoros kitámasztotta a motort.

– Háromlábú! – üdvözölte Eric.

– Háromlábú? – visszhangozta Rebekah.

A motoros levette a sisakját, felfedve a Sinners legcukibb tagját, a basszista Jace Seymourt. Jace tökéletes tízpontos volt a dögös skálán. A sötét borosta, és a szőkített tüskés haj tökéletesen állt neki. A maga módján minden tagot vonzónak tartott Rebekah. A vezető gitáros Brian, a maga címlapmodell kinézetével volt tökéletes tízes. Az énekes Sed, dögös és jóképű, egy másik tökéletes tízes. A ritmusgitáros Trey, fülledt, szexi, rosszfiús kinézetével legalább tizenegyes. És ott volt Eric. A dobos. Soha nem figyelt rá igazán. Túlságosan lefoglalta, hogy Trey után epekedjen. Trey – nyami, nyami, nyami – Mills. Kíváncsi volt, mikor érkezik.

Jace kiakasztotta az rugalmas szíjat a motor hátulján, és kinyitotta a teherhálót. Levette a utazótáskáját az ülés hátuljáról, és odadobta Ericnek, aki elkapta.

– Ember, ha a kocsiddal akarod lenyűgözni – mondta Jace –, szerintem újra kellene gondolnod a stratégiádat.

Felhorkant, miközben megpróbálta visszatartani a nevetést.

– Imádja – mondta Eric.

– Csak azért mondta, hogy ne sírj.

Rebekah megrázta a fejét. – Nem, igaza van. Imádom. Alig várom, hogy segíthessek rendbehozni a motort.

Jace erre felemelte az egyik szemöldökét. – Te fogsz neki segíteni rendbehozni?

Mielőtt még le tudta volna hordani Jace-t a női egyenjogúságról, Eric megszólalt: – Kétségtelenül van autószerelői képessége. Igaz, Reb?

– Öö, igen, azt hiszem. – Elpirult. – Hát, szoktam autót szerelni, de néha nem vagyok elég erős, hogy… De kicsi kezeim vannak, így könnyedén elérem a kicsi helyeket is. – Feltartotta a kezeit, kitárta az ujjait, aztán összeérintette az ujjhegyeit. – Jobban szeretek nagy fémdarabokkal dolgozni…

– Nagy fémdarabok? Épp a megfelelő bandához szerződtél – mondta Eric.

Jace felhorkant, és vállon veregette Ericet.

A lány a szemét forgatta, és próbált nem nevetni. – Mint mondtam, nem vagyok oda az elektronikus alkatrészekért. Ezért is szeretem annyira ezeket a régi kocsikat. – Amikor a lány rámosolygott Ericre, a férfi olyan elolvadó tekintettel nézett rá, mint Dave szokott az imádnivaló kishúgára nézni. Hú, de utálta, amikor a pasik így néztek rá. Rebekah nem Eric imándnivaló kishúga volt. Ő egy erős akaratú, éles eszű, kemény, független, érzéki teremtés, és jobb, ha ezt a férfi észben tartja.

Rebekah megragadta Eric fehér pólójának elejét, lehúzta szemmagasságba, és felkészült, hogy jól kiosztja. – Csak m-mert k-kicsi vagyok, nem jelenti azt, hogy nem vagyok képes m-megvédeni magam, vagy nem vagyok sz-szexi. – Gyűlölte, hogy dadogott, amikor felhúzta magát. Ez elvette a szavai jelentőségét.

Eric csak vigyorgott rá, az olvadozás csak nőtt a tekintetében. – Biztos vagy ebben, drága?

Talán jobban megértené a lényeget, ha nemcsak a nyelvével osztaná ki a pasit. Nem volt drága. Merész volt. Vakmerő. És inkább impulzív, mint erős akaratú, éles eszű, kemény, független vagy érzéki. A szabad keze rátalált a férfi hajára a tarkójánál. Megragadta olyan erősen, hogy le tudja húzni az ajkát az övéhez. A férfi nem állt ellen a váratlan csóknak, de nem is pontosan úgy válaszolt, ahogy a lány remélte, sőt egyáltalán nem.

Rebekah éhesen, nyitott szájjal, kutakodó nyelvvel csókolta, mintha forró szerelmesek lennének, nem pedig alig-ismerősök. Eric torkából furcsa hang tört fel, ledobta Jace táskáját a lába közé, és két kézzel magához húzta a lányt. A kemény testhez simulva, a lány lába felemelkedett a földről, ahogy a férfi felegyenesedett. Az egyik erős kar a hátához simult, a másik a fenekére csúszott, ahogy Eric közelebb húzta, és öntudatlanul csókolta.

Hűha! A lány nem ezt akarta. Ő inkább egy leckének szánta, hogy „ne kérdőjelezd meg az erőmet”, nem pedig „görbítsd be a lábujjaimat, és dobogtasd meg a szívem”. Rebekah ujjai elengedték Eric pólóját és haját, és a kemény vállaira csúsztak. Igen, kemény. Ezen a srácon minden keménynek tűnt. Nos, legalábbis testileg.

– Öö – egy mély, halk hang hallatszott valahonnan Rebekah sípcsontja körül –, ha esetleg… elvehetném… a táskámat. – Egy dobbanás hallatszott, ahogy Jace kihúzta a táskát a lány lába közül. – Elmennék az utatokból.

Magához térve, Rebekah elszakította az ajkát Ericétől, és kinyitotta a szemét. – Legyen ez egy lecke a számodra – suttogta kifulladva.

A férfi szempillái megremegtek, ahogy ráemelte a tekintetét. – Lecke?

– Igen, nem én vagyok a legdrágább, imádnivalóbb kis dolog, amit életedben láttál.

– Ó… de igen – dörmögte, aztán bezárta az ajkaik közötti keskeny rést, és újra megcsókolta a lányt.

Hm… hűha! Mi a fene? A lány egész teste rezgett a váratlan szexuális energiától. Eltávolodott, időközönként megcsókolta Ericet, hogy lassan elvegye a száját a férfi lassan szopogató ajkaitól. Még a kezét is az arcára tette, és elnyomta, hogy megpróbálja korlátozni a szája hozzáférését az övéhez. Nem volt túl eredményes. Még akkor is, amikor a férfi a lány felszólítására hátrahajolt, ő előrehajolt, hogy kövesse. A fenébe is, milyen erős ajkai voltak. És a keze. A kezei... Édes Istenem, de jó érzés volt a fenekén és a hátán.

Rebekah kényszerített magát, hogy elhúzza az ajkát Ericétől. A kezét az arcára csúsztatta, miközben az ellenállhatatlan kék szemébe nézett. – Nem vagyok imádnivaló – bizonygatta, aztán szemei lecsukódtak, ahogy megint közel hajolt egy lopott csókra. Csak még egyet, és kész. Csak még egy. – Én… Szexi vagyok és… Mmmm… – Vagy kettőt. Megint megcsókolta. És megint. Megborzongott, amikor a férfi nyelve végigsimított a felső ajkán, elhúzódott, aztán az ajkába harapott, hogy viselkedjen, és ne sóvárogjon folyamatosan a férfi ajka után. Rebekah kinyitotta a szemét, és azonnal elveszett a tekintetében, és elfelejtette, mi is volt az elsődleges célja. – Szexi vagyok és… érzéki és… – Akkor is nő.

– Nem vitatkozom, kicsi Reb. Csak nem tudtam, hogy te biztos vagy-e benne.

Hangos morajlással egy hatalmas fekete turnébusz – oldalán a Sinners meggypiros logójával – gurult be a parkolóba, és megállt a disznóól busz mellett.

Eric leengedte Rebekah-t a lábára, és elengedte. A karjában tartotta, amíg visszanyerte az egyensúlyát, megfordult, hogy lecsapja a Corvette motorháztetejét, aztán a kocsi hátuljához ment, hogy felnyissa a csomagtartót.

A lány meglepődött egy kicsit a hirtelen udvariatlanságon. Valószínűleg elvesztette a férfi tiszteletét, miután így rávetette magát. Nem, mintha állandóan letámadta volna a jóképű férfiakat. Vagy valaha is, ha már itt tartunk. Csak nem számított rá, hogy ennyire fogja élvezni Eric csókját. Tényleg arra akarta használni, hogy megértesse vele a nézőpontját. Ami az volt, hogy… ööö… Mi volt a nézőpontja? Hideg ujjbegyeivel megérintette felhevült arcát.

Eric egy nagy utazótáskát vett elő a csomagtartóból, és lecsapta a tetőt.

Amikor észrevette, hogy ott áll határozatlanul, megszólalt: - Hát, gyere! Nem akarod látni az új busz belsejét?

A lány mosolygott, és lelkesen bólintott.

Eric az ajkába harapott, és megrázta a fejét. – Én akkor is azt mondom, hogy te vagy a legdrágább, legimádnivalóbb kis dolog, amit valaha láttam.

A lány méltatlankodva kapkodta a levegőt. Ó, igen. Ez volt a mondanivalója. – Eric Sticks, nem akarod, hogy még egy leckét adjak, ugye?

A férfi elvigyorodott, Rebekah szíve pedig felgyorsult. – De, tulajdonképpen igen – mondta.

---

[1] rebel = lázadó