26. - 27. Fejezet

 

26. fejezet

Fordította: Aiden

 

Eric egy hatalmas pulykavacsorával egybekötött foci ígéretével csábította a srácokat az otthonába, így nem voltak túlságosan boldogok, amikor kiderült, hogy valóban munkára fogják be őket.

– Komolyan felírattál minket a konyhai szolgálatra? – morgott Trey.

– Fel – ismerte be Eric. – Jó buli lesz.

– Buli? – méltatlankodott Brian. – Mi a buli abban, ha hajléktalanok tányérjára ételt lapátolunk?

– Majd meglátod – ígérte Eric.

– Remek reklám – közölte Sed mély hangján. – Jerry szerez egy híradós stábot, hogy riportot készítsenek róla.

– Aggie is szeretne csatlakozni hozzánk. Jöhet? – érdeklődött Jace.

– Persze, a lányokat is felírattam – felelte Eric.

– És Rebekah? – kérdezte Trey.

– Nem tudom, hogy eljön-e vagy sem.– Eric titkon remélte, hogy igen. – Eredetileg ő ajánlotta először az ötletet. A családja minden évben megrendezi. Valahogy elragadtattam magam a feliratkozásnál, és mindenkit felírattam.

– Szóval le kellene mondanunk a hálaadásnapi vacsoráról és a fociról, mert le akartál nyűgözni egy csajt? – állapította meg Trey.

– Nem teljesen erről van szó – felelte Eric. – Úgy gondoltam, hogy ez az ingyenreklám jól jönne most nekünk.

A csaj lenyűgözése csak hab lett volna a tortán. Bár Rebekah most utálta őt, úgyhogy egyébként sem számított. Vagy ezerszer hívta már, de a lány sosem vette fel. Amikor elment a szülei háza előtt, a kocsija sosem állt ott. Húsz másodpercenként ellenőrizte az üzeneteit. A lány nyilvánvalóan kerülte őt. Valószínűleg a dokival való esküvője tervezgetésével volt elfoglalva.

Tökéletes. Kurva élet!

Istenem, annyira szerette volna látni. Egész héten egy szemhunyásnyit sem aludt.

– Dave teljesen odavolt, amikor meghallotta, hogy mindannyian ott leszünk – tette hozzá Eric, és próbálta együttműködésre bírni a srácokat. – Szerintem meg szeretné mutatni nekünk, hogy hajlandó és képes visszatérni a munka világába.

– Elmegyünk – közölte Sed, és ezzel lezártnak tekintették a vitát.

Eric Aggie-vel, Jace-szel és Treyjel együtt utazott Aggie vadonatúj Mustangjában. Brian és Myrna Seddel és Jessicával ült Sed Mercedesében. Jó volt újra így együtt lenni mindannyian. Otthon mindenki a saját dolgával volt elfoglalva a szünetben, így nem is nagyon találkoztak. Néha Eric visszasírta a régi szép időket, amikor még mindannyian agglegények voltak, de aztán látta, milyen boldogok a bandatársai a párjukkal, és úgy megértette, hiszen ő is ugyanolyan boldog volt egy ideig Rebekah-val. Az otthonnak nem kellett volna pokollá válnia.

Épp csak odaértek a szállásra, a híradó stábja már azelőtt elkezdte üldözni őket, hogy akár az épületbe is betették volna a lábukat. Sed – Isten áldja meg érte – megállt, hogy a riporterrel a “Sinners új hálaadási hagyományáról” beszélgessen, míg a többieket a konyhába irányították, és éles késeket adtak a kezükbe.

Míg a legtöbb önkéntes túlságosan szeppent volt ahhoz, hogy utasításokat adjon nekik, Myrna nem volt ilyen szégyenlős. Jace és Aggie krumplit pucolt, Jessica jeget pakolt a poharakba, Trey pedig tejszínhabot fújt a piteszeletekre. Egy egész csapat csaj figyelte őt egész idő alatt, valószínűleg azért, mert az ujjaira rengeteg hab került, és nem is Trey lett volna, ha nem nyalja le róla folyamatosan. Brian leginkább Myrna sarkában volt, és próbálta rábeszélni, hogy vegyen vissza a tempóból a terhessége miatt, és ragaszkodott hozzá, hogy semmit ne emeljen, ami két kilónál többet nyom.

Eric körülnézett, hátha hasznos lehet valamiben.

– Segíthetsz a fahéjas tekercseknél – szólalt meg mögötte egy ismerős hang.

Eric szíve már azelőtt hevesen kalapált, hogy megfordult volna. Rebekah félénken rámosolygott, és lesütötte a szemét. A haját egyszínűre festette, sötétszőkére, és egy egyszerű fehér blúzt vett fel, valamint egy fekete nadrágot, amely kiemelte a csípője finom ívét. A fiú tekintete automatikusan a lány nyakára vándorolt. A zafír pillangónyaklánc helyett, amit tőle kapott, egy vékony ezüstláncot viselt. A csuklója teljesen csupasz volt. Eric az ékszerek hiányát az elutasítás nyilvánvaló jelének vette. A lány utálta őt. Pedig olyan mélységesen normálisnak és nyugodtnak tűnt.

Mi történt azzal a vibráló, fura csajszival, aki rabul ejtette a szívét? Vajon csak megjátszotta magát? Vagy ez a szomszéd lány stílus volt csak színjáték?

– Fogalmam sincs, hogyan kell fahéjas tekercset sütni – ismerte be.

– De senki sem rázza úgy a fűszereket, mint te – pillantott közben az anyjára, aki rosszallóan meredt rá.

– A csuklómnak köszönhetően – felelte Eric, és úgy tett, mintha dobolt volna.

Rebekah felnevetett, a szemében megcsillant az öröm. Mrs. B. megköszörülte a torkát, mire Rebekah mosolya elhalványult.

– Szeretnél segíteni? – szegezte a kérdést lesütött szemmel Eric mellkasának.

– Persze.

Eric követte Rebekah-t egy nagy dagasztógéphez. Isaac, aki éppen egy pokolian nagy tésztagombócot forgatott az üstben, kedvesen mosolygott Rebekah-ra.

– Mindjárt kész, angyalom.

Eric lehunyta a szemét, és vet néhány mély lélegzetet. Ennyi elég is volt ahhoz, hogy Isaac felbosszantsa.

– Mit keresel itt? – szólt rá Ericre.

– Segítek a kevésbé szerencséseken – felelte Eric, és kényszerítette magát, hogy farkasszemet nézzen Isaac elégedetlen tekintetével.

– Aki én lennék – közölte Rebekah. – Segítségre van szükségem a fahéjszóráshoz.

– Én akartam segíteni neked – mondta Isaac. A tésztahegyet az ezüstszínű munkalapra borította, amit előzőleg már megszórtak liszttel.

– Azt hiszem, apámnak jól jönne a segítség a pulyka felszeletelésénél – felelte Rebekah. Isaac körbepillantott, és megtalálta Blake atyát, aki éppen a tucatnyi pulyka közül az egyiket farigcsálta.  – Nagyon úgy tűnik.

Amikor Isaac megfordult, és kettesben hagyta őket, Eric majdnem felujjongott. Soha nem örült még jobban annak, hogy ügyetlennek tartják a késsel. Nem lesz pulykavágás a közeljövőben.

Rebekah átnyújtott Ericnek egy nagy, ezüstös cukorszórót.

– Majd ha szólok, elkezdheted rázni – mondta.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy máris remegett. Annyira a karjaiba szerette volna vonni a lányt, hogy mindkét kezével meg kellett markolnia a cukorszórót, hogy uralkodjon a vágyain. Figyelte, ahogy Rebekah egy nagy sodrófával kinyújtja a tésztát.

– Hogy vagy egyébként? – kérdezte a lány, miközben a feladatára koncentrált. Ránézni sem mert.

– Jól. És te?

– Én is.

Kinyújtotta a tésztát nagy téglalap alakúra. Kínos csend feszült közöttük. A lány egy tál olvasztott vajért nyúlt, belemártotta a kezét és megkente vele a tésztát. Eric elképzelte, ahogy megvajazza a melleit, amíg azok csúszósak nem lesznek, összenyomja a zamatos gömböket, és a farkát becsúsztatja...

– Eric?

Rebekah hangja rángatta ki az álmodozásból. Egy álomból, amely alig egy hete még akár valósággá is válhatott volna.

– Hm?

– Most már elkezdheted szórni a fahéjas cukrot.

– Oké – felelte a fiú, s közben alig kapott levegőt.

Odalépett a lány mellé. Az végigkente a tésztát egy vastag réteg olvadt, csúszós vajjal, a fiú pedig követte, és rázta a fahéjas-cukros keveréket a vajra. Hamarosan ismét az álmában találta magát. Rebekah azzal a vajjal az egész mellét bedörzsölte, a mellbimbói ágaskodtak, és könyörögtek, hogy megnyalják őket. Ahelyett, hogy édes port rázott volna a tésztára, Eric gondolatban a farkán kezdett dolgozni, és beterítette a lány mellkasát a magjával. Ahogy magához tért a fantáziálásból, figyelme Rebekah mellkasára szegeződött.

A lány izgalmának első jelei két apró dudort hoztak létre a blúza elején. Eric nadrágja is sátorozni kezdett. Mindketten abbahagyták a munkát, és egymás kemény bizonyítékait bámulták.

– Mi jár a fejedben? – suttogta Rebekah.

– Hogy nézem, ahogy vajjal kenegeted a melleidet, amíg teljesen csúszóssá nem válnak, miközben verem a farkam, és a cicidre élvezek – súgta vissza a fiú.

– A számba szeretném – válaszolta csendesen a lány.

Eric felnyögött. Nem szép dolog így ingerelni őt. Nem akart hozzámenni Isaachez? Szóra is emelte a száját, hogy megkérdezze tőle, amikor Mrs. B. megjelent Rebekah-val szemben.

– Készen vagytok már? – kérdezte Mrs. B. – Be kell tennünk sütni őket.

Mrs. B. vett magának Rebeka vajából, és kenegetni kezdte a tésztát. Eric erekciójának azonnal annyi lett. Már nem fantáziált a sikamlós cickókról.

– Máris, Anya – felelte Rebekah, és gyorsabban kente a vajat.

Eric erőteljesebben rázta a cukorszórót, hogy bevonja a vajas tésztát.

– Menj, vidd azt a tepsit – mondta Mrs. B. Rebekah-nak.

A lány Ericre pillantott, majd vajas kezével a levegőbe emelte a sütőlemezt.

– Ne hidd, hogy nem tudom, mit művelsz – mondta Mrs. B. Ericnek, amint Rebekah hallótávolságon kívül került. – Megpróbálsz belekontárkodni az Isaackel való kapcsolatába. Nem fog sikerülni. Hozzá fog menni ahhoz a fiatalemberhez, és te nem ronthatod el a dolgokat.

Hűha, ez a nő utálta őt. Bár nem ez volt az első alkalom, hogy valaki gyűlölte Ericet, de általában az nem zavarta ennyire.

– Miért baszogat engem, hölgyem?

Mrs. B. szemöldöke a haja vonaláig szaladt.

– Anyád nem tanított meg soha jó modorra?

– Nem, igazából elhagyott, amikor négyéves voltam.

– Meg is értem, hogy miért – dühöngött Mrs. B.

Eric álla megfeszült, és a pultra csapta a cukorszórót. Köpni-nyelni nem tudott. Nem gyakran gondolt az anyjára, aki lelépett, mikor ő kicsi volt. Igaz, hogy nem gyötrődött a helyzete miatt, és nem is zavarta túlzottan a dolog, de ez... ez fájt. Görcsbe rándult a gyomra, fájt a szíve, könnyek szúrták a szemét, ezért Eric megfordult és otthagyta az asszonyt, mielőtt szemtől-szembe oltotta volna le Rebekah anyját.

– Mit mondtál neki? – hallotta, ahogy Rebekah megkérdezte az anyját, amikor az visszatért a tepsivel.

– Semmit – mondta Mrs. B. mézédes hangon. – Isaac – kiáltotta az asszony. – Segítenél Rebekah-nak csíkokra vágni a tésztát? Sosem ment neki jól.

– Hogyne, Mrs. B.– lelkendezett Isaac.

Aggie átkarolta Eric derekát, amikor a fiú odaért hozzájuk.

– Jól jönne egy kis segítség – közölte a lány. Eric beékelődött Jace és Aggie közé.

Folytatták a krumplipucolást. Eric csak állt ott, és szipogni kezdett.

– Jól vagy? – érdeklődött Jace.

– Jól voltam, amíg Mrs. Borzalom meg nem jelent.

Jace kuncogott.

– Egyáltalán nem hiányzik tőle az embernek az anyja.

– Szerintem még rosszabb, mint a saját anyám – jelentette ki Aggie. – És az már nagy szó.

– Isaackel jól kijön. Csak engem utál.

Aggie oldalba lökte a csípőjével Ericet.

– Nem ismer téged, babám. Ha megismerne…

– Akkor még jobban utálna. Talán le kéne vágatnom a hajam, valami normális cuccot hordanom, esetleg jobban oda kellene figyelnem arra, hogy mit mondok, és...

– Ezt el se kezdd, tesó – mondta Jace.

– Kit érdekel, mit gondol rólad Mrs. Blake? – mondta Aggie. – Rebekah szeret téged. Nem számít, mit gondol az anyja.

Mindhárman megfordultak, és nézték, ahogy Mrs. B. élénken cseveg Isaackel, aki éppen csíkokra vágta a tésztát, miközben Rebekah feltekerte és a tepsire tette a csigákat. Rebekah Ericre pillantott, és egy félszeg mosolyt küldött felé, mielőtt újra a tészta rendezgetésére fordította a figyelmét.

– Rebekah nyilvánvalóan szívesebben lenne itt veled – közölte Aggie.

– Igen? És mi tartja vissza?

Aggie Eric mellkasába tolta a fazék hámozott krumplit.

– Menj, öblítsd le ezeket ott a mosogatóban, és hozd vissza, hogy feldarabolhassuk őket.

Eric úgy tett, ahogy kérte. Miközben a krumplit mosta, Rebekah jelent meg mellette.

– Nem bánod, ha megmosom a kezem? – kérdezte. A lány felemelte síkos ujjait a fiú felé. – Csupa vaj vagyok.

Eric félreállt.

– Csak rajta.

– Mondott neked valamit az anyám? – kérdezte, miközben mosogatószerrel dörzsölte a kezét.

– Nem.

A lány nagyot sóhajtott.

– Hazug.

Rebekah leöblítette a kezét, és otthagyta, mielőtt Eric válaszolhatott volna. Azt kívánta, bárcsak el se jött volna. Nem ért meg a dolog annyi szenvedést, hogy messziről láthassa a lányt.

Eric ezért mindent megtett, hogy elkerülje Rebekah-t és a bandát, amíg a konyhában voltak. Amikor eljött a tálalás ideje, azon kapta magát, hogy a krumplipüré felszolgálásáért felel. Rebekah a jobbján állt a mártással, Isaac pedig a balján a töltelékkel. Menny. És. Pokol.

Ami még lehetetlenebbé tette a helyzetet, hogy Trey állt a sor végén. Társasági lény lévén folyamatosan lassította a sort, hiszen minden egyes emberrel, aki desszertet is szeretett volna, csevegett és viccelődött. És persze miért ne szeretett volna desszertet, amikor Trey Mills kínálta.

– Kaphatnék még egy kis plusz tölteléket? – kérdezte Isaacet egy lábatlan, tolószékes férfi, miközben arra vártak, hogy a sor újra meginduljon.

– Persze. Csak ne szólj róla a főnökömnek – felelte Isaac, és még több tölteléket kanalazott a férfi tányérjára.

– Ha szeretnél, kaphatsz a krumpliból is még – szólt oda Eric.

– Szeretnék még krumplit is. Köszönöm – hálálkodott a fickó, mire Eric is szedett még krumplit a tányérjára.

– A töltelék nagyon jól sikerült – közölte Isaac, és még többet kanalazott a férfi tányérjára.

– De nem olyan finom, mint a krumpli – erősködött Eric, és mégjobban megpakolta a tányért.

A fickó szinte megkönnyebbült, amikor a sor megindult, és kaphatott egy kis mártást a töltelék- és krumplipüréhegyeihez.

Isaac egyre nagyobb adag tölteléket kanalazott minden tányérra. Eric nem hagyta, hogy egy balfácán túljárjon az eszén, és gondoskodott róla, hogy mindenkinek nagyobb legyen a krumpli-, mint a töltelékhalma.

– Mit akarsz bizonyítani, rocksztár? – morogta Isaac a szája sarkából.

– Semmit, doki.

Rebekah megrázta a fejét.

– Megnyugodnátok végre? Mindjárt kifogyunk az ételből. Tudom, hogy mindketten nagylelkűek vagytok, de...

– Én sokkal nagylelkűbb vagyok nála – közölte Isaac.

– Nem igaz! – fűzte hozzá Eric.

A híradó stábja körbe-körbe járt az ebédlőben, ráközelítve a zenekar tagjaira, amint olyan embereket szolgálnak ki, akikkel egy szokványos napon sosem találkoznának. Annak ellenére, hogy Isaac állandóan szálka volt a szemében, Ericben kezdett tudatosulni, hogy egyáltalán miért is volt ott.

Nem azért, hogy Rebekah-t bámulja. Nem azért, hogy azon töprengjen, vajon meg tudja-e győzni valaha is Mrs. B-t. Nem a jó reklám miatt. Még csak nem is azért, hogy a legjobb barátaival lógjon. Hanem azért, hogy egy kis változást hozzon pár idegen életébe. Ahelyett, hogy krumplival tömte volna a látogatókat, inkább arra összpontosított, hogy beszélgessen velük, amíg arra vártak, hogy Trey a sor végén abbahagyja az ugatást.

Amikor egy anya két kislányával került sorra, Eric szíve megolvadt. A két lány tágra nyílt szemmel bámult rá, nem tudták, mit kezdjenek a magas, vékony, őrült hajú fickóval.

– Miért kék ott a hajad? – kérdezte az egyik kislány. Eric hétéves körülinek saccolta.

– Azt akartam, hogy passzoljon a szemedhez.

– De nekem barna szemem van.

Eric áthajolt a pult fölött, hogy jobban megnézze.

– Jé, tényleg. Akkor változtassam meg a színét barnára?

A kislány megrázta a fejét.

– Szeretem a kéket. Még sosem láttam kék hajat.

– Akkor nem sokszor voltál Nyugat-Hollywoodban, igaz?

Rebekah felhorkant.

A kisebbik lányka csak bámult rá, de láthatóan túl bátortalan volt, vagy csak túlságosan félt attól, hogy beszélgetést kezdeményezzen.

– Te is szereted a kéket? – szólította meg Eric.

A lány bólintott.

– Itt az ideje, hogy újra színt váltsak. Szerintetek milyen színű legyen a hajam legközelebb?"

– Lila! – vágta rá a nagyobbik.

A hugi ismét bólintott.

– Lila? – Eric úgy tett, mintha zavarban lenne. – Az nem lányoknak való?

– Nem, a rózsaszín a lányos – erősködött a kicsi. – A fiúknak lehet lila.

– Rendben, akkor lila lesz. Bízom benne, hogy nem fogsz rossz irányba terelni, és nem akarod, hogy nevessenek rajtam.

A kisebbik felkacagott.

– Rózsaszín. Rózsaszín. Rózsaszín hajad legyen!

– Most már látom, hogy csak bolondot akartok csinálni belőlem.

– Ez már magadtól is sikerült – dünnyögte Isaac az orra alatt, de Eric nem vette fel a kesztyűt.

Az anyuka lesújtó pillantást vetett Isaacre, majd Ericre mosolygott.

– Köszönöm – mondta halkan, és segített a lányainak tovább tolni a tálcájukat a sorban. Eric rajtakapta Rebekah-t, amint szomorúan mosolyog, miközben a két kislánynak kínálta a mártást. Kezét gyengéden Rebekah háta közepére tette, és a lány belesimult az érintésébe. Amikor felpillantott rá, Ericnek elszorult a torka, és csak arra tudott gondolni, hogy mennyire meg szeretné csókolni.

– Hé, Eric – szólította Sed az ebédlő másik végéből. – Szedd össze a többieket, és gyertek ide egy interjúra.

Eric tudta, hogy Sed egyedül is remekül megcsinálná az interjút, de mégis teljesítette a kérését. Valami Sedben mindig arra késztette Ericet, hogy teljesítse, amit kér.

– Hozd magaddal Dave-et is. Meg Rebekah-t – tette hozzá a fiú. Különösen, amikor Sed ilyen kéréseket fogalmazott meg.

Eric összeszedte a bandatársait és Dave-et. Leültek az egyik piknikasztalhoz. Trey az asztalra ült, a lábát feltette a padra, míg a többiek felsorakoztak mellette. Dave az asztal végén lévő helyre manőverezte a kerekesszékét Sed mellé. Az egyetlen, aki nem volt jelen, az Rebekah volt. Eric visszament érte.

– Sed azt szeretné, ha közösen interjút adnánk a híradó stábjának.

– Miért kellek én oda?

Eric megvonta a vállát.

– Nem tudom. De kifejezetten kérte, hogy csatlakozz hozzánk.

A lány átadta a szedőkanalat egy önkéntesnek, és beletörölte a kezét a fekete nadrágjába. Eric észrevette, hogy lisztes kéznyomok vannak a fenekén, és azon tűnődött, vajon Isaacé lehettek-e. Azt kívánta, bárcsak azt mondhatná, hogy a saját keze nyomai.

– Hová mész? – kérdezte Isaac.

– Mindjárt jövök – nyugtatta meg a lány, majd elindult a zenekar felé.

Eric a lány mögött lebzselt, így nem fogta meg a kezét. Bár nagyon szerette volna megfogni, de az tuti, hogy Mrs. B. azonnal ott termett volna.

– Oké, most már mindenki itt van. Kezdhetitek – szólt oda Sed a riporternek.

A riporter beleszólt a mikrofonjába:

– Jó ideje nem hallottunk a zenekar felől. Nyilvánvaló, hogy Trey keze jobban van – mondta, és Trey megmozgatta az ujjait, hogy demonstrálja. – De hogy vannak a hangszálaid, Sedric?

– Tökéletesen jól – felelte a kérdezett.

Ami nem volt egészen igaz. A gégespecialistája óva intette, hogy ne sikoltozzon az élő fellépéseken. Egyre jobban bírta tartani a hangerőt, és azt is engedte, hogy a hangosító erősítsen rajta. Rebekah sok mindent beállított neki. Eric rápillantott. Kissé felkavarta, hogy egy interjún ül közöttük.

– Sok rajongó felháborodott, hogy az új kislemezen kevesebb lett a jellegzetes sikoltozásod és több az éneklés. Az éneklés döntés volt, vagy a kényszer szülte?

Egy kicsit mindkettő, de Sed úgy döntött, hogy szépít a dolgon.

– Nos, zenekarként azt szerettük volna elérni, hogy az új album megmutassa a zenészként való fejlődésünket – mondta Sed. – Amikor belekezdtem az éneklésbe, sikoltoztam, mert azt tudtam a legjobban csinálni. Ahogy fejlődött az énekhangom, többet szerettem volna énekelni, de a rajongók elvárták a sikítást.

– Sok kockázatot vállalunk ezen az albumon, ami az újdonságokat illeti – vette át a szót Brian. – Reméljük, hogy a rajongóink mellettünk állnak akkor is, amikor a kreativitásunk határait feszegetjük.

– Ami azt jelenti, hogy további meglepetések várnak a rajongókra? – kérdezte a riporter.

– Így is mondhatjuk – felelte Eric.

– Te vagy a fő zeneszerző, igaz? – fordult a riporter Eric felé.

– Inkább a hangszerelésért felelek – javította ki Eric. – Brian írja a gitárzenét. Sed írja a legtöbb szöveget. Nekem az a feladatom, hogy kiválasszam azokat a darabokat, amelyek jól működnek együtt, és dalokká hangszereljem őket. Aztán hozzáadom a dobsávokat, és ezen az albumon Jace dolgozta ki a basszusgitárvonalakat.

– És Trey mit csinál?

– Nekem szimplán csak jól áll a kamera – felelte Trey.

Mindenki nevetett.

– Egyáltalán nem komponálsz? – üttette a vasat a riporter.

– Brian írja a gitárzenét – ismételte Trey. – Soha nem tudnék olyan elképesztő dolgokat kitalálni, mint amilyeneket ő komponál. Az a dolgom, hogy őt kísérjem.

– Trey írta a dalszövegeket néhány dalhoz – szólt közbe Sed.

– Én írtam a 'Goodbye Is Not Forever'-t, az egyetlen balladánkat – ismerte el Trey. – és az egyik új dalt is.

– A “Sever”-t?

– Nem, az Sed műve. Még nem fejeztük be a felvételt. Az én dalom lehet, hogy nem kerül fel az albumra, úgyhogy nem szeretnék többet elárulni róla.

– Rajta lesz az új albumon – közölte Sed. Megszorította Trey karját, és valami kapcsolat megszilárdult közöttük.

Eric úgy hitte, hogy ennek valami köze lehet Trey fájdalomcsillapító-függőségéhez, és ahhoz, hogy Sed segített neki lejönni róla.

– Legalább a címét áruld el – nyaggatta a riporter. Eric látta rajta, hogy a nő Trey minden szaván csüng.

– Fall.

– Fall, mint ősz?

Trey megrázta a fejét, és a farmerját markoló kezére bámult. Sed megveregette a hátát.

– Őrültjó nóta – nyugtatta meg Sed.

Trey halványan elmosolyodott, de nem emelte fel a fejét. A riporter mintha rájött volna, hogy érdemes lenne témát váltania.

– Néhány új hangszerrel is kiegészültetek. Tényleg hegedülni fogsz az albumon, Sed?

– A hegedűt leginkább arra használtam, hogy kiváltsam a sikítós részeket vele, amikor megsérült a torkom, de igen, van néhány dal, ahol szándékosan használom a hegedűt – nevetett Sed.

– Alig várom, hogy halljam. A zongoraszóló elképesztően hangzik a “Sever”-ben. Te írtad, Jace?

Jace elpirult, és megrázta a fejét.

– Eredetileg Brian egyik gitárszólója volt. Eric hangszerelte át zongorára.

Eric rajtakapta Rebekah-t, hogy úgy bámult rá, ami akár valamiféle rajongás is lehetett volna. Hirtelen nem volt biztos benne, hogy mi válthatta ezt ki a lányból.

– Szóval, mikorra várható, hogy az új album a boltok polcaira kerül?

– Idén tavaszra. Januárban még be kell pótolnunk néhány elmaradt koncertet, aztán februárban keményen belecsapunk a lecsóba és irány stúdió. Utána tartunk egy kis szünetet, és jövő nyáron turnéra indulunk, hogy népszerűsítsük az új albumot.

– Úgy tűnik, elég elfoglaltak lesztek.

Sed elnevette magát.

– Mindig azok vagyunk.

– Mindannyiunk legnagyobb örömére – felelte a riporter, majd Dave felé fordult. – Te vagy az a hangmérnök, aki megsérült a kanadai buszbalesetben, ugye?

– Igen. David Blake. Már több éve dolgozom a Sinnersszel.

– Még mindig a stáb tagja vagy?

– Nem, én...

– Persze – szakította félbe Sed. – Ezért hívtalak ide. Szeretnénk, ha januárban velünk jönnél az útra, ha van kedved hozzá.

Dave elmosolyodott.

– Naná, hogy van. A Sinners a legjobb csapat zenész, akikkel valaha dolgoztam. Egyszerűen... nagyszerűek – fakadt ki Dave, szemében félreérthetetlenül könnyek csillogtak. – Reményt adtak nekem. A hálaadásukról is lemondtak, hogy itt legyenek, és segítsenek az otthonban.

– Myrna megígérte, hogy holnap mindannyiunkra főz – közölte Brian. – Nem nagy ügy.

Dave megrázta a fejét.

– Ma este mindannyian átjöttök hozzánk vacsorára. Anya csodálatos szakácsnő, és mindig tizenöt embernek elég kaját főz.

– Semmiképpen sem szeretnénk tolakodni – mondta Sed. A gyomra tiltakozásképpen hatalmasat kordult, így egyik kezével eltakarta a hasát.

– Megtiszteltetésnek vennénk. Azt szeretném, ha eljönnétek. Biztos vagyok benne, hogy a családom örülne, ha csatlakoznátok hozzánk, igaz, Reb?

Rebekah elbambult. Az ölébe ejtett összekulcsolt kezét bámulta.

– Tessék?

– Épp most hívtam meg a srácokat hálaadásnapi vacsorára.

– Talán előbb meg kéne kérdezned anyát – mondta Rebekah.

– Mit kell megkérdezni anyától? – szólt közbe Mrs. B.

– A zenekar átjön ma este vacsorára – közölte Dave.

Mrs. B-nek leesett az álla.

– Kérlek, anya. Megengedték, hogy megtartsam a munkámat. Még úgy is, hogy ebben a tolószékben ülök.

Mrs. B. halványan elmosolyodott, és egyik kezével végigsimította Dave haját.

– Persze, hogy jöhetnek. Ez a legkevesebb, amivel meghálálhatjuk nekik ezt a mosolyt az arcodon, David.

Dave mosolya kiszélesedett.

– Király! Későn vacsorázunk – mondta a srácoknak. – Nyolc körül.

– Akkor azt hiszem, jobb, ha hazamegyek, és beteszem a pulykát a sütőbe – közölte Mrs. B.

Ami végre kiszakítaná Rebekah-t az állandóan figyelő tekintetéből, és talán Eric is kettesben maradhatna vele, hogy beszélgethessenek. Nyilvánvalóan nagyon megviselte, hogy Dave került a helyére a hangosító poszton. Még ha meg is szilárdította a félelmeit, hogy a kapcsolatuknak vége, legalább jobb volt, mintha nem törődnének vele, és azon tűnődnének, vajon valaha is jóvátehetik-e a dolgot.

Rebekah felpillantott, és találkozott Eric szemével. Úgy tűnt, vele is lenne mit megbeszélnie. Bár nem válaszolt a fiú hívásaira, még mindig nem adta fel a reményt. Talán, ha rá tudná venni, hogy meghallgassa, adna neki egy második esélyt.

– Rebekah, hívd Isaacet és az apádat, és találkozzunk a kocsinál – mondta Mrs. B. – Minden kézre szükségem lesz.

– Mi is segíthetünk – ajánlotta fel Eric.

– Ne légy nevetséges – szólt rá az asszony. Megragadta Dave kerekesszékének fogantyúját, és a kijárat felé indult vele.

– Van még kérdés? – kérdezte Sed a riportert.

– Ezer – felelte a lány.

Eric figyelte, ahogy Rebekah és Isaac elhagyja a konyhát. Próbált figyelni az interjú hátralévő részére, de nehéz volt, amikor a gondolatai a lány körül forogtak, akit szeretett, és aki épp egy másik férfival sétált ki az ajtón.

 

27. fejezet

Fordította: Niky

 

Trey figyelte az Eric és Rebekah, Rebekah és Isaac, Eric és Isaac közötti kölcsönhatást, és a dühe percek múlásával egyre csak nőtt. Sok minden kellett ahhoz, hogy felbosszantsa, de most dühös volt. Rebekah egy komplett idióta. Hogy választhatott egy homoszexuális pasit Eric helyett? És Eric, hogy hagyhatta ezt? Ő és Eric remekül működtek együtt. Olyan boldogok voltak. Hogy tudták ezt csak úgy elengedni? És ott volt Isaac, aki teljesen tagadta, és úgy tett, mintha Rebekah-t szerette volna, hogy elrejtse, mi is volt valójában. Kibaszott idióták. Mindhárman.

Amikor Isaac elnézést kért az asztalnál, és kiment a mosdóba, Trey egy pillanattal később követte. Talán nem volt helyes, hogy beleütötte az orrát a dolgaikba, de nem mindennap talált Eric egy lányt, aki elég őrült és hülye volt ahhoz, hogy szeresse őt. És tényleg szerette őt. Máskülönben nem tűnt volna olyan bánatosnak, valahányszor ránézett.

Ami nagyjából állandóan megtörtént, mióta leültek Blake-ékkel vacsorázni.

Úgy tűnt, Eric azt hitte, hogy Rebekah boldogságára gondol azzal, hogy időt és teret ad neki. Micsoda egy fasz. Ha tényleg az ő boldogságára gondolt volna, akkor azt mondta volna Isaacnek, hogy tűnjön el most már.

Trey a fürdőszoba ajtaja előtt várakozott. Hallgatta, ahogy Isaac kezet mos. Amikor kinyílt az ajtó, Trey elállta a kijáratot. Isaac megállt. Trey talán egy centivel magasabb volt, mint ő, de egy intenzív pillantás felé, és azonnal alárendelt szerepbe került. Pontosan oda, ahova Trey akarta.

És Trey tényleg akarta őt. Meg akarta mutatni neki, hogyha elfogadja azt, aki, az sokkal nagyobb elégedettséget hozna neki, mint azt színlelni, hogy valami más, mint ami nem volt. Trey tudta, hogy ezek a jó fiúk gyakran nehezen tudtak megbékélni a homoszexuális természetükkel. Hogy azt gondolták, hogy ez rossz. Trey megmutatná neki, hogy ez másképp van.

– Bo-bocsánat – mondta Isaac, és a tekintete lefelé tévedt.

– Beszélnem kell veled – mondta Trey.

Isaac kiegyenesítette a gerincét, és felemelte szürke tekintetét. Tényleg jól nézett ki. Csinos, de nem nőies. Erős, de nem túl erős. Szűzies. Igen, nagyon szűzies. Pontosan Trey típusa.

– Négyszemközt.

Isaac hátrált egy lépést. Trey két lépést tett előre. Amikor mindketten átlépték a küszöböt, Trey becsukta maga mögött az ajtót, és bezárta.

– Mit csinálsz...

Trey addig haladt előre, amíg Isaacet a falnak nem szorította.

– Nem hiszek az erőszakban – mondta Isaac remegve.

Trey felnevetett. Azt hitte, azért jött, hogy megverje? Aligha.

– Én sem. Ahogy a mondás tartja, én inkább szerető vagyok, nem harcos.

Isaac egy pillantást vetett rá, majd leeresztette a tekintetét Trey mellkasára. – Akkor mit akarsz tőlem?

Trey két kezét Isaac testének két oldalán a falra tette, hogy tovább erősítse domináns szerepét. Trey bármelyik irányba mehetett volna, de semmi sem hozta annyira lázba a vérét, mint egy zavart szűz.

Isaac reszketése felerősödött.

– Tényleg nem tudod? – Trey újabb lépést tett előre. Centiméterek választották el testüket egymástól. Trey orrával végigsimította Isaac állkapcsát, miközben azt suttogta: – Azt akarom, hogy beismerd, ki vagy, ennyi az egész.

– Nagyon kellemetlen helyzetbe hozol – mondta Isaac.

– Kényelmetlenbe vagy izgatottba?

Isaac az egyik kezét Trey mellkasára szorította. Talán az volt a szándéka, hogy ellökje Treyt, de ehelyett a keze összeszorult, és megragadta Trey ingét.

– Én is erre gondoltam – motyogta Trey. – Gondolom, te még soha életedben nem voltál ennyire beindulva, és én még csak hozzád sem értem. – Trey forró lélegzetet lehelt Isaac nyakára, és Isaac megborzongott. – Még.

Isaac másik keze Trey derekára vándorolt, és a hátára csúszott. Megállt, mielőtt a testét Trey testéhez nyomta volna, de szerette volna. Trey tudta, hogy ezt akarja. – Ez nem helyes – mondta Isaac lélegzetvisszafojtva.

Trey nyitott szájával végigsimított Isaac állkapcsán. – Nem érződik rossznak, ugye? Jó érzés. Soha semmi nem volt még ennél jobb érzés.

Isaac elkínzott hangot adott ki a torka mélyéről.

– Akarod, hogy megcsókoljalak? – mormogta Trey. Isaac nyilvánvalóan akarta, de Trey rá akarta venni, hogy bevallja.

– Nem – lihegte Isaac. – Rebekah...

– Nem tudja megadni neked, amit akarsz, Isaac.

– Ő és én...– Isaac tett egy lépést előre, a testét Trey testéhez nyomta. Trey érezte Isaac izgalmát a csípőjén. A farka kemény volt, mint a kő. – Örökbe fogadhatunk gyerekeket.

– Nem erről beszélek. Nem tud úgy megdugni, ahogyan te szeretnéd, hogy megdugjanak.

Trey közelebb hajolt, az alkarját a falnak támasztotta. Az orrát Isaac állához simította, és azt mondta: – Ahogy én meg tudlak dugni.

Isaac nagyot nyelt. – Én nem...

Trey egyik kezét Isaac fenekére tette, és kissé arrébb tolta, hogy a kemény farkuk egymáshoz nyomódott. – Ha nem akarnád, nem lenne kemény. Ha egy hetero férfit így tartanék, az kiakadna, nem pedig izgatott lenne. Te akarod, Isaac. Elismerheted. Nem fogok ítélkezni. Én is akarom. – Trey kissé hátradőlt, hogy Isaac zavart szürke szemébe. nézzen. – Mondd, hogy akarsz engem. – Trey elvette a faltól a szabad kezét, és Isaac puha, laza fürtjei közé csúsztatta. Isaacnek tényleg angyali arca volt. Ha hamarosan nem ismerte volna be, a végén még Trey ettől függetlenül megcsókolta volna. – Mondd ki, Isaac!

– Én… – Lehunyta a szemét.

Trey úgy csúsztatta a kezét Isaac fenekére, hogy az ujjbegyeivel megnyomta azt a helyet, amit annyira szeretett volna megdugni, bár nem állt szándékában odáig elmenni. Legalábbis ma még nem. Ott dörzsölgette Isaacet, és Isaac elernyedt Trey testén. Teljesen alázatos volt a karjában. Talán Trey mégiscsak eljutna idáig. Megdugja Isaacet a Rebekah szülei házának a fürdőszobájában. Ettől nem kapna Mrs. B. agyvérzést? Tudni, hogy akit annyira a vejének akart, seggbe kúrta az egyik mocskos rocksztár a saját otthonában, miközben ők a hálaadási vacsorát ették. A gondolattól Trey szíve megdobbant izgalmában. A pokolba is, még ha a nő soha nem is jött volna rá, ő akkor is tudná. Trey gonoszul vigyorgott.

– Jó érzés? – suttogta Trey, még mindig Isaac lyukát dörzsölgetve a nadrágján keresztül.

– Mmmmm.

– Sokkal jobb érzésre is képes vagyok

– Kérlek.

– Kérlek, mit?

– Kérlek... dugj meg. Tessék.

Ki tudná visszautasítani ezt a kérést? Trey nem. – Ha ez az, amit akarsz.

– Igen. – A férfi erőteljesen bólintott. – Mindig is ezt akartam. Mindig is.

– Milyen érzés ezt beismerni?

Isaac remegő lélegzetet vett. – Félelmetes.

Trey megértette ezt. – Semmi baj. Megadhatom, amit akarsz. Amire szükséged van. Soha nem kell félned, ha velem vagy. – Trey Isaac hajába szorította a kezét, hogy mozdulatlanul tartsa a fejét, hogy megcsókolhassa.

Abban a pillanatban, ahogy Trey ajkai Isaacéhoz értek, Isaac beledugta a nyelvét Trey szájába, és meglepő erővel húzta közelebb.

Isaac még mindig mély lelkesedéssel csókolta Treyt, majd megfordult, és Treyt a falhoz vágta. Elhúzódott, és szétválasztotta a testüket eléggé ahhoz, hogy kioldja Trey övét és kinyissa a sliccét. A halk szavú srác három másodperc alatt nulláról százhúszra váltott. Talán sokkal dominánsabb volt, mint Trey először gondolta volna.

Neki ez is jó volt. Trey legalább annyira szeretett kapni, mint amennyire szeretett adni. Isaac keze megremegett, amikor először érintette Trey farkát. A levegő szuszogva jött ki, amikor a tenyerébe markolta, és gyengéden végigsimított a hosszán. – Bocsáss meg, Istenem – suttogta. – Vétkezni készülök.

Térdre ereszkedett, és Trey nem volt benne biztos, hogy imádkozni kezdjen-e – ami teljesen kiakasztotta volna –, vagy sem.

Trey zihált, amikor Isaac a szájába irányította a farkát, és mélyen leszopta. Trey erősen nekidőlt a mögötte lévő hűvös csempefalnak, és megsimogatta Isaac haját. Figyelte, ahogy Isaac küzd, hogy ne öklendezzen minden egyes alkalommal, amikor a farka a torka hátsó részébe ütközött.

Isaac technikája kissé félénk volt, de nem tudhatta, hogy Trey mennyire szerette, ha egy férfi térden állva szopogatja a farkát. Az érzés és a farka látványának a kombinációja, ahogy eltűnik Isaac szájában, Trey gyomra megremegett. Isaac keze Trey nehéz golyói fölé és a lábai közé csúszott. Amikor felismerte Isaac szándékát, Trey lazított a testtartásán, és engedte, hogy Isaac ujját felcsúszni a seggébe. Futólag elgondolkodott azon, hogy vajon hányszor fantáziált Isaac már arról, hogy ezt egy másik férfival csinálja.

Ahhoz képest, hogy szűz volt, nagyon lelkes volt, hogy felfedezze ezt. Amikor egy második ujj felcsúszott Trey seggébe, az önkéntelen vágy, hogy lökjön, eluralkodott rajta, hintázott, és a farkát egyre mélyebbre vezette Isaac torkába.

Isaacnek valahogy sikerült erősebben szopnia. Kegyelmezzenek neki.

Trey megdöntötte a fejét, hogy a falnak dőljön. A szeme elkalandozott ahogy hagyta, hogy az érzés magával ragadja.

Isaac szívása fokozódott, ujjai előre görbültek, és Trey prosztatájához nyomódtak. Honnan tudta ezt... Ó, igen, a fickó orvos volt. – Ez csodálatos érzés – suttogta Trey. – Dörzsölheted erősebben is.

Amikor a férfi engedelmeskedett, Trey felnyögött. Az orgazmushoz közeledve Trey megkönnyebbülésére Isaac hátrahúzodott. Trey a fogain keresztül szívta be a levegőt, ahogy a farka kiszabadult Isaac szoros szívóerejéből. A fenébe is, imádta azt az erőt, ami egy férfi szájának volt.

– Rosszul csináltam? – kérdezte Isaac. A remegő szavakban rejlő bizonytalanság mosolyt csalt Trey ajkára.

– Nem, kicsim. Tökéletes voltál. Másodpercekre vagyok attól, hogy elmenjek, és megakarom adni neked, amit csak akarsz.

Isaac ujjai lecsúsztak a fenekéről, és Trey sürgette, hogy lábra álljon. A fal felé fordította Isaacot, és mögé lépett. Azt kívánta, bárcsak a világ összes ideje a rendelkezésére állna, hogy felfedezzék egymás testét, de tudta, hogy a valóság az, hogy sietniük kell. Valaki valószínűleg hamarosan keresni fogja őket, és Isaacnek időre volt szüksége, hogy alkalmazkodjon azokhoz a dolgokhoz, amiket felfedezett magáról, mielőtt felfedné őket mások előtt. Egy dolog volt elfogadni, hogy ki vagy és egy teljesen más dolog, hogy elfogadják az emberek, akikkel törődsz. Trey kigombolta Isaac nadrágját, és a térdéig lenyomta. Megsimogatta Isaac csípőjét, a keze végig vándorolt Isaac mindkét oldalán a felálló farkáig, hogy könnyedén végig simítson a golyóin. Trey finoman megtapogatta őket, de nem nyúlt Isaac farkához, csak a körülötte, felette és alatta lévő területhez, amíg Isaac fel nem nyöszörgött az izgalomtól. Trey szünetet tartott, hogy felvegyen egy óvszert, majd visszatért a gyengéd simogatáshoz, ami bármelyik férfit megőrjítene a vágytól.

– Basszál meg, Trey! Nem bírom a várakozást.

A probléma az volt, hogy Treynek nem volt síkosítója, és nem akarta bántani Isaacet az első alkalommal. Talán volt valami a gyógyszeres szekrényben, amit használhatnának.

– Tartsd meg ezt a gondolatot – mondta Trey.

Kinyitotta a gyógyszeres szekrényt, és talált egy tubus K-Y zselét. Főnyeremény. Szóval Mr. és Mrs. B még mindig szeretett az ágyban hemperegni. Soha nem szabad megítélni valakinek a szexuális életét ránézésre.

– Siess – mondta Isaac, kezét a falnak támasztva, gyönyörű, szűzies fenekével szabadon és a behatolásért könyörögve.

Trey síkosítót kent a feszülő farkára, majd Isaac várakozó lyukába. Isaac izgatottan zihált, és feszült Trey ellen, amikor az ujjai először nyomódtak selymes mélységébe. Trey teljesen visszahúzta az ujjait, és még több síkosítót kent fel. Mélyre csúsztatta őket, és megint megforgatta Isaacben, hogy felkészítse őt az első mély behatolására.

– Ó– hörgött Isaac. – Ó, igen. Csináld.

Trey túlságosan izgatott volt ahhoz, hogy rendesen ellazítsa. Szüksége volt Isaac feszes, mohó fenekére. Méghozzá azonnal. Trey megragadta a farkát az egyik kezébe, és óvatosan bevezette a fejét Isaac testébe. Minden akaraterejére szükség volt, hogy ne tolakodjon előre és ne temesse el mélyen a golyóit. Trey egy centivel mélyebbre nyomta, majd teljesen visszahúzódott, mielőtt újra belé hatolt volna. Csak egy centit. Még egy. Visszahúzódás. Újra. Ezúttal egy kicsit mélyebbre.

– Ahhh – zihált Isaac.

– Jól vagy? – Trey suttogta.

– Nem.

– Nem? – Trey elkezdett kihúzódni, de Isaac nekilökte magát.

– Mélyebbre. Mélyebbre akarlak. Basszál meg igazán! Ne incselkedj!

Menni fog. Trey lassan elkezdett behatolni. Fél centivel mélyebbre nyomta minden egyes behatolással, míg Isaac teljesen magába szívta minden egyes lökésével. Amikor Isaac felnyögött az izgalomtól, és válaszolt a lökéseire, Trey a teste köré nyúlt, és Isaac farkát a tenyerébe vette, és minden egyes lökéssel egy időben végig simogatta a hosszát.

Isaac megpróbálta a minimálisra csökkenteni a gyönyörtől való kiáltásait, de teljesen beindult, és hátradőlt, hogy Trey még keményebben és keményebben lökjön. Isaac egyszerre tolta a farkát Trey kezébe. Trey elvigyorodott, szerette, hogy a szeretője még jobban élvezte, mint ő maga. Tudta, hogy az adakozás mindig hússzorosan tért vissza, és Isaac teste tiszta boldogság volt. Trey saját gyönyöre egyre jobban épült, gyorsan az orgazmus felé vitte. Gyorsabban simogatta Isaac farkát, ujjai könnyedén végigsimítottak a fején, hogy gyorsan orgazmushoz juttassa.

Isaac beleharapott a kezébe, miközben felkiáltott, a feneke szorosan megragadta Treyt. ahogy elélvezett. A forró ondója megtöltötte Trey kezét, és az ujjai között csöpögött. Trey a következő pillanatban elengedte, még mindig erőteljesen pumpálva Isaacbe, miközben a gyönyör görcsei a farka tövét markolták. A férfi egy pillanatra megremegett a gyönyör utóhatásaként, és gyengéd csókokat nyomott Isaac tarkójára, miközben a légzése visszatért a normális szintre. Kelletlenül sóhajtva húzta ki magát.

Trey sürgette Isaacet, hogy nézzen szembe vele, ismerve az összes érzelmet, ami keresztül megy egy srácon, amikor először rájön, hogy élvezi, ha seggbe kúrják. Hogy egy másik férfi uralja. Hogy kitöltsék miközben elélvez. Semmi sem volt ehhez fogható. Megalázó és erőt adó volt. Trey a szeretet jeleként lenyalta Isaac spermáját a kezéről. Isaac figyelte, a szemei üvegesek voltak, a légzése még mindig szabálytalan volt.

– Ez tökéletes volt, Isaac – mondta.

Isaac kipirult.

– Neked is tetszett? Megfelelt a dugás az elvárásaidnak?

A férfi bólintott. – Még jobb volt, mint ahogy elképzeltem.

Trey elmosolyodott. – Remek. Most menj és mosakodj meg.

Isaac a vécépapírért nyúlt. Trey eltávolította az óvszert és a mosdókagylóban megtisztálkodott.

– El kell mondanod Rebekahnak az igazat – erőltette Trey, miközben újra felhúzta a nadrágját, és becsatolta az övét.

Isaac habozott. – Ezért csábítottál el engem?

Trey a karjába húzta. – Azért csábítottalak el, mert akartalak téged. – Talán nem ez volt az oka, amikor belépett a fürdőszobába, de most igaz volt. Trey megcsókolta, a nyelve végigsimított Isaac felső ajkát. – Szexi vagy, Isaac. Kívánatos.

– Az vagyok? – Félénken rápillantott.

– Igen, most azonnal újra megdugnálak, ha lenne rá időnk. Megadom a számomat. Találkozhatunk újra. Talán megengedem, hogy legközelebb te dugj meg.

Isaac elmosolyodott. – Azt hiszem, az tetszene.

– És akkor megint megduglak. Legközelebb keményebben, és olyan hangosan kiálthatsz, ahogy csak akarsz, amikor elélvezel.

– Tudom, hogy tetszeni fog.

– Még a nyelvpiercingemet is felveszem neked.

Isaac zihálva kapkodta ki a zsebéből a telefonját.

– Tessék. Írd be a számod. Majd hívlak. Mondjuk holnap.

– Trey fogta a telefont, és beírta a számát, miközben Isaac összetakarított és rendezte a ruháit. – Rendben, Holnap ebédre már programom van, de vacsora körül ráérek.

– Gyere át hozzám. Főzök neked.

– Te főzöl? – kérdezte Trey.

Isaac hevesen bólintott. – Mit szeretsz?

– A cseresznyét[1]...– vigyorgott gonoszul. – De bármit megeszek.  Trey gyengéden megcsókolta Isaacet, és visszanyomta a kezébe a mobilját.

– Mondd meg Rebekah-nak az igazat. Ígérd meg nekem.

– Isaac enyhén bólintott, és ezzel Trey elhagyta a fürdőszobát hatalmas mosollyal az arcán és ruganyos léptekkel. Kibaszottul imádta a szüzek leszakítását.

 

---

[1]Cherry– szűzhártyát is jelent